Tudjuk, hogy veszélyben vannak iskoláink – ezért is alakult meg a „Mentsük meg a magyar iskolát” petíciós bizottság.
Vojtek Katalin nyugdíjas újságíró a bizottság tagja (Kati még a régi Nőben is dolgozott egy ideig, tehát jól ismerjük őt). – A magyar iskolák helyzete már régen volt ennyire bizonytalan. Talán csak a kilencvenes években, amikor Eva Slavkovská, az akkori oktatási miniszter drasztikus intézkedései közt szerepelt a bizonyítványok egynyelvűsítése. Ez már nem az az idő, amikor reménykedhetünk valamiféle csodában, ezért – első lépésként – Fibi Sándorral és Filip Zacherrel (ő szlovák nemzetiségűként állt az ügyünk mellé) elindítottunk egy petíciót az anyanyelvi órák számának növeléséért. A magyar történelem oktatását is megszüntetnék, és kisiskoláinkat is megszűnés fenyegeti. Tenni kell, nincs idő!
(© TASR/AP-felvétel)
A minisztérium kisiskolákat veszélyeztető intézkedését a törvényhozás nem vonta vissza, csupán a hatályba lépést egy évvel kitolta. Ez most már versenyfutás az idővel, hiszen március végén lesznek a beíratások. Addigra a szülőknek tudniuk kéne, milyen jövő vár a kisiskolákra.
Az Oktatásügyi Minisztérium úgy engedte ki a szellemet a palackból, hogy sehol egy komoly elemzés arra vonatkozóan, hogy mi alapján döntenek majd egy iskola sorsáról. Mikor arról van szó, hogy hány gyerek legyen egy osztályban, a magyar iskolák számára kisebb számot kellene meghatározni, mint a többségi iskolák számára. A mi esetükben igenis pozitív diszkriminációra van szükség! Ahhoz, hogy egy kisiskola elkerülje a bezárást, az első évfolyamban minimálisan 11, a második, harmadik, negyedik évfolyamokban pedig már 13 diák nevének kell szerepelnie az osztálykönyvben. Ha ezt nem sikerül teljesíteni, akkor össze kell vonni az osztályokat.
Kilenc helyett 5-re csökkentik a magyarórák számát az alapiskolák alsó tagozatán! 26 452 polgár írta alá az intézkedés elleni petíciót – Draxler miniszter azonban elutasította.
Mit javasol a minisztérium?
A magyar nyelv és irodalom tantárgy óraszámának csökkentését valamivel ellensúlyozni kellett, hiszen 5 órában lehetetlenség lenne ugyanolyan színvonalon megtanítani mindazt, amire régen 9 tanítási óra állt rendelkezésre. Ezért a minisztériumban sakkozni kezdtek a szabadon választható órákkal. Csakhogy ez a művészeti és kreatív órák (néptánc, drámajátékok és a többi) rovására megy. A magyar gyerekek ilyesmit ezentúl nem tanulhatnak, pedig pont ezek erősítenék meg őket gyökereikben és kreativitásukban.
Az oktatási törvény módosítása során heti egyre (!) csökkentették a történelemórák számát az alapiskolákban. Ez a világtörténelem tanítására sem elég, s hol van még akkor az ezeréves magyar történelem oktatása?!
A szakemberek, Simon Attila vezetésével másfél évig dolgoztak az Állami Pedagógiai Intézet égisze alatt, hogy elkészítsenek a magyar iskolák számára egy kerettantervet történelemből. Ez képezte volna a magyar történelmi eseményeket is oktató tankönyvek alapját. És Daxler miniszter úr minden indoklás nélkül elutasította a dokumentum aláírását. Ez többek között szembe megy a Gyermekek jogairól szóló egyezménnyel, amely kimondja: „A gyermek tudatába kell vésni a szülei, a saját kultúrája, nyelve és értékei iránti tiszteletet...”
A nemzeti gyökerek, a történelmi múlt, a nemzetünk nagyjainak ismerete nélkül ugyanis nem alakul ki gyermekeinkben a magyarságtudat. E nélkül pedig a jövő nemzedéke, ha magyarnak fogja is vallani magát, nem biztos, hogy érezni annak is fogja.