Szeretettel nevelve! Képzeljünk el egy óvodát, ahol a nevelés módszere a szeretet. Ahol a kölcsönös bizalom felülír mindent. Ahol pedagógus és szülő elhiszi, hogy a gyermek képes önállóan elvégezni mindennapok feladatait. Dunaszerdahelyen jártunk, a Montekid magyar–szlovák Montessori-óvodában.
A Montekid két éve nyitotta meg kapuit. Nevelési elveik Maria Montessori pedagógiai módszerén alapulnak: a gyerekeket a saját tapasztalataik révén tanítják önállóságra, szem előtt tartva a kicsik korát és érdeklődését. Az intézmény alapítójával, Bogyai Haramia Ildikóval beszélgettünk.
Bogyai Haramia Ildikó: ,,Az óvoda 2020 szeptemberében nyílt meg nyolc gyerekkel. Januárra a szülők közt híre ment az intézménynek, így megtelt a teljes létszám. Ma a 28 óvodásra négy pedagógus és egy dajka felügyel..."
– Mikor találkoztál először a Montessori-módszerrel?
– Tizenkét évvel ezelőtt Franciaországban dolgoztam, három kisgyermek dadusa voltam. Itt több alternatív nevelési módszerrel megismerkedtem – köztük a Montessorival. Jogot tanultam, ám amikor a kislányom egyéves lett, foglalkoztatni kezdett a kérdés: Hova fog járni óvodába? Mi ugyanis a születésétől kezdve hagytuk, hogy tapasztalja meg, milyen a körülötte levő világ. Engedtük, hogy felfedezze a hideg hó érzetét, a bogáncs szúrását, a forró homok égetését, s hogy a tapasztalások révén alakítsa saját kis egyéniségét. Ugyanis a felfedezésekkel együtt nő a gyerek önbizalma. Megismeri a határait, így később öntudatos felnőtt válik belőle. Szerettük volna, ha az óvodában is támogatják ebben.
– S mindezek érdekében – mármint hogy a tapasztalatszerzés folytatódjék –, létrehoztatok egy óvodát?
– Így is mondhatjuk! (Mosolyog.) Ma mindkét gyerekem – öt, illetve két és fél évesek – hozzánk jár. Én Brünnben letettem a fejlesztőpedagógusi Montessori-szakvizsgát. Érdekesség, hogy óvodánk épületét a férjem tervezte, aki építész. Az óvónőket nagy gonddal választottuk ki. A pedagógus feladata ugyanis az útmutatás, hogy aztán a kicsik a maguk tempójában, korukhoz mérten tudjanak fejlődni. Huszonnyolc gyerkőcünkre négy pedagógus jut, illetve van egy dadusunk is, aki az óvónők munkáját és a gyerekek étkeztetését segíti. Neki pedig a gyerekek segítenek, hiszen a tízórai és az uzsonna elkészítéséből az ovisok is kiveszik a részüket!
A mai gyerekek a technológia és az elektromos kütyük mellett cseperednek. Egy világ kitárult előttük, egy másik – a tapasztalás világa – viszont bezárult. Számítógépes programban rajzolni, festeni egészen más! Legyen a játék bármilyen fejlesztő, ott a gyerek nem fogja meg a ceruzát, nem érinti a festéket, nem érzi a papír struktúráját. A világ megismeréséből éppen az érzékelés és a tapasztalatszerzés marad ki.
– Ezt hogyan képzeljük el?
– Az étkezőben van egy kis konyhánk, ahol a kicsik megfoghatják a kést, megkenhetik a kenyerüket, gyümölcsöt, zöldséget hámozhatnak, s bármikor tölthetnek maguknak vizet. Mindig eldönthetik, ki szeretne segédkezni a tízórai készítésénél: ilyenkor ők pucolják a főtt tojást, esetleg szeletelnek. A szülőktől azt a visszajelzést kaptuk, hogy mióta ide jár a gyerek, az otthoni teendőkből is szívesen kiveszi a részét. Igazi kis séfeket nevelünk! (Mosolyog.) Ami pedig az étkeztetést illeti, az egészséges étrendet követjük: minden nap gyümölcs és zöldség is szerepel a kínálatban.
