Popper Péter írja egyik könyvében: „Ma már csak titkolt rémület van, vagy megkapaszkodás ebbe-abba, misztikába, ezotériába, pénzbe, hatalomba, teljesen mindegy, hogy mibe, drogba, alkoholba... Eszmény, ideál, erkölcs nélkül maradt az ember...”
Az ember soha nem volt ennyire szabad, mint most – hatalmas szabadságban él. Szabadon utazhat, pályát választhat, szabadon elválhat, megcsalhatja a párját, sőt, még a terhes feleségét is otthagyhatja, s nem szólja meg érte senki, hiszen csak a szíve szavát követi. Sőt, ma az alkoholista vagy a drogos sem egy gazember, aki elissza, eldrogozza a gyermekei ebédpénzét, hanem csak egy beteg ember. Szóval, nem kell igazodni semmihez. Szabadok vagyunk, de valahogy ez sem jó, mert elbizonytalanodtunk.
(© Ghada Amer)
Nincs erkölcs!
Ma, ha leül hét-nyolc ember beszélgetni arról, hogyan kellene helyesen élni, nem nagyon tudnának megegyezni. Régen elég volt, ha az ember hitt Istenben, s belépett az apja helyére: a cipész fia cipész lett, a földműves fia földműves, és onnantól kezdve úgy-ahogy ki tudta számítani az életét. Később pedig, a modernebb időkben is volt egy bizonyosság: ha tanulok és dolgozom, akkor öt év múlva feljebb jutok a ranglétrán.
A világ kiszámítható volt, s az ember tudta, hol a helye. Ehhez képest mostanában már semmi sem biztos. Ha egyetlen mondattal lehetne jellemezni az utóbbi éveket, akkor azt mondhatnánk: Minden egész összetört...
Az ember lassan úgy érzi, semmi sem érvényes, amiben eddig hitt, és a fekete lehet fehér is. Pedig a fekete sohasem fehér.
Miért van ekkora bizonytalanság?
A világból már régóta eltűnt az istenhit, de az ember még utána is sokáig hitben élt: abban hittünk, hogy a világ racionálisan megmagyarázható és megérthető. Azt hittük, hogy a tudomány meg fog minket váltani minden bajunktól – csak idő kérdése.
Mára azonban kiderült a tudományról, hogy „segít élni, de segít meghalni is”. A tudomány kiszolgálja az elnyomó rendszereket, megtámadja az ózonpajzsot, atombombát gyárt, szörnyűséges népirtó fegyvereket. A tudománytól nem várhatunk jó erkölcsöket, éppen ezért a tudományban nem hihetünk. Ahol eddig a tudomány terpeszkedett, „ott most egy hatalmas lyuk tátong, s ettől az ürességtől elborzad az ember”.
Az ember azonban nem tudja elviselni az ürességet, a semmit. Az ember már csak olyan, hogy nem tud hit nélkül élni. Önmagában azért is tud nehezen élni, mert már nem hisz el semmit. Nem hiszi el azt, amit mondanak neki. Nem hiszi el, hogy az a sok háború, ami most folyik, a gonosz ellen folyik...
Azt azonban tudjuk, ha eltűnik a világból a jó, akkor „mindannyiunkat el fog vinni az ördög” (ahogy azt Popper Péter írta).
