Ők azok, akik a cég védjegyének számítanak. A jó asszisztens értékét szinte aranyárban mérik. A titkárnő vagy asszisztens a jobb kéz, az összekötő kapocs a főnök (a főnökség) és a kinti világ között. Nélkülözhetetlenek, mert nélkülük nem működik a kommunikáció. Lássuk őket!
Van, ugye, a sztereotípia, hogy a férfi az íróasztal mögött dönt, míg a nő – a titkárnő – kint az irodában a keze alá dolgozik. A jó titkárnő a cég márkavédjegye. Ha az asszisztens csinos és okos, akkor a céggel is minden rendben lehet. A jó világ persze az lesz, mikor a nemi arány kiegyenlítődik: ugyannyi nő fog ülni a bársonyszékben, mint ahány az asszisztensi forgószékben.
Fodor Erika (31), Nyékvárkony
Pozsonyban dolgozik, naponta ingázik. Férjével három éve költöztek Somorjáról új családi házukba Nyékvárkonyba. Egy igazi nagyvállalat, a Slovnaft titkárságán dolgozik már ötödik éve. (Korábban recepciós és adminisztratív munkákat végzett, kulturológia és turizmus szakon diplomázott. Mint mondja, a tanultakat a rendezvényszervezésnél kamatoztatja.) A napi adminisztrálás mellett szolgálati utakat és rendezvényeket is szervez: ez a kedvence. Azt mondja, nem tudná leírni egy napját, hiába kérte tőle az egyik új kolléganője nemrégiben. Annyira más minden nap! Ezért is áll jól neki ez a munka, és örömmel jár munkába.
– Az igazgatóságon négyen vagyunk asszisztensek. Jól kijövünk egymással, jól együttműködünk a többi munkatárssal is. Adódnak sűrűbb napok, illetve időszakok. A váratlan helyzetekre pedig megoldást kell találni.
A talpraesettség mellett fontos a közvetlenség és a jó kommunikációs készség. E két utóbbi képességét még fejlesztenie kell, de mióta itt dolgozik, sokat fejlődött. Az elmúlt években a ruhatára is kicserélődött. A szolid, visszafogott, elegáns ruhákat részesíti előnyben, ezekben nőiesnek érzi magát. Szabadidejében viszont a farmer, edzőcipő kombinációt favorizálja.
Fodor Erika
Ami pedig a kávéfőzést illeti: „Az igazgatóságra gyakorta jönnek vendégek, megkínáljuk őket kávéval, teával. Ahogy otthon is a vendégeimet. A felettesünktől mindig megkérdezzük, kér-e kávét, és az elmúlt 5 évben már megtanultam, milyet szeret.”
Erika sokáig kosarazott, ma crossfitre jár heti kétszer. Férjével pedig salsázni tanulnak. Kázmér kutyusukkal gyakran sétálnak nagyokat a nyékvárkonyi erdőben. Férje idén csónakot vett, már alig várja a közös csónakázásokat.
Egy közös családi hétvége, vagy épp szép időben a teraszon élvezni a napsütést, egy izgalmas könyvvel a kezében: ez számára az igazi kikapcsolódás.
Molnár Denisza (40), Füleksávoly
Azon aktakalandor hölgyek közé tartozik, akiknek munkájuk a hivatásuk. Denisza tősgyökeres sávolyi lakos, a községi hivatal titkárnője, asszisztense, könyvelője, a főnöknek a jobb keze, a lakosoknak pedig a segítő keze. Nem szeret a középpontban lenni, a háttérben ténykedik csendben a plafonig tornyosuló akták mögött.
– Kereskedelmi szakközépiskolában tanultam, magyar–hittan szakos tanárnő szerettem volna lenni. A szüleim elveszítették az állásukat, így kénytelen voltam én is munkát keresni. Először pultosként dolgoztam, ahol megtanultam a számokkal bánni, valamint hogy mennyi szalámit kell leszelni 10 dkg-hoz. Fizikai munkát is végeztem, három műszakban dolgoztam egy gyárban több mint öt évig. Aztán úgy döntöttem, továbbtanulok. Sok időt és energiát fordítottam önképzésre. Tanfolyamra is jártam, de igazából a tapasztalatok teszik rutinossá az embert. Nagy felelősség önkormányzatnak könyvelni. Ha egy iratot nem adunk le időben, vagy elszámolunk valamit, az katasztrófához vezethet. Van úgy, hogy a minisztérium háromnapos határidőkhöz köti a leadást. Nos, olyankor este tízig aktakukackodom. A kisebbik lányom, Jázminka a községi óvodába járt. Sokszor, mikor érte mentem, s megkérdezte, mi lesz az esti program, sajnálkozva kellett mondanom, hogy „anyának számolnia kell”. Ő pedig azt válaszolta, hogy „majd segítek”. Rajzolt, titkárnősködött mellettem, s már apró ovisként kipróbálta a polgármesteri széket.
