Senki sem akar arról hallani, hogy szereted a férjedet

Éppen manapság, amikor már minden szabad a szexben, amikor már majdnem minden tabu ledőlt – egyre aggasztóbb méreteket ölt az elfordulás a szextől. Számos teória született a jelenség magyarázatára, mi pedig most bemutatjuk a legújabbat.

Midőn anyagot gyűjtöttem ehhez a cikkhez, alkalmam adódott több házaspár hálószobájába bepillantani – persze, csak képletesen. Sok mindent „láttam”. Akadt olyan pár, amely már a házassága második évtizedében jár, és szinte kivétel nélkül mindennap szeretkeznek – elsősorban a férj miatt. Abban már nem vagyok biztos, hogy a feleség is mindig ugyanannyira élvezi, de úgy tűnik, a dolog működik, jól megvannak egymással.

(© pinterest.com)

Aztán beépített kémeim meséltek olyan ÖTYE (Öreg Tyúkok Egyesülete) -összejövetelekről (magam, érthető okokból, nem vehettem rajtuk részt), amelyeken az „ötyék” egymásra licitálva mesélték, milyen trükkökkel próbálnak menekülni férjeik közeledése elől. Van, aki azonnal vécére rohan, mert tudja, hogy ettől egyből lelohad a férj vágya, mások fejfájásra, migrénre panaszkodnak (ez a legátlátszóbb kifogás), és van, aki kerek perec megmondja, hogy nincs kedve. Tudok olyan párokról is – bár ezekről ritkábban hallani, talán, mert tényleg ritkább vagy nagyobb szégyennek számít –, ahol ez éppen fordítva van: a feleség igényelne több intim együttlétet, a férj pedig nem.

„Zoltán nem aszexuális, egyszerűen csak nem foglalkoztatja a szex. Tudományos munkát végez, és minden energiáját lekötik a kutatásai. Freud annak idején azt mondta az ilyen pasasokra, hogy szublimálnak: energiáikat máshol kamatoztatják” – mondja Emese, a csalódott feleség. Olyan párral viszont csak egyetleneggyel találkoztam, amely be merte vallani, hogy 9 éve ismerik egymást, hét éve házasok, és az elmúlt 2-3 évben csak elvétve volt testi kapcsolatuk. István és Zsuzsa szerint ez így van jól. Nem örülnek ugyan neki, nem teszik ki az ablakba, de szeretik és jól megértik egymást.

Nem beszélnek ró­la, mert akiknek eddig elmondták, azok mind értetlenked­tek, és azt kérdezték, hogy miért nem válnak el. A közvéle­kedés szerint ugyanis az a házasság, amelyik nem csöpög a fülledt erotikától, értéktelen, sőt erkölcstelen.

Kihűlő ágyak

A nyugati világban (idetartozunk mi is) egyre több kapcsolatról lehet kijelenteni, hogy szexmentes. A szakemberek szerint azok a kapcsolatok tekinthetők ilyennek, amelyekben évi 10 együttlétnél kevesebb történik. És az ilyen kapcsolatok aránya ijesztő magasba szökött az Egyesült Államokban. Az ottani Elle-ben mindjárt meg is jelent egy remek cikk, amely ezt a problémát boncolgatja. A cikkben idézik David M. Buss (Veszélyes szenvedély című, kiváló könyve magyarul is megjelent) és Cindy M. Meston kutatását, akik úgy találták, hogy a felmérésben részt vevő 18-24 éves nők (szinglik és házasságban élők vegyesen) 32 száza­léka mutatott az elmúlt évben kis vagy semmilyen érdeklő­dést a szex iránt.

A kutatók még azt is hozzátették, hogy ez az arány minden korosztályban nagyjából állandó volt, csak az ötvenes-hatvanas éveikben járóknál nőtt meg 37 száza­lékra. És nem arról van szó, hogy ezek a nők tudatosan for­dulnak el a szextől, hanem egy nagyon fájdalmas valamiről, amiben zavarodottság, elégtelenségérzés vegyül – és követ­kezménye az önértékelés teljes összeomlása lehet. „A szex korábban olyan természetes volt, mint az evés, az alvás vagy bármely más testi késztetés. Rám tört, és megesett, ha akartam, ha nem. Ma pedig már azt is nehezen tudom elhinni, hogy egykor ilyen voltam.”

