A romantika visszatér

Ne adja fel a reményt! Harmincöt évesnek lenni jó dolog. De nem mindig! Semmi esetre sem akkor, ha a neves napon a férjünk bejelenti, hogy „meglepi” gyanánt bevezetteti a vizet a hétvégi házba. Névnapi ajándék spórolós férj módra! Mit tesz a (romantikára) sóvár feleség a bejelentés után? Hát sír, ordít, telebőgi a zsebkendőjét. 

Hiszen titokban azt remélte, hogy szép kedvese elviszi Velencébe, vagy vesz egy gyémántköves gyűrűt, esetleg aranyórát, mert hát ez az igazi romantika. Ilyesmivel lehet meglepetést szerezni, női szíveket felmelegíteni. (Hiszen az igazi nő Marilyn Monroe óta tudja, hogy a gyémánt a női szív legigazibb barátja.) Mindenesetre, az alternatívák között semmi esetre sem szerepelt a feltúrt kert, a büdös cigarettát szívó mesterek hadserege sem a sok, szanaszét heverő kábel…

Bár azt el kell ismerni, hogy a férj odafigyelt feleségére, aki a hétvégeken mindig azt kifogásolta, hogy nincs rendes fürdőszoba sem vécé, és a kútból kell húzni a vizet… Az ajándékában azonban nem volt semmi „romantikus”.

Ismerjük el, hogy a nők többsége a lelke mélyén látványos gesztusokra vágyik. Még akkor is, ha a vízcsapok, a kád, a mosdó és egyéb hozzávalók sokkal nagyobb tervezést, fejtörést kívánnak, több munkájába kerülnek az ajándékozónak, mint a szokásos virágcsokor, bonbon és hasonlók, amikkel meg szokták lepni a nőket. Sajnos, az angol romantikus sorozatokon nevelődött női nemzedék szemében a viszony életképessége egyenes arányban áll (növekszik vagy csökken) azzal, mennyire csillogó ajándékot tud produkálni a szóban forgó hím egyed.

Hogyan kell elkezdeni? 

Több út is van, bár némelyiket jobb elkerülni. Például azt a romantikus hétvégét, amit az egyik prominens szálloda hirdetett meg nagy hírveréssel. A „prominens” fotókon a kopottas ágyterítőn hervadozó rózsák hevertek, az éjjeliszekrényen ágybacsalogató gyanánt olcsó pezsgő „hívogatott”, reggelire pedig két szelet sajtot és száraz szalámit kínáltak... Ezek a képek inkább elriasztották a romantikus női szívet, semmint csábították...

De említhetünk egy másik esetet is. Szilvia nemrég elvált, de volt egy új szerelme, akiről csak csupa szépet és jót tudott mondani.

Szerelmes SMS-eket küldözgetett Szilviának, sőt, meghívta hétvégére egy pazar, ötcsillagos szállodába, ahol nem az elnyűtt ágynemű volt az est fénypontja, hanem stílbútorokkal berendezett, hodálynyi lakosztály, selyemlepedővel, pezsgőfürdővel, égő gyertyákkal, halk zenével. Csupán egy picike szépséghibája volt a találkának, mégpedig az, hogy Mr. Tökély egyetlen tökéletes erekciót sem tudott produkálni. Hát ilyen és ehhez hasonló esetek sem esnek a „romantikus” kategóriába!

A pszichológus tanácsol 

Lassan változtatni!– ajánlják a pszichológusok. A túl sok romantika éppúgy tönkreteszi a kapcsolatot, mint a végtelen racionalitás. A második jó tanács az, hogy szaporázó szemrehányásokkal sem sokra megyünk. Célravezetőbb, ha elkezdünk mi magunk igyekezni. Más szóval: ne várjuk meg, hogy a férjünk simogassa meg a kezünket, hanem kezdjük a simogatást mi magunk!

Arra azonban vigyázni kell, nehogy olyasmit várjunk a kedvesünktől, ami ellenkezik a természetével, vagy egyáltalán nincs meg benne. Editnek remek férje van, de irtó szemérmes pasi: az érzelemnyilvánítás olyan messze áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. A férj szereti Editet, a közös gyereküket, Edit első házasságából származó fiát is, minden hétvégén elviszi a családot kirándulni, állatkertbe, szórakozni, az asszony minden kérését teljesíti, bevásárol, sőt, takarítani is segít.

De már az elején kerek perec megmondta: „Az egyik ember tud szépeket mondani, a másik nem. Én ebbe az utóbbi kategóriába tartozom.” És ezt a mondatot minden alkalommal elismétli, ahányszor Edit számon kéri rajta a virágot, a kedves ölelést, egyszóval a romantikát. Végeredmény: a feleség lassan ölni tudna egy kis szépelgésért, a Tiffany reklámok láttán mindig könnybe lábad a szeme. Lassan elfelejti a régi jó tanácsot, miszerint: aki a szépet teszi, az nem csak neked teszi, és a gavallér az a pasifajta, aki nem a tettek – hanem a szavak embere. Az eszünkkel nem bízunk meg a gavallérokban, de a szívünk, a szívünk sóvárog egy naplementés andalgás után!

