Mert nem tud... Amikor egy magyar szülőt megkérdezünk arról, miért íratja inkább szlovák iskolába gyermekét, azt mondja: „A gyerek a szlovák iskolában legalább megtanul szlovákul.” Mert a magyar iskolában nem tanul meg. Miért? Miért nem tudnak a magyar gyerekek még több év nyelvtanulás után sem jól beszélni szlovákul – miközben angolul simán konverzálnak? A következőkben a kiselsősök első szlovák tankönyveit vesszük szemügyre.
A szlovák nyelv nekünk, magyaroknak, mindig is egy idegen nyelv marad. Dél-Szlovákia számos, színtiszta magyar régiójában a gyerek hatéves koráig nemigen találkozik a szlovák nyelvvel. A magyar iskolák kiselsősei tehát többségükben nem beszélik a szlovák nyelvet. Ezek tények.
(© TASR/AP-felvétel)
S ezeket a tényeket például a tankönyv készítésekor figyelmembe kellene venni. Ha viszont belenézünk a jelenleg használt tankönyvbe, láthatjuk, hogy ez a tankönyv nem az előbb említett célcsoportnak készült. A tankönyvírók feltételezik, hogy a hatéves magyar tanuló már elég jó szinten beszéli a szlovák nyelvet is (az anyanyelvén kívül). Persze, itt hiba lenne a tankönyvírókat hibáztatni, ők ugyanis csak a hatályban lévő oktatási törvények alapján dolgoznak. A minisztérium előírásai szerint a magyar iskolákban államnyelvként kell oktatni a szlovák nyelvet, nem pedig idegen nyelvként.
Ha idegen nyelvként oktatunk egy nyelvet, akkor azt feltételezzük, hogy a diákok az adott nyelvet nem ismerik, először találkoznak vele, így oktatása az alapoktól kezdődik. Ha államnyelvként tanítunk egy nyelvet, akkor viszont azt feltételezzük, hogy a diákok már elég jó szinten beszélik, így nem az alapok elsajátításával foglalkoznak az órákon. Mivel a magyar gyermekek nagy része még nem tud elsős korában jól szlovákul, így náluk a szlovákóra csak zavaros szlovák szövegek bemagolásából áll. (Mert a szövegek bizony zavarosak: kisgyerekek esetében jobban oda kellene figyelni a tantervekre, a tananyag tartalmára, alkalmasságára is. Fontos ugyanis, hogy rögtön felkeltsük a gyerekek érdeklődését.) Hibának számít tehát a szlovák iskolarendszerben, hogy a szlovák nyelv ebben a formában egyáltalán bekerülhetett egy kiselsős órarendjébe. Egy elsős gyerek számára ugyanis az lenne a legfontosabb, hogy először is saját anyanyelvén tanuljon meg írni és olvasni. Majd mikor ez megtörténik, akkor kellene más nyelvek tanításával foglalkozni. Pontosan, ahogy ez a szlovák iskolákban is folyik.
A magyar gyerekek legtöbbje még felsőbb osztályokban is nehezen tudja magát szlovákul kifejezni, holott az angollal például nincs különösebb gondja. Vajon miért? Szlovákia magyar tanítási nyelvű iskoláiban máig gondok vannak a szlovák nyelv oktatásával.
A szlovák gyerekeknek ugyanis az angolóra (vagyis az idegennyelv-oktatás) csak a harmadik osztálytól kötelező, addig csak a szlovák nyelvvel, vagyis az anyanyelvükkel ismerkednek.
A magyar gyerekeknek viszont már elsősként, a magyar mellett egy számukra teljesen új nyelven is tanulniuk kell. Holott a magyar gyereknek a szlovák ugyanolyan idegen nyelv, mint a szlovák kisgyereknek az angol. Eltérő követelményeket fedezhetünk fel a két tantervben is. Míg egy iskolaév alatt az alsó tagozatos szlovák gyereknek angol nyelvből csak az alapokat szükséges megismernie, addig a magyar gyermeknek, mondhatni, tökéletesen meg kell tanulnia szlovákul. Ez 6 éves gyerekek esetében szinte lehetetlen. Ezeknek a gyerekeknek a nagy része ugyanis – mint fentebb már írtam – csak a szlovákórákon találkozik a szlovákkal, s a tantervnek ezt a fontos tényt figyelembe kellett volna vennie.
A szlovákórák nem egyszerű szavak és kifejezések elsajátításával kezdődnek (mint az angolórák), hanem egyből szlovák verseket kell a gyerekeknek megtanulniuk. Amikor a gyermek még nem tud írni és olvasni, az idegen nyelv elsajátításában sokat segíthetnek mókás gyerekversek és dalok. Ez viszont mindenképp csak kiegészítő tanítási módszer lehet, a gyerekkel először szavakat és rövid mondatokat tanítunk meg. A mi szlovákóráinkon viszont ez pont fordítva történik. A tankönyv tele van hosszabb és rövidebb szlovák versikékkel. tehát inkább hasonlít egy olvasókönyvre, mint egy tankönyvre.
