A húsvétnak jelképe a tojás. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a madár az őt fogva tartó tojás héját – szól a hasonlat. A tojás piros színe pedig Krisztus kiömlött vérét jelképezi. Színes és hímes, kicsi és nagy, karcolt vagy írókázott, szalmarátétes, drótos vagy berzselt – ilyen tojásokat készítenek a füleki Motolla Baráti Kör tagjai húsvétra. Gömörsíden a Benko családnál találkoztunk a kedves társasággal, akik bemutatták nekünk alkotásaikat.
A kör tagjai kislánykoruk óta foglalkoznak tojásfestéssel. Az ősi mesterséget nagymamáiktól lesték el. – Emellett részt vettünk Zalaegerszegen a kézművesek nyári egyetemén, ahol iparművészek tanították meg velünk a tojásdíszítés technikáit. Mindenki megtalálta a hozzá közel állói hímezési technikát – meséli Tünde.
Molnárné Muszka Monika szalmarátétes tojásai vannak a bal alsó sarokban, körülötte pedig Benkoné H. Tünde munkái. A kosár felső részében György Henrietta művei láthatók. Tünde viaszos technikával készített tojásai között vannak az ipolygalsi, vilkei, panyidaróci és fülekkovácsi mintájúak is, mint pl. az istenlétrás, a kétbaltás, a forgós, a virágos és a rozmaringágas.
Az asztalon viasz, íróka, gombostű, szalma, káka, olló, csirizragasztó, drót és fogpiszkáló hever. Mindenkinek megvan a maga „szerszáma”.
– Az alapanyagokat már jóval húsvét előtt elkezdjük gyűjteni. Fontos, hogy a hímes tojás hiteles legyen, tükrözze az adott tájegység jellemző motívumait. Én viasszal cifrázom a tojást. Egy kerámia edénykében meggyújtom a méhviaszt, majd az íróka segítségével (ezt belemártom a forró viaszba) megrajzolom a motívumot. Én így készítem a húsvéti tojást!
– Én pedig batikolok – veszi át a szót Heni. Kedvenc hobbim a batikolás, így a tojást is batikolom.
Gombostűre felviszem a viaszt, úgy írom a tojásra a mintát. Ha az írással megvagyok, jöhet a festés, mely általában hagymalevél főzetben történik. A módszert gombostűfejes technikának nevezik, és eléggé elterjedt az egész Kárpát-medencében.
Monika a szalmarátétes tojásdíszítét magyarázza:
– A napkorongot formázom meg,, mert az jelképezi az ilyenkor megújuló fényt. Pirosra festett tojást díszítek, mely, ugye, Krisztus vérét szimbolizálja. A legjobb, ha még zölden leszedjük a szalmaszálat, majd a tűző napon három hétig szárítjuk. A kalász középső részéből ajánlott a díszeket elkészíteni, mert az puhább, könnyebb vele dolgozni. Főleg felvidéki technikával dolgozom, ami azt jelenti, hogy geometriai alakzatokból rakom fel a mintázatot a tojásra.
A Motolla Baráti Kör tagjai (balról): Anderkó Andrea, Gyetvai Zsuzsanna, Molnárné Muszka Monika, György Henrietta és Benkoné Horkay Tünde.
– Én dróttal hurkolt tojásdíszítéssel, vagyis „drótostótos” technikával foglalkozom – mondja Zsuzsa. – Ez szlovák eredetű szokás. A drótozásról sokan azt hiszik, hogy nehéz technika, pedig nem, könnyen rá lehet érezni. Kitapasztalja az ember, meddig feszítheti a drótot (megsúgom, a méhészdrót a legmegfelelőbb hozzá). Nem török össze több tojást, mint a többi kedves kolléganőm – mosolyodik el.
Andrea maratott technikával dolgozik. A hagymával festett tojás látványos, a technika könnyen tanítható.
– Ecetbe vagy hordós káposzta levébe mártjuk a fogpiszkálót, és azzal karcoljuk a tojásra a mintát – magyarázza. – Régen a juhászok bicskával karcolták a mintákat, mi már fogpiszkálóval dolgozunk. Egyszerű mintákat használunk a gyerekekkel, mint a nap vagy a rozmaring. A berzselt tojás, más néven lenyomatos tojás díszítése is könnyen elsajátítható. Ugyanaz a festési technika, csak a tojásra valamilyen növényt, füvet (amit ilyenkor meglelünk a kertben vagy a réten) teszünk, melyet harisnyával rögzítünk. Így a festés után szép lenyomatos mintát kapunk!
A kör tagjai kerestek helyi adatközlőket, de próbálkozásuk sikertelen volt. Így inkább a szakirodalomból tájékozódnak a hímes tojásokról.