(© Philipp Igumnov)

No sex and drugs

Hogy mi a szextől való önkéntelen és tömeges elfordulás tényleges oka, az továbbra is rejtve van a kutató előtt. Azt tudják, hogy a tesztoszteron nevű hormon komoly szerepet játszik mindkét nem esetében a vágy kialakulásában. Alacsony szintje az egyik legfontosabb oka a szexuális érdeklődés hiányának. Számos kutatás igazolta, hogy a fogamzásgátló szerek (még az egészen alacsony hormontartalmúak is), illetve bizonyos antidepresszáns gyógyszerek csökkentik a tesztoszteron termelődését a női testben, és ezzel elaltatják a vágyat. És ez csak egyetlen a számtalan magyarázat közül, melyek között vannak testiek, lelkiek és pszichések is. A női testben lezajló hormonális változások, mint a menopauza és az állapotosság, a második leggyakrabban emlegetett ok.

A fontosabbak közé szokás sorolni még a rendszeresen fájdalmas együttlétet, a vaginizmust (a vagina izmainak görcsös összezáródását), a különböző fertőzéseket és más betegségeket (rák, cukorbetegség, reumás megbetegedések stb.), a kábítószer- és alkoholfogyasztást, a túlsúlyosságot vagy éppen az anorexiát, a munkahelyi stresszt, a párkapcsolati problémákat, a lelki zavarokat, a depressziót, a haragot, a fáradtságot, a hűtlenséget, az elégedetlenséget, a múltbéli pszichés traumákat, a nemi erőszakot – hogy a tartós párkapcsolatokban esetlegesen fellépő megszokásról és unalomról ne is beszéljünk.

Szóval nincs nő a földön, aki ezek közül legalább egytől ne szenvedne. Mégis van, aki élvezi, és van, aki nem kívánja a szexet.

Lady Viagra

De hagyjuk az okokat, mindegy, hogy kinek miért ment el a kedve a szextől. A lényeg, hogy jöjjön meg újra! A dolog azonban, sajnos, most sem olyan egyszerű. „Amikor egy nő azt mondja, hogy nincsenek szexuális vágyai, mi sem tudjuk pontosan, hogy ezen mit értsünk” – mondja a Kinsey Intézet egyik kutatója. Amikor ugyanis a kutatók a nők szexuális ingerekre érkező válaszát vizsgálják (úgy, hogy megmérik a nemi szervekbe toluló vér mennyiségét), gyakran nem találnak semmilyen összefüggést a testi változások és a szexuális izgalom között. Ezért nem működik a Viagra a nőknél, noha fiziológiai hatása mindkét nem esetében ugyanaz, nevezetesen: altáji vérbőséget okoz.

Ami – úgy tű­nik – elég a férfiaknak, de nem elég a nőknek. „Ha egy nő eleve nem találja szexuálisan vonzónak a pasit, akkor egy­szerűen azzal, hogy megnöveljük a beáramló vér mennyisé­gét, még nem fogjuk elérni, hogy kívánja is a szexet.” Sőt, a dolog még ennél is bonyolultabb: biológusok ugyanis egyön­tetűen állítják, hogy az ember az egyetlen faj, amely eseté­ben a női egyedeket szexuális izgalomba tudja hozni a saját feromonjuk – azaz szexinek kell éreznie magát, ha fel akarja ébreszteni a vágyat.

Az aggleány szindróma

És akkor most térjünk vissza a kiinduló kérdéshez, vagyis hogy egészséges, emancipált, szexis fiatal nők miért nem kívánják a szexet. Amerikai társlapunk szerzője egy igen érdekes és eredeti magyarázattal szolgál: szerinte ugyanis mostanra érett be a „Cosmo-lány”-hatás. Hogy ugyanis a modern nőnek nemcsak joga van a szexhez, hanem akarja is, élvezi is, és a sok felvilágosításnak köszönhetően mostanra már „szuperjó” is az ágyban. Legalábbis annak kellene lennie. A ma húszas és harmincas éveiket taposó nők az első generációk között vannak, amelyeknek ezzel az elvárással kell szembenézniük.

Azt várnánk, hogy éppen ez a korosztály a legaktívabb szexuálisan. És hogy ez mégsem így van, azért az amerikai szerző szerint a szexuális forradalom a felelős (a jelenséget „aggleány szindrómának” nevezi). Egyeseknek ugyanis nagy nehézséget okoz monogám kapcsolatban élni, miután ifjú éveik azzal teltek, hogy kü­lönböző típusú emberekkel különböző fajta szexuális kalan­dokba keveredtek. Az újdonság, a titokzatosság és a változa­tosság élménye ugyanis mindig lényegi része volt a vágykel­tésnek. A túlhajtott szexuális élményszerzés mai korszakában már 30 évesnek lenni sem akkora öröm, mint korábban volt.

