– Még mielőtt iskolás lett a lányom, Vica, már hallottam ezt-azt arról, hogy problémák vannak a szlovákkal – mondja Enikő. – A barátnőim kimondhatatlan versikékről beszélgettek egymás között. A valóság mégis fejbe ütött. Iskolakezdés után két héttel Vicának kívülről kellett fújnia egy nehéz, négysoros versikét. Ki sem tudta ejteni a szavakat, nem hogy még megjegyezni őket.
– Épp elég nagy megpróbáltatás számára az írás és az olvasás, úgy határoztam hát: nem fogom őt ezzel terhelni. Kétszer-háromszor elolvassuk a versikét, hogy ráálljon a nyelve, és kész. Gondoltam, a tanár is beéri ennyivel. Tévedtem. Nemsokára már heti két verset kellett bemagolnia. A szövegek nem épültek egymásra, azaz minden vers új szóhalmazt tartalmazott. Egy idő után megjelentek a rossz jegyek az ellenőrzőjében. És nekem döntenem kellett: vagy mindjárt az elsőben görbül a lányom bizonyítványa, vagy kénytelen vagyok a fejébe verni a szövegeket.
(© sweidshforprofessionals.com)
– Naponta legalább egy órát magoltuk csak a szlovákot (a többi leckén kívül), sírva, hisztizve, asztalt csapkodva, földön henteregve. A nap végére mindketten kimerültünk. Kínomban néha arra gondoltam, felveszem az egészet videóra, és elküldöm a minisztériumba annak az „okosnak”, aki ezt az egészet kitalálta. Aki azt állítja, hogy a szlovák nem idegen nyelv az én gyerekemnek! A legelkeserítőbb élmény azonban a nyáron történt meg velünk: egy szlovák kislány jelenlétében Vica teljesen „lefagyott”, és be sem tudott mutatkozni...
Bizonyára sok szülőnek nem ismeretlen a fenti történet. Azonban nem minden iskolában jelent ekkora kínlódást a szlováknyelv-tanulás.
A szülő nem érti: az államilag meghatározott program rossz, vagy inkább bizonyos tanárok pedagógiai módszereiben van a hiba? Cikkem írásánál a komáromi Jókai Mór Alapiskola pedagógusai voltak segítségemre.
Minden a tanár hozzáállásán múlik
– Mennyire általános Vica esete? – kérdezem Orbán Mónikát, alsó tagozatos tanítónőt.
– Kissé vissza kell szaladnom az időben. Úgy 15 évvel ezelőtt jelent meg a magyar iskolákban a Bóna–Skabela-módszer. Ez egy teljesen új, modern módszer volt, másféle elveket – a játékos tanítás elvét – követte a szlovák nyelv tanításában. A pedagógusnak azonban ahhoz, hogy élvezetes órákat tudjon tartani, részt kellett vennie a szakmai továbbképzésen. Sajnos, a tanárok zöme nem ment el a továbbképzésre, aminek következtében nem értették meg a módszer lényegét. A könyvet, amely valójában csak kapaszkodóként szolgált, szentírásnak hitték: a benne található sok kis versikét meg akarták taníttatni a gyerekekkel. Rosszabb esetben kiadták őket házi feladatnak, anyuci vagy apuci nyakába varrva a terhet. Nem csoda, hogy a szülők besokalltak. A Bóna–Skabela-módszer így lassan ellehetetlenült. Én a magam részéről annak örültem volna, ha egy második kiadásban kiküszöbölik a hibáit. Nem így történt: tíz éve megjelent az Ypsilon első kiadványa, amely mára egyeduralkodóvá vált. Ám ez – véleményem szerint – messze alulmarad a Bóna–Skabela szerzőpáros által kidolgozott tankönyvvel szemben! És ez is tele van kis versikékkel...
Orbán Mónika
– Mi a különbség a két módszer között?
– A Bóna–Skabela szerzőpáros szerint a magyar gyerekek számára a szlovák idegen nyelv. Fő célja a kicsiknél a játékos nyitás: azon van, hogy a gyerekek merjenek megszólalni, később kommunikálni szlovákul. Ennek megfelelően koncentrikusan bővíti a szókincsüket. (Tehát például a sport témaköréhez minden évben hozzátesz valami újat, miközben az előző év tananyagát is átismétli). A szövegekhez jól kidolgozott feladatok tartoznak, sok-sok játékkal. A tanítás megkönnyítésére programfalat és más segédeszközöket is kaptunk. Fontos megjegyezni, hogy minden kiadványuk rendkívül esztétikus volt. S amiért leginkább hálás vagyok: soha senkitől annyi segítséget, ötletet, gyakorlati útmutatást nem kaptam, mint Bóna Iréntől és Skabela Rózsától. A mai napig az ő tanácsaikból merítek. Az Ypsilon ezzel szemben azt feltételezi, hogy a magyar gyerekek eleve beszélnek szlovákul. Ezért szókincsben túlságosan magasra helyezi a mércét. A tankönyvek nem annyira szépek, mint az előzőek; a benne található szövegekhez nincsenek kidolgozva a gyakorlatok. Hiányoznak hozzá a programfalak, segédeszközök is.
