A kérdésen persze lehet vitatkozni – vitatkoznak is a szakemberek, hogy ma mi számít természetes szülésnek –, de az oxitocinról érdemes írni. Ma majdnem minden szülő nő, aki átlépi a kórház kapuját, kap oxitocint. Ezt kevés nővel közlik, de tény és való!
Az oxitocin örömhormon. Oxitocin akkor termelődik bennünk, ha kontaktusba kerülünk az embertársainkkal. Ez a hormon a szülésre is hatással van.
A hatvanas években az oxitocin örömhormon szintetikus előállítása (Vincent du Vigneaud által) nagy változást hozott a szülészetben. Ezzel egy új korszak kezdődött. Akkoriban a nők még a bábák segítségével szültek, akik sok praktikát ismertek. Sokszor a kismama belső feszültsége okozta a szülés lassulását. Ilyenkor (gyógyszer nem lévén) a bábák az anyával foglalkoztak, hogy minél több oxitocin termelődjön a szervezetében, s minél inkább el tudjon lazulni.
Az oxitocin hatása kettős. Egyrészt szabályozza a méh izomtevékenységét, másrészt hatására az anya szoptatja, ellátja gyermekét, és ha nincs vele, hiányérzete támad. Régen is voltak elakadt, elhúzódó szülések – éppen ezért az oxitocin szintetikus előállítása sokakban azt a reményt keltette, hogy ezentúl majd nem lesz gond a szülés dinamikájával. Az oxitocin bonyolult hatása akkor még ismeretlen volt.
Mikor Zsuzsa a baba-mama klubban az egyik anyukának elmesélte, hogy természetes úton szült, az anyuka nagy szemekkel rámeredt: „De neked hüvelyi szülésed volt. Hiszen kaptál oxitocint!”
Mi is a gond a kívülről adott oxitocinnal?
Látszólag semmi, hiszen a gyorsabb szülés akár még vonzó is lehet. DE! A szülés sajátos üteme egy csodálatos dolog. Nem haladhat egy szülés gyorsabban, mint amit az anya és a baba el tud viselni. Nem lehetnek erősebbek a fájások, mint amit a test kibír; s a baba nem születhet meg előbb, mint ahogy arra az anyai lélek fel tud készülni. A kívülről, rosszkor adott oxitocin levágja ezt az utat, amivel sokszor mindent összezavar.
A szülés lelassulása sokszor nem azt jelenti, hogy a női szervezet rosszul működik. A lassulás az esetek egy részében azt jelzi, hogy még nincs itt az idő. Ám ilyenkor a külső szemlélő számára a női test „elromlott”, ezért be kell avatkozni. Azonban a túlzott oxitocinfröccs sokszor átpréseli a mamát és a babát azon az úton, melyre még nincsenek felkészülve. Olyan ez, mint ha egy kezdő futót küldenénk el maratont futni, s néha ostorral rávernénk, hogy jobban haladjon...
Tudjuk, hogy az oxitocin a méhre hat, az összehúzódások sűrűbbek és erősebbek lesznek tőle – de az idegrendszeri hatás elmarad, nem élednek fel az anya gondoskodó ösztönei.
A kívülről beadott oxitocin ugyanis nem tud az agyba kerülni, mert az idegrendszernek van egy olyan védőmechanizmusa, amely megakadályozza a bejutását: ezt nevezzük vér-agy gátnak. Azaz egy nagyobb feladatot kell azontúl az anyának az oxitocin fájdalomcsillapító hatása nélkül elviselni. A kezébe adják a babáját, és ő csak ürességet érez... Ezért van az, hogy ma már nem mindenki pártolja az oxitocin túlzott adagolását.
