A takarékoskodás majdnem mindenkit teljesen kikészít, van, akit egészen depresszióssá tesz. (No, igen, ha volna miből, talán még örömet is találhatnánk benne. De a spórolás mindig egyenlő azzal, hogy már megint le kell mondani valamiről.) Akárhogy is van, a spórolás mégsem teljesen reménytelen vállalkozás. Bármekkora undort érezzünk is a számláink leltárba vétele kapcsán, nem árt farkasszemet nézni mindennapi kiadásainkkal.
Meglátjuk, ha legyőzzük a kifejezéssel szemben érzett határtalan utálatunkat, egyszerre olyan távlatok nyílnak meg előttünk, amilyenekről eddig csak álmodhattunk. Kis türelemmel elérhetjük, hogy álmaink – melyek elé eddig anyagi akadályok gördültek – végre valóra váljanak, testet öltsenek egy divatos táska, ruhadarab vagy akár egy tengerparti nyaralás formájában.
(© Tanaka Tatsuya)
A családi költségvetés olyasmi, mint a fogselyem használata: mindannyian tudjuk, hogy alaposabban megtisztítja fogainkat, de mi mégis lehorgonyzunk a megszokott fogkefénél. A hasonlat abból a szempontból is megállja a helyét, hogy az alapos fogtisztításra is csak akkor szánjuk rá magunkat, ha már fáj a fogunk. A költségvetést is csak olyankor tartjuk lényegesnek, ha baj van, és túlköltekeztünk. Elfogyott minden tartalékunk, és éppen most mondta fel a szolgálatot a hűtő, a mosógép vagy a porszívó – egyszóval olyan háztartási eszköz, amelyet akár egyetlen hétre is nehezen nélkülözünk.
Hogyan készítsünk költségvetést?
Először gondosan jegyezzük le a fix kiadásainkat: lakbér, gáz- és villanyszámla, a hiteleink törlesztőrészletei, a gyerekek állandó iskolai kiadásai. Ezt követően a lehető legpontosabban (a jelszó: legyünk őszinték magunkhoz!) írjuk le, hogy havonta mennyit költünk élelmiszerre, ruhaneműre, szórakozásra, mennyi pénzt hagyunk a fodrásznál és a kozmetikusnál. Ne bagatellizáljunk el egyetlen kiadást sem. Ha rendszeresen összejárunk a barátnőinkkel, akkor azt az összeget is írjuk be, amit a kávécskázásra fordítunk. Bűntudatunk azért mégse legyen emiatt, elvégre az ember nem csak azért dolgozik, hogy minden fillérét garantáltan hasznos célokra fordítsa. Szükségünk van egy kis magánszférára, lazításra, szórakozásra is.
Nehogy nagy elszántságunk dührohamba fúljon: nem a vesztőhelyre visznek minket, mindössze információkat gyűjtünk, hogy helyes mederbe tereljük költekezéseink folyamát. Nincs a földön ember, akit ne idegesítene az elfolyó pénz látványa, és mi most éppen ezt örökítjük meg egy papírlapon, azzal a nemes céllal, hogy eddigi szokásainkon némiképp változtassunk.
Előfordulhat az is, hogy csak ülünk a számok felett, és fogalmunk sincs, mire ment el annyi pénzünk. Ugye, ismerős a helyzet? Egyetlen meggondolatlan nap példája: a gyerekeknek inkább pénzt adunk, mert nincs időnk tízórait készíteni; munka után összefutunk egy kis traccspartira a barátnőnkkel, hát beülünk a legszebb cukrászdába egy sütire meg egy kávéra; mikorra hazaérünk, már se időnk, se kedvünk vacsorát készíteni, inkább pizzát hozatunk, de annyit, hogy azzal mind a négyen jóllakjunk. Látszólag semmiség, és háromnapi „kajapénzt“ adtunk ki egyetlen nap alatt. És hány meg hány ilyen napunk van! Ha egész hónapban nem is tudunk szigorúak lenni magunkhoz, legalább egy-egy héten át tegyünk kivételt, és alaposan gondoljuk meg, mire adunk ki akár egyetlen centet is.
