A lélekbúvárok azt mondják, hogy kötődési stílusaink – az, hogy mennyire tudunk kötődni másokhoz, egészséges érzelmi kapcsolatokat kialakítani –, már a kora gyerekkorban, sőt, a csecsemőkorban elkezdenek formálódni.
Egészséges a kötődésünk, ha örömet, biztonságot, nyugalmat érzünk, mikor a párunkkal vagy a családunkkal vagyunk. Mary Ainsworth kanadai kutató 1970-ben végezte az Idegen helyzet nevű kísérletét, mely alapján három kötődési stílust határozott meg.
(© Emmie America, Marina Roi, Kate Gorelova)
Biztonságos kötődés
Pozitív kép él bennünk másokról és önmagunkról is. Nem szorongunk sokat, nem kerüljük el az embereket. Nem aggódunk szüntelen, hogy majd egyedül maradunk, vagy mások nehezen fogadnak el bennünket. Az ilyen ember érzelmileg könnyen közel kerül másokhoz, nem okoz neki kényelmetlenséget, ha függ valakitől, vagy más ember függ tőle.
Elutasító kötődés
Ilyenkor negatív kép él bennünk másokról, de magunkat jó embernek tartjuk. Kerüljük az embereket, de emiatt nem szorongunk. Közeli kapcsolatok nélkül is jól érezzük magunkat a bőrünkben. Jobban szeretjük, ha nem függünk másoktól.
Fontos nekünk, hogy legyen egy önállóságunk, önálló és független individuumnak érezhessük magunkat.
Elárasztott kötődés
A többi ember jó ember, csak én vagyok egy lúzer: ilyenkor ez a negatív kép él bennünk önmagunkról. Emiatt elég sokat szorongunk. Mély intimitásra törekszünk másokkal, de úgy érezzük, hogy ők nem viszonozzák az érzelmeinket. Közeli kapcsolatok nélkül nem érezzük jól magunkat, és sokszor úgy látjuk, hogy mások kevésbé értékelnek bennünket.
+ Félelemteli kötődés
Ez a plusz minta később került a képbe. Vannak emberek, akik magukat, de más embereket is egy sötét szemüvegen keresztül látnak. Negatívak önmagukkal szemben, de a környezetükkel szemben is. Nem bíznak senkiben, sőt, kényelmetlenül érzik magukat, ha közel kerülnek valakihez. Aggódnak, hogy baj lesz, ha túl közel engednek magukhoz másokat – azok majd megbántják őket, fájdalmat okoznak nekik.