Hol van már a „szexuális csúcspont”?! Ez a fogalom évtizedekkel ezelőttről származik, amikor a népi bölcsesség még úgy tartotta, hogy a nők 30 éves koruk felett válnak csak az orgazmus mestereivé. Ez persze nem azt jelentette, hogy anyáink és nagyanyáink 32 éves koruk körül hirtelen szexőrültek lettek – hanem pusztán azt, hogy minél több jó szexuális élményben volt részük, annál többre lett igényük. Manapság a fiatalok jóval korábban és intenzívebben kezdenek szexuális tapasztalatokat szerezni, „és ha beszélhetünk még szexuális csúcsról, akkor az valamikor a húszas éveik elején van”.

Éljen sokáig a vágy!

A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy az igaz szerelem – romantikával, érzelmekkel és igen, szexszel fűszerezve – élethosszig tarthat. Az amerikai Elle újságírónője, Rachel Combe mégis arról elmélkedik, hogy miért lehet ez a legrémisztőbb felfedezés egyes házaspárok számára. Senki sem akar arról hallani, hogy szereted a férjedet. Ez visszatetsző dolog; rossz modorra vall; más házaspárokban vagy a szinglikben kellemetlen érzéseket kelthet. Mindössze három, társadalmilag is elfogadható helyzetben van lehetősége egy nőnek a házastársáról áradozni: az esküvőjén, amikor a gyerekek bulit szerveznek az aranylakodalmukra, illetve a férje sírja fölött mondott gyászbeszédben. De még ilyenkor is szigorúan TILOS a közös szexuális életükről beszélni! Fúj! Kit érdekel, hogy két öreg heteró mit művel?

Ugyanakkor, ha félre kacsingatnak, ha elválnak, vagy már két éve nem volt köztük szex, azt egyből ki kell teregetni: írni kell róla egy dalt, egy regényt, egy forgatókönyvet, blogot, esszét, vagy megírni napi frissítésekben a Facebookon. Ha híres az ember, összeránt egy sajtótájékoztatót.

Tolsztoj fektette le a szabályt az Anna Kareninában: „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz – értsd: unalmasak, minden boldogtalan család a maga módján az.” Igazán nem szeretnék ellentmondani Tolsztojnak, de nem éppen a boldogtalan házasságokban kezd valami nagy egyformaság megjelenni? Talán eljött az idő egy paradigma váltásra: ha mindenki hűtlen, és senki sem szexel, akkor a legbátrabb vállalás talán éppen az, hogy ugyanabba az egy emberbe vagyunk szerelmesek életünk végéig.

Ó, nagyon is tudom, mi jár most a fejekben: ilyesmi csak a mesében létezik! De egy izgalmas, új kutatás, melyet a University of California pszichológusai készítettek, felcsillantja a reményt azok előtt, akik hosszú távú kapcsolatban gondolkodnak. A pszichológusok gyakran olyan grafikonként képzelik el az érzelmeket, amelynek csúcsán a szenvedélyes szerelem van (az új kapcsolat minden izgalmával együtt), az alján pedig a kötődő szeretet békés mocsara.

(© Raf Cruz)

Tudományos körökben a szerelem mérésére az egyik leggyakrabban használt mérce a Passionate Love Scale (szenvedélyesszerelem-skála), röviden PLS, amely egyetemi hallgatók számára készült. Ha valaki ebben magas pontszámot akar elérni, akkor nem elég, hogy a szerelem összes univerzális jellemzőjét produkálja (szexuális vonzalom, illetve féltékenység, ha elhagyják valaki más kedvéért), de a tinédzserkori szerelmi mánia jellemzőit is mutatnia kell: izzad, keze-lába remeg, amikor az imádott személy belép a szobába, nem képes másra gondolni, csak rá, stb. A legtöbb PLS-en végzett kutatás azt mutatja, hogy a kor előrehaladtával az eredmények csökkennek.

Acevedo ugyanezt a PLS-t adta 156, legalább 9 éve együtt élő párnak, de a kérdéseket két kategóriába sorolta: egyrészről a „romantikus szerelem” kategóriába, ahová az érzelmi elkötelezettségre és a szexualitásra vonatkozó kérdések kerültek, illetve a „mániákus szerelem” kategóriába, amely a kezdeti szerelmi állapot izgatottságát és mániákusságát volt hivatott feltérképezni.

A mániákus szerelem kategóriában elért eredmények minden pár esetében alacsonyak lettek: minél hosszabb ideje voltak együtt, annál alacsonyabbak. Ezzel szemben a romantikus szerelem nem csökkent az idő előrehaladtával! Ha tényleg ennyi szerelmes ember jár-kel közöttünk az utcákon, akkor miért tartja magát még mindig oly erősen az a nézet, hogy a házasság a romantika halála? Ezek után csak azt tudjuk tanácsolni: döntsük le a modern szerelem utolsó tabuját, szeretkezzünk szenvedélyesen a férjünkkel – és mondjuk el valakinek, hogy milyen volt!