A nyúl mint tojáshordó, húsvéti jelkép. Németországból jött, akárcsak a karácsonyfa. Húsvétkor ugyanis a hold olyan, mint egy nyuszimintás tojás. A német gyerekek ilyenkor fészket építenek, fűvel kibélelik, és így várják a nyulat.
Húsvéti asztalunkat is díszíthetjük mézes- vagy vajastésztából kivágott nyúlfigurákkal. A tésztát egy centi vastagra kisodorjuk, a nyúlformát papírsablon szerint kivágjuk, és apró zöld cukorkákkal díszíthetjük.
A gyermekek megajándékozása (a nyuszi által hozott édességgel) szintén újabb, német eredetű szokás. Húsvéthétfőn az asztalt szépen megterítjük: keresztöltéssel varrjunk ki nyuszis asztalkendőt, fessünk pasztellszínű tojásokat. Adjuk meg a módját a húsvéti reggelinek, hiszen ekkor ér véget a böjt: a pap a reggeli misén megszenteli az ételt (sonkát, kalácsot, tojást és bárányt). Csak ezután következik a lakoma (a hús-vét). Hiszen a böjtben – hamvazószerdától húsvétvasárnapig – húst és zsíros ételeket nem ehetünk, s ajánlatos külön edényben vajjal és olajjal főzni. Ezt régen szigorúan betartották.
Az őskeresztények annak emlékére vezették be a nagyböjtöt, hogy Jézus negyven napig böjtölt a pusztában. A régiek csak azt ették, amit az „ég harmatja” nevelt, vagyis zöldségfélét. A többség évszázadokon át kenyéren és vízen élt. (Tudott dolog, hogy a koplalás megtisztítja a lelket és a testet.)
A hagyomány húsvétra piros tojást ír elő. A piros színnek ugyanis őseink védőerőt tulajdonítottak – a keresztényeknél Krisztus vérét jelképezi.
A harangok Rómába mennek!
Tudnivaló, hogy nagycsütörtökön elhallgatnak a harangok, hogy „Rómába menjenek”. Útjukon tojásokat gyűjtenek, s visszatérve minden jó gyereknek ledobnak belőlük. Ilyen tojást lehet találni az ablakpárkányon, a kertben. A francia gyerekek ma is figyelik az eget, Róma felé kémlelve. Angliában a gyerekek húsvét reggelén tojást görgetnek a domboldalról, ami azt idézi, mikor Jézus sírjáról legörgették a sziladarabokat. Ezt a szép szokást brit telepesek átvitték az Újvilágba. Először Dolly Madison, az USA negyedik elnökének felesége rendezett tojásgörgető partit a Capitolium lejtőjén. Később aztán már a Fehér Ház előtt zajlott a játék, hogy az aprónép ne tegye tönkre a Capitolium gyepét.
Virágvasárnap van, a mezőkön a fű nevet a napsütésben, nyers földszagot hurcolász a szél. Feltámadott! A keresztény világ húsvétkor Jézus feltámadását ünnepli. Ez a legnagyobb keresztény ünnep. Régen a virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek az erdőbe mentek barkát gyűjteni, amit aztán virágvasárnapon a templomban megszenteltettek. Élesszük fel ezt a szép szokást!
Tavasz van, gyönyörű. Szinte hallható, ahogy a rügyek meghasadnak, és apró levélkezdemények bújnak elő a burokból. A templomokban szólnak a harangok: Jézus ezen a napon vonult be szamárháton Jeruzsálembe. Részt akart venni a pászka ünnepén.
De mi is az a pászka ünnepe?
Azt mondjuk, a kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét. Maga a húsvét azonban jóval régebbi, mint maga a kereszténység. Előképe a zsidó pászka (vagy pészach) ünnep. A húsvétot a zsidók márciusban vagy áprilisban ülik meg: annak az éjszakának az emlékére, amikor a zsidó gyerekek megmenekültek a tizedik csapástól.