Molnár Denisza
– Mert mindenütt dossziék hevertek, asztalon, széken, szőnyegen, csak a polgármester széke volt szabad, így onnan nézte a mesét. A férjem ma is besegít a háztartásba. Mikor Királyhelmecen dolgoztam, csak a hétvégéket töltöttük együtt. A nagyobbik lányom, Krisztinka még pici volt, de tudtuk, hogy ki kell bírni, míg nem szerzek kellő tapasztalatot a könyvelésben! A férjem virággal, vacsorával és örömkönnyekkel várt haza. Akkor megtanultam, hogy család nélkül az élet mit sem ér. Hat éve itthon dolgozom az otthonomért, a jövőnkért, a gyermekeinkért a szülőfalumban, Füleksávolyban. Sajnos, nem mindig méznyalás a munka, a lakosok sokszor türelmetlenek, de megtanultam kezelni a kellemetlen helyzeteket. (Hogy nem a személyemet kifogásolják, hanem esetleg az állam vagy a hivatalok hozzáállását a problémákhoz.) Mindenkin igyekszünk segíteni, de valamikor nem tudunk. Ami viszont örömmel tölt el, hogy halad a falu. Szóval, szeretem a munkámat.
Ami pedig a kávéfőzést illeti: szeretek kávét főzni, s minden vendéget megkínálok.
Nagy Csilla (26), Illésháza
Somorján egy logisztikai vállalat munkatársa, két és fél éve került oda. Először a biztosítási részlegen dolgozott. Minden napja más, egyfajta közvetítő szerepet visz.
– A változatosság kihívás is, de örülök neki. A szlovák és a magyar nyelv mellett a német is napi szinten jelen van a céges kommunikációnkban. Fiatalos közegben dolgozom. A munkatársak zöme nő, igyekszem mindenkivel kijönni, kerülöm a súrlódásokat – magyarázza Csilla, aki azt is elárulta, magyar–német szakos tanári diplomája van. Ám még fiatalnak tartja magát ahhoz, hogy tanítson. („Nem akarok kioktató lenni. Ahhoz az életben egyet s mást még ki kell próbálnom.”) Viszont munka után óraadó egy nyelviskolában, és otthon is fogad tanítványokat. Nem volt hátrány, hogy nincs közgazdasági diplomája. Sokat segített, hogy már előtte is a cégnél dolgozott, megismerte a cégstruktúrát. Volt benne félsz, hiszen az elődjével elégedettek voltak.
Nagy Csilla
Sokak szerint jól áll neki ez a szerep: ez megnyugtató számára. Jó a problémamegoldó készsége, és szervezkedni is szeret. Emellett pedig jó a memóriája, könnyen megjegyez arcokat, neveket, információkat. Viszont a határozottságot még gyakorolnia kell. (S hogyan áll Csilla az ominózus „titkárnői kávéval”? A kávéfőzést a főnöke nem igényli, így csak a vendégeket szolgálja ki.)
Hétvégéi pedig valóban a kikapcsolódásról szólnak. Húgával, unokatestvéreivel és barátnőivel sokat utaznak, szeretik a mediterrán tájakat.
Csilla szereti a sportot, akár tévében is nézni. Nagy rajongója a vízilabdának. Budapestre főleg a vízilabdázókat megy megnézni. Ja, és régen színészkurzusra járt, a jövőben ezzel a hobbijával is szeretne valamit kezdeni.
Jakus Karina (22), Bős
Szakreferensként dolgozik a dunaszerdahelyi tűzoltóságon. Ez élete első igazi munkája. Tavaly januártól dolgozik teljes státuszban, előtte pedig itt töltötte a féléves szakmai gyakorlatát. Gyorsan befogadták, kellemes környezetben dolgozik, fő jelszavuk a segítőkészség és az együttműködés.
– Minden napunk izgalmas. Amikor felvisít a sziréna, a fiúk perceken belül indulnak a bevetésre. Ilyenkor mindig megállok egy pillanatra, s tudatosítom, hol is dolgozom tulajdonképpen. A munkám érdekes. Ezért is szeretem.
