Tisztelt Szerkesztőség! A saját bőrömön tapasztalom, mekkorát fordult a világ az elmúlt 30-40 évben. Legalábbis nem emlékszem rá, hogy gyerekként vagy tiniként mindig a más dolgával lettünk volna elfoglalva.
Persze észrevettük, ha az a másik valami újra, szépre, divatosra tett szert, de képesek voltunk vele együtt örülni az új szerzeménynek, s nem súgtunk össze irigykedve a háta mögött.
Meglehet, hogy csak nekem volt ilyen szempontból nagyon szerencsés gyerekkorom. Egyszerű családból jövök, ahol mindig arra tanítottak, hogy semmi sincs ingyen. Én mindenért megdolgoztam, amim van. Az iskolában végig lelkiismeretesen tanultam, hogy felvegyenek az általam kiszemelt egyetemre. Az egyetemi években takarítani jártam, eladóként dolgoztam, a nyári hónapokban sem lazsáltam. És közben eltemettem az édesanyámat. Na, ekkoriban még biztos senki sem irigykedett rám!
A férjem is hasonló anyagi körülmények közül érkezett. Miután összeházasodtunk, munkánk szerencsére volt, de pénzünk vagy szülői anyagi támogatásunk alig.
Mindenáron saját házat szerettünk volna, így kölcsönt vettünk fel, és építkezni kezdtünk. Amit csak tudtunk, magunk csináltunk: betonoztunk, falaztunk, cserepet raktunk... Ekkoriban sem sokan cseréltek volna velünk! A ház végül felépült. Gyerek is kellett volna bele, de nem jött össze első csettintésre, sőt másodikra sem. Átestem 1-2 beavatkozáson, hormonokat szedtem – szerintem akkoriban sem voltam irigylésre méltó állapotban. De megérte, mert gyönyörű, egészséges kisfiunk született. Már harmadikos, és igen, nem panaszkodhatunk.
Egészségesek vagyunk, van munkánk a közelben, egy 10 éves autónk, és ha minden jól megy, a kölcsönt már csak 15 évig kell fizetnünk. Szeretünk kirándulni is, de nem járunk luxusutakra, inkább a többször kevesebbet elvét valljuk. Ha ezt egy külső szemlélő irigyli, ám legyen, megpróbálom megérteni. Ő csak a külsőségeket látja, a szép házat, a rendezett udvart. Ha ez az irigység viszont már a családon belül is felbukkan, az már elkeserít és bosszant. Pedig a családtagok lennének azok, akik igazán láthatják, hogy a külsőségek mögött mennyi munka, mennyi probléma és küzdelem van.
I.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