– Ezek szerint ma már az Ypsilon alapján kötelező tanítani?
– Nem kötelező: elvileg taníthatok a Bóna–Skabela-módszerrel. Csak épp rendelni nem tudok a könyvekből, segédeszközökből... Én ennek egyáltalán nem örülök: úgy érzem, elvettek tőlem valamit, amit szerettem, amivel sikerélményem volt. Ezért nem is vagyok hajlandó lemondani róla. Az óra háromnegyedét most is ez alapján építem fel – igyekszem valahogy egybehozni az új tankönyvvel.
Ez azonban az évek múlásával egyre nehezebb: módszertani segédeszközeink elszakadoznak, eltünedeznek. Pluszenergiát kíván az is, hogy kitaláljam, miként ötvözzem a kettőt.
– Egy szlovák ismerősöm a minap azt vágta a szemembe: miért nem vittem szlovák oviba a gyerekemet? Akkor most jobban menne neki a szlovák. Többéves tapasztalattal a háta mögött, mi a véleménye a szlovák ovi – magyar suli megoldásról?
– A színmagyar családokból származó gyerekekre nem hat jól a szlovák ovi. A szlovák is csak egy ideig megy jobban nekik – néhány év múlva felzárkóznak mögéjük a többiek, később ugyanis már nem elég a rutin. Ha a gyereknek nincs jó nyelvérzéke, az egész hiábavaló volt. Ugyanakkor ezek a gyerekek komoly hátrányba kerülnek a magyarórán. Hiszen az óvoda egyik célja a szókincs fejlesztése és elmélyítése. Kijelenthető, hogy a szlovák óvodába járó gyermekek szókincse messze elmarad a többiekétől. Ha tenni akarunk valamit gyermekünk szlováktudása érdekében, inkább nézessünk vele sok szlovák mesét, és keressünk neki szlovák barátokat.
– Ön szerint hogyan lehet, hogy a gyerekek ennyi rengeteg szlováknyelv-óra után sem szívesen beszélnek szlovákul?
– Amikor a felső tagozaton – még mielőtt a gyerekek kellő rutint szereznének a napi kommunikációban – belép a tantervbe a grammatika (és úgy lép be, mint valami magas tudomány), a logikusan gondolkodó tanulók megakadnak. Ráébrednek, hogy szinte minden szónak meg kell találniuk a pontos helyét a ragozási táblázatban. Ez képtelenségnek tűnik a számukra, és feladják. A másik oldalon a környezet hozzáállásával is baj van. Ha külföldön megpróbálunk egy másik nép nyelvén beszélni, ezt megtiszteltetésnek veszik, és segítenek. Ha viszont itthon csak egy szót is eltévesztesz, kellemetlenül kioktatnak. Sok gyerekben pedig kialakul: na, én inkább akkor meg sem szólalok.
A kormány nem akarka, hogy a magyar iskolákban megtanuljanak a gyerekek szlovákul?
– Úgy tudom, az Ypsilon-módszer egyik legnagyobb hibája, hogy az 1-4. és az 5-9. évfolyamok tanterve nem épül egymásra, az elvárások között hatalmas a szakadék. Igaz, hogy ötödikben hirtelen túl sokat várnak el a gyerekektől?
– Mivel először jelent meg az ötödikes, s csak jóval később az elsős Ypsilon, az alsó és a felső évfolyamokra kidolgozott programok valóban nincsenek összehangolva – feleli Pok István felső tagozatos szlováktanár. – Elképzelhető persze, hogy ez „csak” a magyar nyelvterületen élő gyerekeknek okoz problémát. Mivel a tankönyvek a szlovákot aktívan beszélőknek készültek, lehetséges, hogy szlovák környezetben, illetve a nyelvhatáron élő gyerekeknél jól működnek (gondolok itt például Pozsony vagy Nyitra környékén élőkre). Nekünk azonban olyan módszerre lenne szükségünk, amely idegen nyelvként határozza meg a szlovákot, és amely persze ott akarja folytatni az ötödiket, ahol negyedikben abbahagyta.