Jakus Karina
A középiskolában közgazdaságot tanult, és távutas hallgató a Comenius Egyetem menedzser szakán. Szerencsésnek tartja magát, hogy ilyen remek helyen dolgozhat. Manapság sok az olyan munkahely, ahol kritikus a légkör, keresztbe tesznek egymásnak a munkatársak.
– Négyen vagyunk nők, de nincs probléma közöttünk.
Az adminisztrálás mellett a feladatai között szerepel a levelezés lebonyolítása, az információnyújtás, a jegyzőkönyvek felvétele és a rendezvényszervezés. Karina, bevallása szerint nyílt, kommunikatív, szereti a rendet maga körül. Úgy gondolja, hogy ebben a munkakörben a precizitás a legfontosabb. És igen, finom kávét főz, bár ezt a felettese nem várja el tőle. A munka és az egyetem mellett azért jut idő magára.
Szeret futni, és a piloxing rajongója, hétvégeken pedig a barátaival találkozik. A vizsgaidőszakban viszont kemény magával, olyankor az iskola és a munka az első.
Vincze Renáta (31), Tardoskedd
Renáta közel egy éve dolgozik egy érsekújvári bevásárlóközpontban, és imádja új munkáját. A gyermekgondozási szabadságot követően váltott, előtte egy autószalon adminisztrációjában dolgozott.
– Már több helyen dolgoztam, de ez az első olyan munka, amivel igazán elégedett vagyok. Sokszínű és kreatív. Nem számolom a perceket, hogy mikor végzek. Nem unatkozom, mindig van tennivaló, tetszik a változatosság.
Renáta közgazdaságtant és marketinget tanult, így igazán testhezálló számára az asszisztensi munkakör. Az adminisztrálás, a levelezés és a kimutatások készítése mellett a marketing is hozzá tartozik. Bármi probléma, kérdés vagy kérés esetén hozzá fordulnak az üzletesek: ő a központ szíve. A kollégájával is jól kijönnek. Ha pedig kis nyüzsire vágyik, akkor az irodából kilépve egy színes forgatagban találja magát. A vasárnap délutáni rendezvények lebonyolításába is besegít, havonta egyszer vasárnap is dolgozik.
Vincze Renáta
– Amikor állásinterjúra hívtak, akkor lekértem egy térképet. Az üzletközpontban sokszor megfordultam már, de bizony nem vettem észre, hogy itt irodák is vannak! – mondja vidáman. Munkájához elengedhetetlen a jó kommunikáció és a szervezőkészség. Bár nem kimondott kritérium a jó megjelenés, fontosnak tartja az ápoltságot. És persze a kellemes irodai légkört. Nevet azon a kitételen, miszerint a titkárnő legfőbb kötelessége az, hogy kávét főzzön a főnökének. (Renáta nem kávézik, így hadilábon áll a kávéval. Viszont nemrég új kávéfőzővel gyarapodtak, így ma már nem gond elkészíteni egy jó feketét. )
Ami pedig a szabadidőt illeti, azt a családjával tölti. Négy és fél éves lánya, Dianka még igényli az intenzív szülői szeretetet és törődést. Gyakran összejönnek a barátokkal is, de szeretnek közös programokat szervezni csak hármasban, mikor főként a gyerekprogramok dominálnak, mint az állatkert, a játszóházak.
Az anyasági alatt kitanulta a grillázstorták készítését, gyakran sütött ismerősöknek születésnapokra, esküvőre. Ez a hobbija a mai napig megmaradt. Most Suzy körül forog a kis világuk: ő a család új házi kedvence, a kis cocker spániel...
Hogy néz ki Vincze Renáta egy átlagos napja:
– Minden napom más, de minden reggel átnézem az elektronikus leveleket, válaszolok rájuk, a marketinggel kapcsolatosan információkat nyújtok, és így tovább. A felettesem nem tartózkodik mindennap az irodában, így vele is ímélben kommunikálok. Emellett napi rutin a postakönyv vezetése. Rendezem a naponta bejövő számlákat, és továbbküldöm a besztercebányai központba. Az aktuális kéréseket és kérdéseket azonnal oldom. Hozzám jönnek bejelenteni, ha bármilyen rendezvényt szeretnének szervezni a bevásárlóközpontban. Engedélyeket állítok ki, kezelem a bérleti szerződéseket, hónap végén pedig kimutatást készítek a látogatottságról. Emellett pedig folyamatosan szervezzük rendezvényeinket.
