Nem is olyan rég még természetes volt, hogy a falusi porták gyümölcsfái generációkat éltek túl: ugyanazon az eperfán maszatolta össze magát gyermekként a nagyapa, mint később az unokája. Az őshonos fák azonban lassan eltűnnek, helyüket a modern, gazdag termésű, ám rövid életű importfajták veszik át.
Megmenthetők még dédapáink gyümölcsfái? – kérdeztük Farsang Istvántól, a gömöri Veszélyeztetett Növényi Géntartalékok Védőinek Egyesülete elnökétől.
– Sok évvel ezelőtt az utolsó utáni pillanatban kaptunk észhez, és kezdtük el a Gömörben honos régi fajtákat feltérképezni, azonosítani és mintáikat begyűjteni. Az egyesület nem foglalkoztat szakembereket. Mindannyian lelkes amatőrök vagyunk, tagjaink közt éppúgy megtalálható a banki tisztségviselő vagy a traktorista, mint a kertészmérnök. Szívügyünknek tartjuk a régió jellegzetes fajtáinak felkutatását és megőrzését az utókor számára. A begyűjtött mintákat százéves leírások alapján azonosítjuk. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, Magyarországról kérünk segítséget, ahol jóval előttünk járnak a Kárpát-medence tradicionális fajtáinak feltérképezésében. Mostanra értünk el odáig, hogy sikerült kiültethető csemetéket nevelnünk, csak még nem találtuk meg nekik a megfelelő helyet.
– Miben másak ezek a hagyományos fajták, mint az elterjedt újkoriak?
– Vegyük például a boltok polcain kapható almafajtákat: az idared vagy a jonatán amerikai génállománnyal rendelkeznek. A gyümölcsök íze kitűnő, a termények jól tárolhatók, de a fák nem a mi környezetünkben nevelkedtek, ezért nem tudtak a mi ökológiai feltételeinkhez alkalmazkodni.
Épp e miatt ezen fajták termesztése sok vegyi anyagot igényel: a fákat többször kell permetezni, hogy a betegségeknek ellenálljanak, s a szemnek tetszetős, egészséges gyümölcsöt teremjenek.
– Melyek a Gömör legjellegzetesebb fajtái?
– A régi fajták közt is van ízletes, jól tárolható alma, mint például a húsvéti rozmaring. Az őszi szüretet követően a gyümölcsöt a szénával bevetett padláson tárolták, s az alma csak húsvétra érett be. Vagy ott a csörgőalma, mely ha megérik, magházában a magok úgy csörögnek, akár a kisbabák játékszerei. A körték közül a vörös belű volt a vidék jellegzetessége. A Gömör valamikor a nyakas szilváról volt híres, mára meg alig maradt pár fa hírmondóul. Az öreg fákat szaporítás nélkül kivágták, a meglévők pedig fertőzöttek. Vagy ott a duránci és a sárga szilva, melynek magját valamikor kajszibarackba oltották. Ennek köszönhetően a fa akár száz évig is elélt, szemben a mai 10-15 évvel. Híres cseresznyetermő vidék is voltunk, szinte minden udvarban állt eperfa, gyakori volt a naspolya és a szelídgesztenye is. Minden területen akadt egy-két olyan fa, mely csak az adott faluban vagy annak közvetlen közelében volt honos. Nem szaporították őket tovább, néhány példány azonban még fennmaradt belőlük. Ezeket is igyekszünk felkutatni és az utókornak megőrizni. Két kolléga a diófákat térképezte fel, és sikerült egy olyan példányt találniuk, melynek termésében a héj és bél aránya 57% a bél javára. Ez azért is meglepő, mivel a Kárpát-medencében fellelhető legjobb nemesítések esetében is csak 51%-os arányról tudunk a bél javára.
– Mennyi idő kell ahhoz, hogy egy beoltott vesszőcske teremni kezdjen?
– Az idén beoltott csemetéket leghamarabb két év múlva ültethetjük ki, termést pedig csak a kiültetést követő negyedik-ötödik évben hoznak. A csemetéket cserépben neveljük, oltásukat pedig mi magunk végezzük. Hagyományos módon, oltóvesszővel dolgozunk, úgy, ahogy azt annak idején nagyapáink tették. Ilyenkor egy nemesből származó, három-négy rügyet tartalmazó vesszőt oltunk be az alanyba. A modern kertészetekben azonban már szemzéssel oltanak, és egyetlen rügy is elég az alany beoltásához. A kinevelt csemeték azonban csak a magunk gyönyörűségét szolgálják. A régi fajták ugyanis nem árusíthatók, mivel nem szerepelnek a regisztrált fajtajegyzékben. Egy fajta jegyzékbe vétele pedig idő és elsősorban pénz kérdése. Az eljárás során egy vírusmentes mintát kell leadni, ami azonban akadályokba ütközik, mivel bizonyos mértékig minden fajtánk fertőzött. A vírusmentesítés pedig meghaladja az anyagi lehetőségeinket...
