Régen faluhelyen minden udvar hátuljában ott tornyosult a trágyadomb. A régiek a konyhai maradékot, a záptojást, de még az elhullott csibéket is odadobták.
Régen nem volt szemétkuka (de műanyag sem), szóval, ők így komposztáltak. Akkoriban azt tartották, hogy azt a lányt kell feleségül venni, akinek az udvarán nagy a trágyadomb, mert ott sok az állat, módosabb a háztartás. Ma már ez nem érvényes. Vagy mégis? Nézd meg a komposztját, és vedd el a lányát!
Így komposztálunk mi!
Nálunk, a kertben három komposztáló edény van, egyenként 320 literesek. Hosszú ideig csak raktuk bele a biohulladékot, nem figyeltünk oda a legfontosabb szabályokra, így aztán bekövetkezett a rothadás. Bár nem volt büdös, mégsem volt az igazi... Mint a sár, olyan fekete massza keletkezett.
Utánanéztünk hát, hogy is kell ezt csinálni. A másik problémát a tojáshéj és a maradék kenyér jelentette. Ezek ugyanis a kertünkbe vonzották a patkányokat, nem is keveset.
Először arra lettünk figyelmesek, hogy a tojáshéjak a komposztáló mellett hevernek, de a madarakra – arra a három rigócsaládra – tippeltünk, akik akkoriban nálunk laktak. Amikor aztán a szomszédok is szóltak, hogy patkányt fogtak, kutatni kezdtünk.
Mivel három kutya őrzi nálunk a házat, nem gondoltuk, hogy a rágcsálók feltűnés nélkül mozoghatnak a telken. Mint kiderült, tévedtünk. Végül felhívtam egy barátomat, aki rágcsálóirtással foglalkozik.
Amikor körülnézett nálunk, annyit mondott, hogy látja az útvonalakat; de úgy gondolja, hogy máshol van a fészek, csak élelemért jönnek át néha hozzánk. Ugyanis egy patkány 50 kilométert is képes megtenni egyetlen éjszaka alatt. Ez mindenképpen ijesztő! Szóval, mérget rakott szét az útvonalaik mentén: a speciális dobozokba csak a patkányok tudtak bemenni, a kutyák nem. Így szabadultunk meg a rágcsálóktól.
Most úgy néz ki a komposztálónk, hogy a három láda mellett szét van terítve a legutóbb lekaszált fű is: szárad, hogy a következő alkalommal be tudjuk keverni a friss kaszálékot a szárazzal. Így lesz meg a helyes szén-nitrogén arány! Ezzel az eljárással már komposztot kaphatunk, persze, ez időbe telik.
Ezenkívül a konyhai biohulladék is idekerül, amit a konyhapulton egy külön tálba gyűjtünk. Mikor az megtelik, a komposzt tetejére borítjuk, nálunk minden biohulladéknak ez a sorsa. Mint a tanácsadók mondják: Igyekszünk visszaadni a természetnek, amit tőle kapunk!
Komposztdombon szeretnek csak táplálék után kapirgálni a csibék...Trágyadomb: vagyis alomszék. Ennek érési folyamata nem fél év, hanem hosszabb, 2-3 év. Az alomszék a komposztálóhoz hasonlóan működik, a nitrogénben gazdag állati és egyéb ürülékhez szénben gazdag faforgácsot kell adni; ezáltal beállítódik a megfelelő szén-nitrogén arány, és a mikroorganizmusok máris hozzá tudnak látni a lebontáshoz. Országh József professzor neve nyomán lehet róla tovább olvasni.