Váratlan segítségek 

A legjobb kapcsolat is elszürkül az évek múlásával. Néha sikerül felélénkíteni kis rászervezéssel – néha a véletlen segít. Veronikának a barátnők segítettek be. No, nem övéi, hanem a férje barátnői és kolléganői. Néha együtt kávéznak, és Veronika férjének mondják-sírják el lelki bánatukat, mint Midasz szolgája a király titkát a gödörnek, mert tudják, hogy egy jó barát nem adja tovább... S hogy ebből mi haszna van Veronikának? Az, hogy amikor a férje hazajön, megkönnyebbülten mondja a feleségének: „Nem is hiszed, hogy más házasságokban mennyi baj van.” S a továbbiakban nagyon igyekszik, hogy bölcsen más férjek hibáin tanuljon, s ne tegyen semmi olyat, amit a barátnők kárhoztatnak az ő bunkó pasijukban vagy férjükben.

Ne vigyük túlzásba 

A jóból is megárt a sok! – emelik fel ujjukat a pszichológusok. Ez történt Szabinával, aki túl sokat beszélgetett a barátjával. Leírta érzékletesen, hogy neki mi hiányzik az életéből (persze, a szépelgő-beszélős romantika)... S mi történt? A fiatalember szex közben pornóba illő kifejezéseket kezdett hangoztatni. Szabina döbbenten hallgatta, és csak akkor enyhült meg, amikor a barátja hétköznapi szavakkal is kifejezte, mennyire szereti. (Szeretlek, mondta. De csak ennyit!) Később kiderült, pasija azért ragadtatta magát ilyen durvaságokra, mert nem tanult meg beszélni az érzelmeiről. Ezért nem tudta, mit kell mondani, azt hitte, hogy a romantika egyenlő a jó szexszel, vagyis a nők azt akarják: a jó szexet, vagyis a romantikát. Szóval, elég nagy zavar uralkodott szegény pasi fejében. 

Szabina meg nem tudta, hogyan kell az ilyen szövegre reagálni. Tehát őt is szegényes szókinccsel áldotta meg a teremtő, s nemigen volt stílusérzéke. Más megoldást választott hát: szégyenlős SMS-ben mondta el, mennyire szereti a barátját. „Féltem, nem tagadom, mit fog szólni az üzenetemhez, nem fogja-e butaságnak tartani. De azonnal válaszolt, és egy emotikont is kapcsolt hozzá. Akkor már tudtam, hogy minden rendben.” Tény, hogy a mai pasik nehezebben tudják szavakba önteni érzéseiket. 

Szabina jól tette, hogy az SMS-nél maradt. Orsi merészebb megoldást választott. MMS üzenetet küldött férjének, amelyben ő volt a főszereplő új, kihívó fehérneműben, sőt teljesen csupaszra borotválta magát. „Megbolondultál? Bordélyházba készülsz?” – érkezett azonnal a válasz. A kevesebb néha több – itt a bizonyíték. Úgyhogy jöjjön csak a vízvezeték-szerelés, a virág és a bonbon, és maradjunk meg a mosolynál meg az apró figyelmességeknél. Akkor lehet, hogy tízévente egy gyémántgyűrű is leesik, főleg, ha kedvesünk kezébe csempésszük eme irományt! Mert a nő legjobb barátja még mindig – a szép szó! Akkor még a csillogó aranyórát sem hiányolja.

Három aranyszabály a romantikára vágyóknak

1. Tegyük meg az első lépést
   A férfiak nem szívesen változtatnak azon, ami jól működik. Sem azon, amiről azt hiszik, hogy jó. Tehát ha olyan kapcsolatban élnek, amelyben nincsenek látványos bakik és hisztériák, eszükbe sem jut, hogy változtatni kellene. Ha az asszony egyszeriben elkezd panaszkodni, hogy nem beszél olyan szépen vele, mint Gyuri a felségével, akkor nem magában fogja keresni a hibát, hanem azt fogja gondolni, hogy az asszony megvész jó dolgában. Ha tehát moziba szeretne menni, ne várja meg, hogy kedvese vegyen mozijegyet, hanem vegye meg a jegyet maga. Érvényes a szabály, hogy az akció reakciót vált ki – lehet, hogy pár mozijegy után már neki is eszébe jut a mozi.
2. Hagyja el
   No, nem örökre, hanem egy kis időre. A szerelmes emberek mindig együtt akarnak lenni, akár tizenhat, akár ötvenévesek. A sokéves kapcsolatokban ez már nem így van. Jól érezhetik magukat együtt, de egy közös hétvége az anyósnál már az idegeikre mehet. Ne legyünk sülve-főve együtt, a megszokás néha a kapcsolat gyilkosa. Legyenek rövidebb-hosszabb magánprogramjaink. Az elválások hozhatnak igazán szenvedélyt a közös életbe!
3. Bízzák másra a gyerekeket
   Főleg azok a párok, amelyeknek kicsi gyerekeik vannak. Rendszeresen iktassanak be olyan napokat, amikor valaki más viseli gondját a gyerekeknek. Az első alkalmakkor furcsán fogják érezni magukat a kicsik nélkül, de azután rájönnek a romantikus vacsorák, a hosszabb séták ízére. (Ha nem, akkor baj van a viszonnyal!) És persze otthon is kivehetünk magunknak pár szabad órát (külön-külön). Néha egymástól is meg kell pihenni! „Megfőztem a kávédat, adjak még valamit? Nem? Akkor elugrom Ilonkához egy-két órára.” Vagy mikor a férj leült a számítógépéhez, vagy repülőmodelleket ragaszt, a feleség nyugodtan kimehet a kertbe gyomlálni vagy öntözni. A gyerekektől is meg kell pihenni. Kellemes meglepetés a szülők számára, hogy a régi szenvedély igenis visszatérhet... Pláne, ha egy kis csokor rózsával is megtámogatjuk.