Viszont hálásak Simko Erzsi néninek Fülekkovácsiból, akitől ellesték a hímes tojásfestést. Értékmentés volt, mivel ezek a hímes tojás minták honosak voltak náluk. Erzsi néni minden évben készített az unokájának hímes tojást. Tyúktollúból elkészítette a gicét – mert abból készül az íróka –, majd azzal megírta a tojásokat, utána krepp papíros vagy anilines vízben pedig befestette azokat.
– Mivel lehet a tojást festeni?
– Természetes eredetű növényi festékekkel a legjobb dolgozni, hiszen az elődeink is így dolgoztak. Általában a hagymalevelével festik a tojást, de fekete bodzabogyóval, vörös káposztalevéllel is (az utóbbiból lesz a kék tojás). A spenóttól zöld színű lesz a tojásunk, de céklalevével vagy a dió zöld burkával is be lehet festeni, attól viszont barnás, pasztellszínt kap a tojásunk. Kávéval is lehet festeni, amely barna színt kölcsönöz a tojásnak. Gyűjtjük a hagyma levelét egész évben, hogy húsvétra legyen mivel festenünk a tojásokat. A legjobb, ha legalább egy napig ázik a tojásunk a hagymalé-főzetben (DE! le kell szűrni, mert ha a tojásra rátapad a hagymalevél, akkor már nem jó). Ha már olyan langyos kézmelegségű a víz, akkor kell beletenni a tojást a vízbe, mert különben leolvadna róla a viaszminta.Mielőtt beletesszük a festékvízbe a tojást, tele kell töltenünk vízzel, hogy a tojás lemerüljön. Mikor meg van festve, kifújjuk belőle a vizet, majd kiszárítjuk. Hőforrás felett pedig letöröljük róla egyszerűen a viaszt. Ha pedig többszínűre szeretnénk a tojásunkat festeni (mint a dominó-motívumos), akkor lefedjük méhviasszal azt a részét, amelyet más színre kívánunk lefesteni. Ecsettel vékonyan rávonok egy réteget. Készítünk egy másik főzőlevet, mondjuk fekete bodzából, és a hagymaleveles mintát lefedem viasszal, majd belemeríteni a főzőlébe: így kapjuk meg a többszínű hímes tojásunkat. Ha pedig kész a tojás, ajánlott füstölt szalonnabőrrel kifényesíteni, szebb lesz a külleme, nem lesz olyan matt – meséli Tünde.
A tojás felosztását többféleképpen magyarázzák. A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy így a minta könnyebben ráírható. Szimbolizálja a négy égtájat is, az alsó és felső világot, illetve a középvonal az egyenlítőt. A tojásdíszítésnél nagyon ritka esetben változik az egyik és másik részre írt minta. Kevés kivétellel ugyanazt a mintát írták az egyik felére a tojásnak, mint a másikra.
– Megközelítőleg hány tojást készítetek húsvétra?
– Ez a megrendelőktől is függ, de ha csak saját részre készítjük, akkor kevesebb, mint 200 darabnyit, mert bizony volt már olyan évünk is, amikor több száz hímes tojást kellett elkészítenünk.
– A tojásokra rajzolt mintáknak egykor komoly jelentésük volt…
– Minden mintának megvan a saját neve. A mai embernek nem sokat mondanak ezek a jelek. Az a locsoló, aki régen kék színű tojást kapott, nem igen dicsekedett vele, rögtön földhöz vágta, mert az annyit jelentett, hogy a leányzó visszautasította a legény udvarlását. De ha valaki piros tojást kapott – ott már volt esély a szerelemre. Azért is kérték előre locsolóversikéjükbe foglalva a legények a piros tojást a leányzóktól:
„E háznak kertjében van egy rózsatő,
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő.
Vizet öntök a fejére,
Szálljon áldás a kezére,
Az Istentől kérem,
Piros tojás a bérem!”
/Berencs, Zoboralja/
Az életfa mintázata a tojáson a családra utal, de használatos népi motívumok a természet jelképeinek ábrázolása, vagy a nap, a szél, a víz. Vannak olyan mintázatok, melyek már szinte virágnyelven íródtak, mint a fallikus-szimbólumok, amelyek a szerelemre, a testiségre utalnak…
Középen egy madaras, viaszolt-batikos írókával készült hímes tojás látható. Ez az egyik minta, amelyet a fülekkovácsi Sinka Erzsi nénitől gyűjtöttek. A néni „pipis”-nek mondta a mintát, így rámaradt, hogy „pipis minta”.
– Van kinek továbbadni a tojáshímzést?
– Pedagógusok vagyunk, a diákjainkat megismertetjük a helybeli szokásokkal. Úgy gondoljuk, mindenképpen megéri – mert gazdagodnak általa.