Ma alkonyatkor meggyújtottuk az első gyertyát az adventi koszorún. Hát újra elérkezett a karácsony ideje, az a négy hét, amikor a kis herceg tanácsa szerint díszbe öltöztetjük a szívünket. Az adventi koszorút már előzőleg elkészítettük. Idén nem a hagyományos négy lila gyertya, lila masni került a fenyőágak zöldjére, hanem zöld-fehér lett a koszorú, hamvas, akár egy menyasszony.
Négy hét éppen elég a karácsonyi tennivalók elvégzésére. Nálunk az ünnepi készülődés mindig tisztogatással, nagytakarítással kezdődött. Mostunk, vasaltunk, söpörtünk és poroltunk, közben megbeszéltük, mit főzünk a két fontos ünnepnapra, milyen süteményeket sütünk. Esténként felkötöztük a szaloncukrokat, hosszabb cérnát kötöttünk a „kollekció”-nak nevezett csokoládédíszekre is, így szentestére minden elkészült.
Minket, gyerekeket elsősorban a sütemények érdekeltek. Mivel sokan voltunk, anyu mindig három diós és ugyanennyi mákos kalácsot sütött. A hatalmas tepsit megtöltötte a kövérre dagadt három szál kalács, persze el is fogyott mind az ünnepek alatt. Készült aztán gyömbéres sütemény, ánizsos keksz, vaníliás kifli, mert ezeket mindenki nagyon szerette, valamint „beton”, azaz kakaós krémmel töltött mézes szelet. (Anyu nevezte el betonnak, mert frissen a mézes lapok kemények voltak, mint a kő: egy-két napot megtöltve állniuk kellett, míg átvették a krémből a nedvességet, és finoman megpuhultak.)
Mi, a család leányai évente új süteményekkel próbálkoztunk. Legidősebb nővérem specialitása a püspökkenyér volt, magam először egy berlini szeletnek nevezett süteményt sütöttem, amelyiknek diós tészta volt az alapja, erre lekvár jött, majd porcukorból és citromléből készült omlós mázzal kellett bevonni. A karácsonyra való felkészülés azonban nem csak takarításból és sütés-főzésből állott.
Anyukámnak szép, tiszta hangja volt, rengeteg karácsonyi éneket tudott. „Ti, kismadárkák, szálljatok ide, Itt fekszik Jézuska, jászolban, íme, Fülemüle, csízike, kis kanári, stiglicke, Szóljatok hát szépen, kis Jézusnak tessen.” Esténként, amikor otthon volt a család, énekelgetni szokott.
Régi csallóközi szövegeket és dallamokat tanultunk tőle, olyanokat, amilyeneket azóta sem hallottam, főleg pásztorok és angyalok szerepeltek bennük. A hangulatos estéknek köszönhetően észre sem vettük, és már megérkezett karácsony napja.
Szenteste
Fenyőillat, csilingelés, szárnysuhogás, angyalhaj... Ezek a varázsos szavak kapcsolódnak ehhez a kivételes estéhez, amikor minden csodává válik, semmi sem olyan, mint máskor, másak a fények, az illatok, a mozdulatok, este nem kell korán lefeküdni, és mindent beragyog a karácsonyfa fénye. A csodák már reggel kezdetüket vették, mindenki izgatott volt, mindenki nyüzsgött és sürgött-forgott. A tűzhelyen lassan főtt a sós vízben az öregbab, a levesesfazékban puhult a lencse: akkoriban még böjtöltünk karácsony előtt. Pali bácsi meghozta az esti rántott halhoz a pontyot, Mela másnapra tyúkot kopasztott, Zsuzsi főzte a krumplit a majonézes krumplisalátához, Manci süteményt szeletelt.
Anyu és apu rejtélyes módon köddé vált, de a nagy nyüzsgésben nem is hiányoztak. Ők díszítették a szobában a karácsonyfát, oda nekünk ezen a napon tilos volt a bemenet. Néha ki-kikukkantottak a konyhába, hogy minden rendben megy-e, aztán ilyen-olyan ürüggyel újra eltűntek. Apu híreket is hozott, olyanformán, hogy kint járt az udvaron, és már hallotta az angyalszárnyak suhogását, el-ejtett angyalhajszálakat is talált, tehát már nagyon közel van a Jézuska. Ilyenkor ürültek ki a szobában a nagy ruhásszekrény alsó polcai, ahol az ajándékokat gyűjtögették a karácsonyt megelőző hetekben, és a kisebb-nagyobb csomagok átvándoroltak a karácsonyfa alá.
Kint közben besötétedett. A vacsora elkészült, a nagyobb testvérek a szétnyitható asztalon megterítettek. Aztán mindenki ünneplőbe öltözött, és vártuk, mikor csönget végre az angyal. A lélegzetünk is elakadt, amikor felhangzott a csilingelés.
Kézen fogtuk legkisebb húgunkat, és lassan bevonultunk a gyertyák fényébe, a fenyőillatba, a csillagszórók sziporkái közé. Se nem láttunk, se nem hallottunk a megilletődéstől. Aztán anyu és apu elkezdtek énekelni, a mély és a csengő hang kellemesen összekeveredett. Nemegyszer könnybe lábadt a szemem. Azután apu keresztet vetett, boldog karácsonyt kívánt, és elkezdődött az ajándékosztás.