A másik probléma a rossz szövegválasztás. Ha idegen nyelvű dalt szeretnénk gyermekünkkel megtanítani, fontos a helyes dal kiválasztása, amikor is figyelembe vesszük a gyermek életkorát és tudását. Az angolórákon egyszerű kis angol dalokat tanulnak a gyerekek (például Old MacDonald had a farm), amelyek pár soros szövege könnyen memorizálható, a szavak ismétlődnek. Az idegen nyelv tanulásának korai fázisában a gyermekeket olyan szavakra kell megtanítani, amelyeket konkrét tárgyakkal tudnak összekötni (gyümölcsök és zöldségek nevei és a többi). Kerülni kell az absztrakt (elvont) és nehezen érthető kifejezéseket, amelyeket a gyermek az anyanyelvén sem értene meg.
Ha belenézünk az elsősöknek szánt szlovák versikékbe, láthatjuk, hogy a szövegeket nehéz megérteni még egy szlovák gyerek számára is, ugyanis sok absztrakt kifejezést tartalmaznak, amelyek jelentését ebben a korban nehéz elmagyarázni. Egy magyar gyerek számára, aki legtöbb esetben először találkozik komolyabban a szlovák nyelvvel, egy ilyen vers megtanulása nehéz feladat. A tankönyv szövegei azt feltételezik, hogy az elsős kisdiák már meg tudja különböztetni a nyelvtani nemeket (nőnem, hímnem, semlegesnem), ismeri a főnévragozást és az igeragozást is. A tankönyvírók szó szerint az egyes főnevek nyelvtani nemeinek magolására kényszerítik a gyermekeket. A tankönyvhöz tartozó munkafüzet 90 százalékban olyan feladatokat tartalmaz, ahol az elsősöknek a nemeket is tudniuk kell.
Ezzel ellentétben az első angolórákon a gyermekek hétköznapi szituációkban is gyakran használt kifejezéseket tanulnak (köszönés, bemutatkozás, családi élet). Sokkal kevesebb szóból áll az angol alapszókincs, és ott is az anyanyelvből már jól ismert kifejezések vannak túlsúlyban (állatok és növények nevei, tárgyak nevei). A nyelvtani szabályok elsajátítása is lassabban folyik.
Az elsősnek meg kell tanulnia a főneveken kívül a hozzájuk tartozó mutató névmásokat is (ten, tá, to). Ehhez az kell, hogy a gyermek már értse, léteznek nyelvtani nemek. Amit egy kiselsős még nem ért.
A szlovák versek és szövegek tele vannak a hétköznapi életben nem használatos kifejezésekkel, amelyeket semmiképpen sem kellene előnyben részesíteni egy nyelv elsajátításának korai fázisában. Az olyan kifejezések jelentését, mint a „hlava mu zojde“, „keď som nemal sviatok“ vagy „hybaj na výzvedy“, nehezen tudjuk egy kisdiáknak elmagyarázni. Inkább a kulcsszavakra kéne fektetni a hangsúlyt, nem pedig az absztrakt főnevekkel és bonyolult költői képekkel teli verseket erőltetni („zora, sobota, počtovnica, rôčkov, Zuzuľa, zjedol by jej za fúru, bôčky, vrkôčky“). Az említett kifejezések nagy részével nem találkozunk a hétköznapi szlovák nyelvben, felesleges ezek memorizálásával terhelni a kisgyereket.
Mi lehet a kiút?
A szlovák kormánynak (és a szlovák társadalomnak) először is talán azt kellene megértenie, hogy a magyar gyermekek számára a szlovák második és idegen nyelv. Továbbá, hogy a magyar gyerekek nagy része hatévesen nem tud rendesen szlovákul. A magyar gyereknek ugyanis a szlovák nem az anyanyelve – mint ahogy a szlovák gyereknek az angol nem anyanyelve. A megoldás az lehet, hogy a szlovák nyelv a magyar gyerekeknek idegen nyelvként lenne oktatva. Csakis ez lehet a kiindulópont a szlováknyelv-oktatásban a magyar iskolákban!
Feltevődik a kérdés, hogy egyáltalán helyes-e egy hatéves gyermeket egy idegen nyelv oktatásával terhelni? A szakemberek szerint egy kisgyermek számára, aki még saját anyanyelvét sem tanulta meg rendesen, ez igenis megterhelő. A második nyelv oktatását csak a különleges tehetségű gyermekek számára ajánlják. Szlovákiában ennek ellenére a tantervek kötelezik a magyar anyanyelvű gyerekeket, hogy már első osztályban tanulják a szlovák nyelvet. Az angol nyelvet viszont már nem ajánlják az elsősök számára.