Tervezzünk!
Ha már leírtuk a kiadásainkat, készítsünk csoportokat: háztartási kiadások, élelmiszer, iskolai és szakköri kiadások, szórakozás, sport, kozmetikumok, ruházat stb. Először tippeljünk, mennyi pénzt adunk ki ezekre, azután számoljunk utána alaposan, és a végére kiderül, hogy nem is annyit költünk rájuk, amennyit eredetileg gondoltunk. Az emberek többsége határozottan meg van győződve arról, hogy csak nélkülözhetetlen dolgokat vásárol, miközben nagylelkűen elsiklik afelett, hogy a mobilalkalmazások, akciós divatos kiegészítők, uzsonnanasik nélkül bizony még ugyanúgy zajlik az élet. És most a következő lépés az, hogy aláhúzzuk és összeadjuk a fix és a változó kiadásainkat. Ha a végösszeg nem haladja meg a bevételeinket, akkor már ügyesek vagyunk. Viszont ne dőljünk hátra elégedetten, mert ebből a pénzből 10 százaléknyit illene félretenni a nem várt kiadások finanszírozására is. A pénzügyi szakértők „biztos, ami biztos” alapon azt javasolják, hogy hathavi jövedelmünknek megfelelő vésztartalékkal kellene rendelkeznünk. Ne ijedjünk meg, nem kell radikálisan változtatnunk szokásainkon.
Apránként is elkezdhetünk takarékoskodni. A legjobb, ha egyenesen a bankszámlánkról küldetjük át a pénzt (mondjuk, 20 eurót) havonta a takarékossági számlánkra, amire minden bankban van lehetőség. Ez azért jó, mert azzal az összeggel már nem számolunk, szinte észre sem vesszük, hogy hiányzik a költségvetésünkből. Míg ha otthon gyűjtenénk, elcsábulnánk, hogy elköltsük.
Mi az, amin spórolhatunk
A fűtés
Legyen szabályozó a fűtőtesteken, és mielőtt elmennénk hazulról, zárjuk el, vagy állítsuk minimumra a fűtést. Ha fűtünk, szellőztessünk szükség szerinti gyakorisággal, de ne hosszan, mert a meleggel együtt a pénzünk is kiszökik az ablakon.
Az elektromos fogyasztók
Ugye, a televízió, a számítógép, a hifi mind készenléti üzemmódban van? Ilyenkor is áramot fogyaszt, és sok kicsi, sokra megy: az a kevéske egy év alatt tekintélyes mennyiséget jelenthet. Ha féltjük gépeinket az állandó ki-be kapcsolástól, vásároljunk olyan hosszabbítót, amelyet le tudunk kapcsolni. A hűtőszekrényt rendszeresen olvasszuk le, a mai készülékek ezt automatikusan megteszik. A régi, masszív fagyasztó, amelyet a pincében tartunk, valószínűleg több áramot fogyaszt, mint a háztartási eszközeink együttvéve. Nem éri meg ezen spórolni. Ha új dolgokat vásárolunk, bármilyen olcsó is, ne adjuk alább az A besorolásnál – ezek kevesebb áramot fogyasztanak.
A víz
Az ivóvíz nagy kincs, bánjunk vele körültekintően, és ne csak a vízdíj miatt. Gondoljunk csak bele: a világ számos országában nincs ivóvíz, és mi még a WC-t is ivóvízzel öblítjük le. Ezért hasznos, ha olyan tartályt szerzünk be, amelyik kisebb és nagyobb öblítésre is beállítható. Fürdés helyett ajánlott a gyors zuhany, és fogmosás közben sem árt elzárni a csapot, ne folyjon el a tiszta víz a lefolyóba!