Pok István
– Mit jelent ez a gyakorlatban? Mit vár el az Ypsilon a felső évfolyam tanulóitól?
– A legtöbbször adott egy magas színvonalú szöveg. A szerző feltételezi, hogy a gyerekek mindent értenek. Azt szeretné, hogy a gyerekek a szöveg alapján önállóan improvizáljanak, helyzetgyakorlatokat alkossanak (például eljátsszanak egy bevásárlással kapcsolatos helyzetet.) Nos, ez nem működik. Az óra fele azzal telik, hogy közösen értelmezzük a szöveget, ezért kevés időm jut a valódi kommunikációra. Ráadásul a könyvből hiányoznak az egyéb gyakorlatok, házi feladatok. Ezeket kénytelen vagyok én kitalálni. Persze, ez nem gond, de azért egy jobb programmal könnyebb lenne a dolgom. Nagyon várom a jövő évet, amikor az új szlovák tankönyv már hetedikben is elérhető lesz.
– Hogy lehetséges, hogy hatvan év alatt nem sikerült egy megfelelő szlováknyelv-programot kidolgozni a magyar iskolák számára?
– Úgy vélem, a mindenkori szlovák hatalom kezében ütőkártya, hogy a magyarok nem tudnak „rendesen” szlovákul. Ezért nem is céljuk egy jó tanterv kidolgozása, támogatása. Persze, az is kérdés, hogy mit nevezünk „rendesnek”. Kilenc év alatt ugyanis lehetetlen szlovákul tökéletesen beszélő emberkéket futószalagon „legyártani”. Ez az elképzelés abszurdum. A gyerekek nyelvtudása akkor csiszolódik tökéletesre, ha szlovák környezetbe kerülnek. Ilyen szempontból a követelményeken is el kéne gondolkodni, hogy egyáltalán mit várunk el tőlük.
Egy szakmai továbbképzés alkalmával láttam, hogy mit tanítanak a szlovák iskolákban például a határozószókról. És ledöbbentem. Nekünk ugyanis a magyar iskolában sokkal többet kell tudnunk róla, mint nekik. Mikor megmutattam a mi könyveinket a szlovák kollégáknak, nekik is leesett az álluk. A követelményrendszert is át kellene dolgozni!
– Azt is sokszor hallottam már, hogy a magyar szülők nem is akarják, hogy a gyerekük megtanuljon szlovákul. Ön tapasztalt már ilyesmit?
– Egyáltalán nem, sőt, a szülők nagyon aktívak. Igénylik, hogy az iskolákban minél „erősebb” legyen a szlovákoktatás. A gyerek tudása érdekében maguk is mindent megtesznek, természetesen a magyar identitás megtartása mellett.
Új tankönyvcsaládot adott ki a SZMPSZ
Jó hír, hogy az 5-9. évfolyamok számára az Ypsilon-módszer mellett idén megjelent egy új szlovák nyelvkönyv is, amelyet az általam megkérdezett tanárok mindegyike nagyon pozitívan értékelt. Öt gyakorló pedagógus – Dömény Andrea, Papp Szilvia, Szetyinszký Veronika, Varga Zsuzsa és Alabán Mária – állította össze, mégpedig az angol Headway mintájára.
Kínálatuk a következő: tankönyv és irodalmi olvasókönyv hanganyaggal; munkafüzet és módszertani segédanyag. A tankönyvet a Szlovákiai magyar Pedagógusok Szövetsége adta ki, a honlapjukon sok fontos információhoz juthatunk. a minisztérium elfogadta az ötödikes és hatodikos tankönyvet, azaz állami támogatással rendelhetnek belőle az iskolák – kivéve az ötödikes munkafüzetet: azt meg kell vásárolni.
– Nagyon örülök az új tankönyvnek – mondja Rablánszky Zsuzsanna, aki az ötödik osztályban tanítja a szlovákot. – A módszer valójában a Bóna – Skabel a folytatása, kiküszöböli annak hibáit. Témáit tekintve közelebb áll a hétköznapokhoz, elvárásai igazodnak a magyar nyelvterületen élőkhöz.
Rablánszky Zsuzsanna
– A feladatok kiválóan feldolgozottak, sokszínűek, a munkafüzet pontosan kapcsolódik a könyvöz. A nyelvtanhoz kapcsolódó táblázatokat is ügyesen, érthetően alakították ki. A gyerekek sokkal szívesebben tanulnak belőle. Azonban úgy vettem észre, csúszunk a tananyaggal: elképzelhető, hogy Komáromban még ez is sok. (Sellyéről származom, ott sokkal jobban tudnak a gyerekek szlovákul, élőbb kapcsolatuk van a szlovák nyelvvel.)
