Milyenek a férfiak? Varázsdobozban instant választ készítettünk. Olyat, ami könnyen fogyasztható, amit minden Nő tud, és mégsem tud.
Az elején arra gondoltam, dehogy tudok én írni a férfiakról. Nem vagyok én ehhez elég bölcs. Én csak egyetlenegy dolgot tudok: ez is olyasmi, amit egy életen át kell tanulni. Lehet, hogy vannak nők, akiknek nincs ezzel gondjuk. A legtöbben azonban kínlódunk a férjünkkel vagy az ügyeletes nagy Ő-vel. Harcolunk a kérdéssel: miért?
(© Chris B Portraits)
Miért csinálta már megint ezt vagy azt, hogyan lehet ennyire fafejű vagy álnok? Miért tűnt el nyomtalanul és váratlanul, mint Petőfi a ködben? Kétségbeesve, kisírt szemekkel rohanunk a barátnőnkhöz, anyánkhoz, jósnőnkhöz, vigaszt és választ keresve: de miért? Bánatunkban befalunk egy tábla csokit, aztán megállapítjuk: pedig mi mindent jól csináltunk. A férfiak meg buták! Az ügyeletes Ő-t ez persze nem zavarja, vidáman él tovább... Persze nem velünk, egy másik nővel, mi meg megint egyedül…
Szóval eljutottam a nagy felismeréshez: az lenne a csoda, ha érteném a férfiakat. Már hogy is érthetném őket? Hiszen teljesen másak, mint mi vagyunk! John Gray amerikai párkapcsolati tanácsadó írta anno, hogy a férfiak a Marsról, a nők pedig a Vénuszról jöttek. Két külön bolygó, külön világ. És ha szeretnénk jól élni egymás mellett, meg kell tanulni egymás nyelvét.
A férfiak „működését” mindig, minden korban tanították. És mindig a nőknek tanították, soha nem fordítva. Ebben nincs új a nap alatt.
Nézzük például a bibliai Eszter királynét. Az, hogy eleve szép és okos volt, még kevés volt az üdvösséghez. A fiatal lányt 12 hónapon keresztül készítették fel a korabeli legnagyobb coachok, stylistok, sminkesek, kozmetikusok és pszichomókusok, hogy mit is kell mondania, tennie, hogyan is kell viselkednie, amikor majd egyszer a király elé kerül. Mindenestre megérte a strapát, mert nemcsak hogy királyné lett belőle, hanem a népét is sikerült megmentenie a kiirtástól. Mindenféle hisztéria nélkül. Csak mosolygott, okosakat beszélt, és sírdogált egy sort. Pontosan akkor és annyit, amennyit kellett. Minderre azonban már előtte felkészült!
Vagy gondoljunk a gésákra (az egyetlen függetlennek mondható női csoportra a korabeli Japánban), akik szintén évekig tanulták, hogyan kell bánni a férfiak elit osztályával. Na meg a török szultán ágyába se lehetett csak úgy belecsöppenni. A háremekben szintén hosszú hónapokig tartott a felkészülés. Egyszóval, ha királyi párt akarsz kifogni – és már miért ne a király jutna neked?, megérdemled –, akkor bizony tanulni kell. És ha ez igaz volt régen, akkor ma kétszeresen igaz.
Ugyanis a mai világban, ahol a fiúk sminkelni tanulnak, a lányok meg részegebbek a srácoknál; ahol a nők vadásznak, a férfiak meg menekülnek, szóval, ebben a szép új világban egyvalami egészen biztosan nem változott: a férfi férfi maradt, a nő pedig nő. Vagy másképp mondva: létezik egy férfiprogram és egy női program, amely csendesen ott fut a nők és a férfiak agyában. Teljesen függetlenül attól, hányadik századot írunk épp, vagy milyen társadalmi berendezkedésben élünk. Ezt nem lehet átírni, mert ez nem nevelés kérdése. Ez biológia. Izomzatunktól kezdve az agyunk működésén keresztül a lelkivilágunkig nagyon másak vagyunk. Szerencsére. Mert csakis így van esélyünk arra, hogy megtaláljuk, kiegészítsük (és megtartsuk) egymást. (Bár, ugye, a méretek lassan uniszexek lesznek, hiszen a nők derékmérete átlagban már 12 centit vastagodott. Igaz, ez inkább a táplálkozással függ össze.)
Persze, ehhez tanulni kell. Sokat. Ez olyan, mint a testedzés a konditeremben. Pontosan annyira nehéz és fárasztó, és sok-sok visszaeséssel jár. Ám a végén teljes átalakulás vár ránk. És aki azt hiszi, hogy ez a tanulási folyamat a férfiról szól, vagy arról, hogy hogyan lehet őt még jobban kiszolgálni, esetleg manipulálni, az téved. Miközben ugyanis kitanuljuk a „férfit”, kitanuljuk a „nőt” is.
Ki vagyok én, mit is szeretnék? Mi esik jól igazán, és mi az, ami már nem? Befelé kell figyelni… És ha nem esik jól, akkor azt hogyan mondjam meg? Nagy utazásra indulunk az önfelismerés rögös útján. S pont ettől lesz szép, mert igazán élni fogjuk az életünket.
Ha most valaki azt kérdezi tőlem, hogy na jó, akkor ő most mit csináljon, én erre igazából nem tudok mit mondani. Mert – mint a testedzésnél – itt is mindenkinek magának kell megtalálnia a saját sportját, a testre szabott edzéstervet, a saját szervezetére szabva… Azt tudom, hogy rengeteg könyv, videó, film, tanfolyam érhető el a témában, lehet böngészni és válogatni. Szerintem azért olvassuk el a Mars és Vénusz könyveket (John Gray), az „Öt szeretetnyelvet” (Gary Chapman), a Titkos szabályokat (Ellen Fein, Sherrie Schneider – párkeresőknek), nézzük meg Mark Gungor magyarul is elérhető videóit a YouTube-on (a Semmi doboz kötelező!!!), és végül, de nem utolsósorban kukkantsunk bele a magyar Dora Gyula elképesztően sikeres Titkos Tanácsok Nőknek oldalaiba. Ezenkívül még sok minden létezik, amiről még csak nem is hallottam.
A lényeg az, hogy minden nőnek meg kell értenie: ő nem egy tehetetlen bábu, aki ki van szolgáltatva egy undok férfinak. A nő otthon nem egy lábtörlő vagy ízléstelen viccek céltáblája. Nem egy ingyenkéjnő. Nem is magányra ítélt remetelány vagy a gyerekeivel reménytelenül (és egyedül) kínlódó anyuka. A változás egy karnyújtásnyira van. Ha gondod van otthon az ügyeletes nagy Ő-vel vagy a férjeddel (és lefogadom, hogy van gondod vele), akkor hajrá! Az első lépések ott kezdődnek, hogy bepötyögteted a kérdéseidet a Google-ba… Aztán lehet tanulni egy szép és izgalmas úton, és a tanulás örök. Hát ez az, amiről minden nőnek tudni illik, hogy mi illik.