A takarékosság olyan, mint a fogyókúra. Az az igazi, amikor apró lépésenként jutunk el az életmódváltáshoz. Így nem kell félni, hogy beáll a jojó effektus, és a koplalásból hirtelen dőzsölésre kapcsolunk. Hiszek a szavak erejében, hogy az olyan kifejezések, mint a kiegyensúlyozott családi költségvetés érzelemmentesek, taszítanak. Nevezzük a dolgot egyszerűen: értelmes költekezésnek.
Mosás
Nem mindegy, milyen mosógépet használunk. Ha tehetjük, szerezzünk be olyat, amelyik nem fogyaszt sok vizet és áramot. A mai – intelligens – készülékek a kimosandó ruha mennyiségéhez éppen csak annyi vizet szivattyúznak fel, amennyire szükségük van a mosáshoz. A főzőprogramot (90 fok felett) csak akkor használjuk, ha feltétlenül szükséges. A mai mosóporok negyven fokon is szinte mindent tisztára mosnak. A fertőtlenítés megoldható egy gyors átvasalással, de a fertőtlenítő hatást az öblítővízbe cseppentett teafaolajjal is elérhetjük (ma már vannak olyan mosógépek is, amelyek az ezüst fertőtlenítőképességét használják ki). Tervezzük meg, mikor megyünk a tisztítóba, és sose kérjünk expressz szolgáltatást (az nagyon drága). Ha időben bevisszük a ruhákat, nem gond az egy-két hetes várakozás.
A számláink
A rendszeres befizetéseinket intézzük átutalási megbízással, amivel időt és pénzt takaríthatunk meg. Ugye, nemegyszer előfordult már, hogy megfeledkeztünk egy-egy csekk befizetéséről, és néhány nappal később már hiába tettük meg, ki kellett pengetnünk a büntetést is. Nem árt megvizsgálni, nem fizetünk-e túl drága mobilcsomagot. Valóban lebeszéljük a szabad perceket, elküldjük a végtelen számú SMS-t? Mennyit használjuk az internetet a telefonunkon? Ha a mobilszolgáltatónkhoz fordulunk, utánanéz, és rendszerint fel is kínál nekünk egy testre szabott, előnyösebb csomagot. Ha mégsem, akkor itt az ideje, hogy szolgáltatót váltsunk.
(© Tanaka Tatsuya)
Az étel
Magyar család az étkezésen rendszerint nem szívesen spórol. Azért van egy-két jó tanácsunk erre nézvést is. Nem kell megijedni, de: a vásárlásokat jobb előre betervezni. Ne menjünk éhesen bevásárolni, mert akkor olyan dolgokat is megveszünk, amiket máskülönben meggondolnánk. Ne higgyünk a csábító árengedményeknek, és csak azért, mert éppen olcsó, ne vásároljunk olyan terméket, amit egyébként nem vennénk meg. Nézzük meg alaposan az áru mennyiségét: hány kg, l, db van egy csomagolásban. Meglátjuk, az olcsóbb termék néha még drágább is, mert kevesebb. A gyártók olyan ügyes csomagolásokat alakítanak ki, hogy szemre nem is tűnik fel a különbség.
A családi csomagolás se csábítson el minket. Tegyük fel magunknak a kérdést: tényleg kell nekünk az a termék és akkora mennyiségben? Ha a felét kidobjuk, máris drágább, mintha rendes áron, de kevesebbet vennénk. Ugyanez érvényes a ládányi paradicsomokra, 50 kg-os akciós krumplira. Ha megromlik, máris ráfizettünk. A nasik és csokik akciós csomagolása anyagilag valóban megéri, de jól gondoljuk meg – több finomság, nagyobb csábítás –, tényleg szükségünk van-e erre. Ha szeretjük a szénsavas üdítőket, olcsóbb megoldás, ha beszerzünk egy szóda- és limonádégyártó készüléket. Beruházásunk hamar megtérül, ráadásul többé nem kell végigvonszolnunk a lépcsőházon a többkilónyi (egyébként sem egészséges) cukros löttyöt.
