„A mályvavirág az érett nő virága. Kitartó, erős és nagyon szép. Pont olyan, mint a női lélek. Minden nő mályvavirág, csak van, hogy a szirmaink megsérülnek”.
A méhnyakrákos nők gyógyulásáért és a megelőzésért Magyarországon alakult Mályvavirág alapítvány mottóját idéztük. A méhnyakrák az egyik leggyakoribb „sérülése” a „mályvavirág” szirmainak. Ez önmagában is ok a „bánatra”. A legtöbb szomorúságot azonban az okozza, hogy e „sérülés”, a méhnyakrák, ma már szinte teljes mértékben megelőzhető lehetne.
(© Getty Images)
Ma már ugyanis tudományosan bizonyított ténynek tekinthető, hogy a sejtvizsgálatra (citológia) épülő szervezett méhnyakszűrés képes felismerni mind a még panaszmentes rákmegelőző állapotokat mind a korai méhnyakrákot. A korai felismerést korai kezelés követheti és így a méhnyakrákos megbetegedés és az általa okozott halál megelőzhető.
Miért bánatos mégis a mályvavirág?
Nos, azért, mert a mindennapi gyakorlat ez esetben is eltér a megelőzhetőség elvi lehetőségétől. Magyarán: még ma is csak megdöbbentően kevesen tesznek eleget a felkérésnek, azaz csak kevesen mennek el a nőgyógyászati szűrővizsgálatra. Egy korábbi felmérés adatai szerint az Európai Unió országaiban a 25-65 év közötti nők átlagosan csak 61,5 százalékban vettek részt a rákszűrésen. Számunkra még riasztóbb a kép, ha országokra bontva vizsgáljuk a részvételi arányt.
A rangsort Ausztria vezeti – ott a nők 82%-a veszi igénybe a rákmegelőzés e formáját. Magyarország a lista végén, a 22. helyet foglalja 23,7%-kal. A 23., azaz utolsó helyen áll Szlovákia – itt csak a nők 22,9%-a tett eleget a szűrésre való felhívásnak. Vagyis a nők döntő többsége, az említett korcsoport háromnegyede nem jelent meg a rákszűrésen!
Így aztán nem meglepő az a tény, hogy Szlovákia a méhnyakrák előfordulási gyakoriságát illetően szinte valamennyi EU-beli országot lekörözi – csak Romániában és Bulgáriában szenvednek többen méhnyakrákban.
Nemcsak az orvos-, de a társadalomtudományok képviselői is évek óta kutatják e jelenség okát. A szociológusok az „egészséggel kapcsolatos írástudatlanságnak” nevezik ezt a magatartást. A szűrést elutasító nők közömbösek saját egészségük iránt (eszembe jut egyik, 70 év körül járó nőbetegem, aki arra volt büszke, hogy utolsó szülése óta nem volt nőgyógyásznál).
Különösen a falusi népesség körében él még ma is a „rák” társadalmilag megbélyegző jellege. Sokan folytatnak struccpolitikát; jobb nem „kíváncsiskodni”, nehogy kiderüljön: „rákos” vagyok.
Fontos lenne e felfogáson minél előbb változtatni. Tudatosítani kellene végre, hogy minden méhnyakrák okozta halál emberi mulasztás következménye. Több mint 75 évvel az első szűrővizsgálati módszer („Pap-kenet”) bevezetése után nem lenne szabad egyetlen nőnek sem méhnyakrákban meghalnia. Különösen nem az olyan aránylag fejlett egészségüggyel rendelkező országokban, mint Szlovákia vagy Magyarország.
Mi tehát a teendő? Ha meghívót kapunk a szűrővizsgálatra, legyünk „egészségtudatosak”, azaz menjünk el a vizsgálatra. Csak így maradhat a nő igazi mályvavirág, ép szirmokkal.