Kr. e. 1250 körül a zsidók Egyiptomban élnek. Az egyiptomiak azonban megrémülnek a zsidók szaporaságától, félnek, hogy urai lesznek a birodalomnak, ezért a fáraó szolgasorba süllyeszti a zsidókat: az építkezéseken rabszolgaként dolgoznak. Megszületik azonban Mózes, aki a zsidóságot megszabadítja szenvedéseitől. Égő csipkebokorban megjelenik előtte Isten, aki megbízza, hogy menjen el a fáraóhoz, és követelje tőle a zsidók szabadon bocsátását. A fáraó meg sem hallgatja Mózest, ezért Isten tíz természeti csapással sújtja Egyiptomot. (A tíz csapás között volt béka- és légyinvázió, sáskajárás, jégeső, a víz vérré változott.) A legborzalmasabb a tizedik csapás volt. Egyetlen éjszaka alatt az egyiptomiak minden elsőszülött gyereke meghalt. Az izraeliták bárány vérével bekenték az ajtófélfát, így az ő kisdedeiket megkímélte a bosszúálló angyal.
A fáraó ekkor kénytelen engedni. A zsidók lázas sietséggel, keletlen kenyérrel (ez a macesz), félig kész málhával Mózes vezérlete alatt elhagyják az országot. A fáraó azonban utánuk küldi seregét, amely a Vörös-tenger partján utoléri őket. A víztükör azonban csodálatosképp kettéválik a zsidók előtt, és Mózes száraz lábbal átvezeti népét a szoroson. Mikor a fáraó serege akar átkelni, a tenger hullámai (lovat, embert elveszejtve) ismét összecsapnak. Ez volt az exodus, a kivonulás. A zsidók azóta is minden évben megünneplik ezt a csodálatos megmenekülést.
A húsvét magyar neve arra utal, hogy régen a 40 napon át tartó böjt után ekkor ettek először húst az emberek. „Húst vettek magukhoz“.
A szédertál hagyományos ételei
A sült bárányborda az exodus előestéjére emlékeztet. Ekkor a zsidók isten parancsára birkavérrel kenték be az ajtófélfát, hogy a halál angyala elkerülje őket. A torma kesernyés íze a szolgaság nyomorúságát jelképezi
A sós víz a könnyeket szimbolizálja
A zsidók kovásztalan kenyeret esznek. Az exodus napján a zsidóknak ugyanis csak arra volt idejük, hogy keletlen kenyeret készítsenek.
A húsvét dátuma évről évre változik. Azt kell megfigyelni, mikor van az első telihold március 21. után, és a következő vasárnap lesz a húsvét. A biblia szerint ekkor tartóztatták le Jézust. Az úgynevezett utolsó vacsora alkalmával Jézus és tanítványai a széderestét ünnepelték: megtörték az élesztő nélkül sütött kenyeret (maceszt), és megitták az előírt több pohár bort.
Nagypénteken ma is sok helyütt végigjárják a stációkat, Krisztust keresik a határban. Nagyszombaton van a feltámadási körmenet és a vízszentelés. Régen a szenteltvizet csak kisfiúk hordhatták szét a faluban, cserébe néhány tojásért. Ebben a vízben főzték a hímes tojásokat és a húsvéti sonkát.
Német eredetű szokás, hogy a díszítést viasszal „írják” a tojáshéjra, amit festés után lekaparnak. Magyar vidékeken az írókát meleg viaszba mártják, a tojást pedig meleg festőlébe teszik. A melegtől megpuhult viaszréteg lekaparható, s a minta fehér marad. Ez a hímes tojás.
Színes tojásokat már jóval időszámításunk előtt is fogyasztottak a tavasz ünnepén. Az egyiptomiak is ajándékoztak egymásnak festett tojásokat. A germánoknál a tojás tavaszi áldozat volt, a korai keresztényeknél pedig a feltámadás jelképe lett. A zöldcsütörtökön vagy nagypénteken tojt tojásoknak őseink különleges erőt tulajdonítottak – elhárítják a bajt, és áldást hoznak.