– Nemcsak az épületben, de az óvoda udvarán is ingergazdag a környezet. Itt milyen tevékenységek közül válogathatnak a kicsik?
– A gyerekek sok időt töltenek a szabadban. Van játszóterünk, biztosítunk sportolási lehetőségeket, s van egy saját kertünk is. A fűszernövényekről, a gyümölcsösről és persze a gyerekek kedvenceiről, a nyulakról együtt gondoskodunk a kicsikkel. A játszótér egy kihívásokkal teli pálya: a gyerekek napokig, sőt hetekig tanulják, hogyan menjenek végig rajta. Fontos ugyanakkor, hogy mi nem versenyeztetjük a gyerkőcöket, nem pártoljuk a rivalizálást! Mi közösséget építünk, ahol megtanulhatnak örülni egymás sikereinek. Sose hirdetünk első vagy utolsó helyezettet, hanem elfogadjuk, hogy valaki gyorsabban, valaki lassabban ér célba. De attól még ugyanúgy célba ér.
Maria Montessori Olaszország első orvosnője volt. A Montessori-módszer mára az egész világon elterjedt. Pedagógiája a gyermekbe vetett bizalomban gyökerezik.
– Hogyan telik egy napotok?
– Az ovi hét órakor nyit, kilencig érkeznek a gyerekek. Minél hamarabb jön valaki, annál jobb, mert tíz óráig szabadon választhatnak elfoglaltságot. Ilyenkor csend van, mindenki koncentráltan dolgozik. A környezetet folyamatosan alakítjuk, hogy a gyerekek mindig más-más tevékenységet próbálhassanak ki. A foglalkozáshoz szükséges eszközöket pedig egyedül is elvehetik a helyükről. Van, aki fest, van, aki gyöngyöt fűz, épít vagy éppen varr. Azt is eldönthetik, hogy egyénileg vagy inkább csoportosan szeretnének-e tevékenykedni. A szabad játék után közös tematikus és fejlesztő játékok, éneklés következik, mondókákat mondunk, majd ebédidőig az udvaron vagyunk. Ezután ebédelnek, majd lepihennek a gyerekek.
– A Montessori-nevelés nem pártolja a kötelező dolgokat. Ez az alvásra is érvényes?
– Nem minden öt év körüli gyerek igényel délutáni alvást. Pihenést viszont igen. Nálunk ha egy gyerkőc napokig nem alszik délutánonként, s azt mondja – amivel a szülők is egyetértenek –, hogy nem igényli az alvást, csatlakozhat a „nem alvós” csoporthoz. Velük a nagyterembe vonulunk, és fél órán át – amíg lepereg a homokóránk – relaxációs zenét hallgatunk. Ilyenkor mindenki csendben van, pihen. Nem mozgolódik, nem beszélget, hanem kikapcsol. Sokan azt gondolják a Montessori-pedagógiáról, hogy a gyerekek bármit csinálhatnak – pedig ez nem így van. Maria Montessori nevelési módszeréből csak a tekintélyelvűséget zárta ki, mert úgy tapasztalta, hogy ezzel nem lehet eredményeket elérni. Mi a gyermek szabadságát az önkiszolgálás lehetőségével és a gyerekek igényeihez igazított környezettel biztosítjuk. Az, hogy gyerekek bármit elvehetnek a helyéről, azt is jelenti, hogy nekik kell visszarakodni is. Egyszóval: megtanulják okosan használni a körülöttük levő világot..
Az óvoda 15 áras telken fekszik: saját konyhája, étkezője, fürdőszobája, valamint tágas nappalija, foglalkoztatóterme, tornaterme és hálórésze van. A gyerekek vegyes korcsoportban dolgoznak három évtől egészen iskolaérettségi korig.
– Mi a módszeretek, ha egy nehezebben kezelhető kisgyerek kerül hozzátok?