A vacsora éjszakába nyúlt. Soha szebb órák nem voltak az életemben. Ezeknek a boldog, illatos és bőséges karácsonyesteknek a hangulata ma is olyan eleven, mintha nem szaladt volna el azóta jó pár évtized.
Nagykarácsony
Édesapám úgy tartotta, hogy nagykarácsony napján mindenkinek otthon illik ünnepelni. Nem mentünk sehová, és hozzánk is csak másnaptól jártak a vendégek. Délelőtt templomba mentünk, utána mindenki az ajándékai nézegetésével volt elfoglalva. A nagy ebéd délután három óráig is eltartott, utána a megrakott süteményestálakkal bevonultunk a szobába, és beszélgettünk, tévét néztünk, zenéket hallgattunk. Keresztpapámék minden karácsony másnapján gyerekestül eljöttek látogatóba.
Alig fértünk el a lakásban! Este, amikor magunkra maradtunk, megint összegyűltünk a fa alatt, és énekelt az egész család: ki tele torokból fújta, ki szerényen, halkan ismételgette a karácsonyi énekek mágikus szavait. Kint süvíthetett a hideg szél, hordhatta a havat, bent jó meleg volt, és biztonság, velünk volt apu és anyu, otthon voltak a testvérek... A külvilág ki volt zárva, úgy éreztük, bármi van is kint, bennünket nem érint.
A két ünnep között
Micsoda kellemes időszak volt ez! Téli szünet volt, az iskolák bezárva, a füzetek, könyvek a táskák mélyén hallgattak, eszünkbe sem jutottak. Kint keményen fagyott, a Cigány-tó tükrén vastag jégréteg csillogott. Ilyenkor előkerültek a korcsolyák, a szánkók. Kint nyargalásztunk, amíg a hideg be nem parancsolt bennünket. Száradtak a kesztyűk és a sapkák a „kányha” szélén, a cipők is átfagyva sorakoztak, kezünkön-lábunkon körmünk alá ment a hideg, ha túl közel tartottuk a tűzhöz.
Aztán sorra lehetett járni a szomszéd gyerekeket. Itt az új babákkal játszottunk, ott meséket hallgattunk. Otthon a felnőttek beszélgetésére füleltünk, mert apu barátai sorra megjelentek, és sűrű cigarettafüstben tárgyalták a politikát, kártyáztak vagy beszélgettek. István-naptól Szilveszterig csak pár nap volt a távolság, észre sem vettük, és nyakunkon volt az újév.
Kiskarácsony (Újév)
Gyerekkori szilvesztereim nem voltak olyan durrogtatósak, petárdásak, mint a maiak, nem volt tűzijáték és hangos zajongás sem éjféltájban. A rádió szilveszteri műsorát hallgattuk, vagy néztük a tévét, a szüleim nem szoktak bálba járni. Legfeljebb tollasbálba – én mint kisgyerek legalábbis. Az új év első napjának legemlékezetesebb eseménye a hálaadó mise volt. A templomban ilyenkor már nyugodtan, tolongás nélkül meg lehetett szemlélni a betlehemet, a jászolban fekvő kis Jézust, Máriát és Szent Józsefet, és körben a sok-sok csacsit, bárányt, tehenet, mögöttük az ezüstszálakkal díszített fenyőfákat, amelyek ágain vattaruhába öltöztetett angyalkák röpködtek. Nemsokára megjelentek a jászol előtt a háromkirályok, ahogy hozták az aranyat, tömjént és mirhát.
Jó volt elmélázni a távoli keleti tájakon, már csak azért is, mert a háromkirályok feltűnése azt jelentette, vége a karácsonyi szünetnek, kezdődnek a mindennapok.
Kedvenc süteményiem adventben
DIÓS SZELET
Hozzávalók a tésztához:
28 dkg porcukor
28 dkg Helia
14 dkg féldercés liszt
20 dkg darált dió
Hozzávalók a mázhoz:
6 db tojás
20 dkg porcukor
Elkészítés:
A porcukrot a vajjal habosra keverjük, hozzáadjuk a lisztet, a diót és a kemény habbá vert tojásfehérjét. A tésztát vajjal kikent és zsemlemorzsával megszórt tepsibe simítjuk, és nem túl erős lángon megsütjük. Közben a tojássárgáját a porcukorral fehéredésig keverjük, és amikor a tészta megsült, még forrón a tetejére öntjük. Amikor egy kicsit megszikkadt, csokoládédarával meghintjük. Másnap szeleteljük.
TÚRÓKUGLÓF
Hozzávalók:
6 db tojás
25 dkg Helia
25 dkg porcukor
1 cs. vaníliás cukor
25 dkg túró
25 dkg féldercés liszt
1 cs. sütőpor
1 db citrom reszelt héja
Elkészítés:
A lágy margarint habosra keverjük, hozzáadjuk a tojássárgáját, a porcukrot és a vaníliás cukrot, és tovább keverjük. Amikor felhabosodik, hozzákeverjük a túrót és a citromhéjat, a habbá vert tojásfehérjét és a sütőporral elkevert lisztet. Kikent, kilisztezett (nagyobb) kuglófsütőben 10 percig erős, majd mérsékelt lángon megsütjük.