– Még nem találkoztunk rossz gyerekkel! A kicsik hangulatát ugyanakkor sok minden befolyásolhatja – már egy éjszakai nem alvás is. Rosszabb esetben betegség, családi gondok, traumák. Fontos erre is odafigyelni. Például járt hozzánk egy kisfiú, aki nagy lexikális tudással rendelkezett, a rajzkészsége viszont gyengébb volt. Soha nem ült le az asztalhoz rajzolni, nem akart festeni. Végül rájöttünk, hogy az előző ovijában büntetésképpen asztalhoz ültették azt, aki rosszul viselkedett. Nálunk aztán látta, hogy a rajzolás örömmel is párosulhat. Két hónap után maga is elkezdett rajzolni, decemberre pedig egy többoldalas könyvet készített egyedül. Ez egy pedagógus számára mérhetetlenül nagy siker.
– Feltételezem, hogy nagy hangsúlyt fektettek az iskolai felkészítésre is.
– Az óvoda minden egyes napja az iskolai felkészítésről szól, de a gyerekek észrevétlenül tanulnak. Mi egy ingergazdag környezetet teremtünk, ahol megtapasztalhatják a tanulás örömeit. Maria Montessori ugyanis felismerte, hogy biztos tudást csak cselekvéssel, tapasztalás útján szerezhetünk. Az úgynevezett Montessori-eszközöket is eszerint alkotta meg. Sokféle képességfejlesztő eszközt ajánl, s ami a legjobb, már a legkisebbek is játszhatnak velük. Mi itt azt tanítjuk, hogy a játékokhoz három ujjal nyúljanak, ami előkészíti a ceruzafogást. Játszva megtanulják a számokat, a mennyiségeket, az arányokat: alighanem mindent, amivel az iskolában találkozni fognak. Mi eszközöket adunk a gyerekek kezébe, ámde az ismereteket ők maguk szerzik meg. Fontos ugyanakkor, hogyha épp nem szeretnének, akkor nem kötelező játszani, illetve minden gyerekkel külön is foglalkozunk, ezért tudjuk, ki hol tart a fejlődésben.
– Hogyan kezelitek a gyerekek közti vitás helyzeteket?
– Ha látjuk, hogy konfliktus van kialakulóban, megfigyeljük, milyen megoldás felé indulnak el a nebulók. Szerencsére kevés esetben kell beavatkozni, mert rengeteg energiát fektetünk a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlesztésébe. A kicsik átérzik egymás helyzetét, megtanulnak hibázni, de azt is tudják, hogy helyre lehet hozni a hibát. Nálunk nincs büntetés, szabályok viszont vannak: a gyerekek pontosan tudják, mit várunk el tőlük.
Vegyünk alapul egy játszóteret. Ha a szülő mindenhová kísérgeti a gyerekét, a gyereknek nem lesz félelemérzete, mert tudja: ott van a szülő, aki vigyáz rá. S ha véletlenül mégis megüti magát, a szülőt hibáztatja. A másik gyerek, aki egyedül csúszik-mászik, és közben elesik, ő tudni fogja, hogy ő volt az, aki nem vigyázott eléggé. Elraktározza tudatában a tapasztalatot, s tudni fogja, hogy mire kell legközelebb jobban ügyelnie.
– Szorosan együttműködtök a szülőkkel?
– A módszer egyik alapköve a pedagógus és szülő közötti őszinte kapcsolat. Mi nyitott óvoda vagyunk, a szülőket mindenről informáljuk. Van egy zárt csoportunk, ahol a szülők heti felbontásban megkapják a tantervet. Tudják, melyik héten milyen téma van terítéken, illetve képeket, videókat is feltöltünk a kicsikről. Az a célunk, hogy a szülő ott folytassa otthon, ahol mi az óvodában abbahagytuk! De nem házi feladatot adunk, pusztán élménybeszámolót. A szülőket a kistestvérekkel együtt minden nap három órától várjuk az óvoda udvarára, ahol közösen játszanak a gyerekek egész délután. Családias hangulatra törekszünk: a gyerekek is tegeznek minket, és a keresztnevünkön szólítanak bennünket.
