Kiválasztottak

Kik csatlakoznak a szektákhoz? A szomszédaink, a kollégáink. Sokan, egyre többen. Itt azt találják meg, amit máshol hiába kerestek, sehol nem találták meg. Mi az? Ennek próbáltunk utánajárni, és a jehovistákat vettük górcső alá.

A szakemberek azt mondják, azok csatlakoznak a szektákhoz, akik érzik az ürességet. Azt, hogy kiüresedett a saját életük vagy a kinti világ körülöttük. Az eszmény, ideál, erkölcsök nélkül maradt ember ettől az ürességtől elrémül, elborzad. És nehezen tudja elviselni a semmit, az ürességet.

Ki ebbe kapaszkodik, ki abba, megkapaszkodik a misztikában, az ezotériában, a drogban, az alkoholban. Sokszor aztán az egyiktől a másikhoz menekül: az alkoholistából például buzgó szombatista lesz. A lényeg a függés: mindig függni kell valamitől vagy valakitől, aki megment a világ közönyétől, és gondoskodik rólunk. Van egy atya, és annak mi a gyerekei vagyunk. „Az ember vagy az egyik, vagy a másik karóhoz köti ki magát”, írta egy helyütt Popper Péter. Egyre több a csodaváró, a kézrátétellel gyógyító, a fényátadó – és a szektás. A világvallásokat követők és a szektások között az a különbség, hogy az utóbbiak hitének valahogy több köze van a hiszékenységhez, mint a hithez. 

Egy szektát mindig exkluzivitás jellemez. Vagyis mindig azt mondja, csak ők tudják „a tutit”, mert ők az igazság letéteményesei. A szekta mindig elkülönül, és szembemegy az uralkodó meggyőződéssel. Azért is idegenkedünk tőlük, mert annyira másként élnek, mást csinálnak, mint mi (a jehovisták, ugye, nem ünneplik a karácsonyt). És az elkötelezettségük nagyon nagy mértékű. Ezt az egyik riportalanyom, akit külföldön térítettek meg a jehovisták, majd hazaküldték, így fogalmazta meg: „Nekem ez a legfontosabb. A hitem. Ha ez nem jött volna, még mindig külföldön élnék. De ez a legfontosabb.”

A keresztény vallás nemigen szól már bele az ember életébe, egy keresztény embernek a vallása ma már esetleg csak erkölcsi keretet ad az életének, de csak ennyi. A szekta azonban pontosan megmondja, mit egyél, mikor dolgozz, mire költsd el a pénzedet, mit csinálj. 

Mit tudunk a Jehova tanúiról?

Összeállításunkban a legfontosabb pontokat tekintjük át. A Jehova tanúi 1993-tól bejegyzett vallásként működik Szlovákiában. A népszámlálás szerint a hatodik legnépszerűbb vallás nálunk. Sok helyütt a világban a tiltott kategóriába esnek: júliusban Oroszországban betiltották működésüket.

A Jehova tanúit 1879-ben Charles T. Russel vándor prédikátor alapította az Egyesült Államokban. Akkoriban még Bibliakutatóknak nevezték őket. Önmagukat keresztényeknek tartják, akik az igaz hitet képviselik. 1931-ben váltottak Jehova tanúi névre, hogy ismertté tegyék Jehova nevét, mint a mindenek teremtőjét. Mai vezetőjük a 92 éves Don A. Adams. Székhelyük New York Brooklyn negyedében van. Sokáig közéjük tartozott Michael Jackson is. Tanításuk: A Jehova tanúi hisznek a rövidesen bekövetkező világvégében, amelyet kizárólag ők fognak túlélni. (Egyik követőjük, aki munkára jelentkezett szerkesztőségünkbe, így beszélt: Igen, ez a világ pokolra kerül. De addig is élni kell valamiből.) 

Hitük szerint minden nem Jehova tanúja el lesz pusztítva

Armageddon idején, az isteni ítélet alkalmával. Ez fenyegető veszedelemként állandóan a küszöbön áll. A szekta tagjai közül 144 000 „felkent” az égbe kerül. A többiek a földi paradicsomban maradnak. A Jehova tanúi szigorú hierarchikus rendszerben élnek. Hetente kétszer találkoznak. (Ez a két alkalom szent a számukra. Magdit akkor ismertem meg, mikor recepciósnak jelentkezett hozzánk. Megfelelt volna neki a munka, mert a szabadnapokon lett volna ideje téríteni. De szerda öt órától és vasárnap nem tud dolgozni, ezért végül nem vállalta el a műszakozást.) A vasárnapi nyilvános összejövetelen bibliai előadás van, és megvizsgálnak egy cikket az Őrtorony című újságjukból. A lap az egész világon ugyanazokat az írásokat tartalmazza. Hétköznap a Bibliát tanulmányozzák. 

Jézusra hivatkoznak, aki arra oktatta tanítványait, hogy a jó hírt házról házra hirdessék. „Szervezetten prédikálunk, minden gyülekezet a neki kijelölt területen. Így teljesíteni tudjuk Jézusnak azt a parancsát, hogy prédikáljunk az embereknek, és alaposan tanúskodjunk” – olvasható a Kik cselekszik Jehova akaratát? című füzetben.

Minden Jehova-tanúnak dolga hirdetni a királyságról szóló üzenetet. Vannak az úttörők, akik havonta 70 órát töltenek prédikálással. Sokan úgy tudják ezt megvalósítani, hogy részmunkaidőben dolgoznak. Másokat felkérnek, hogy különleges úttörőként olyan területeken prédikáljanak, ahol nagy szükség van a segítségre. Ők havonta legalább 130 órát fordítanak a szolgálatra. Minden Jehova-tanút arra biztatnak, hogy ha nem tudnak is úttörők lenni, de kisegítő úttörőként 30 vagy 50 órát prédikáljanak egy hónapban. Mint mondják, közben a hitük erősödik, és sok örömben van részük. Ők kopognak be az ajtóinkon, hogy megismertessenek bennünket az üzenettel. Előtte alapos kiképzésben részesülnek, minden kétkedő kérdésre tudják a választ. 

Az úttörők számára iskolákat tartanak fenn

Itt külön oktatják nekik azt, hogyan tudják ellátni szolgálatukat. Kérdés-válasz formában történik többek között a kiképzés. Iskoláik: az Úttörőszolgálati iskola – akik már egy éve általános úttörők, azoknak hatnapos képzés jár az otthonukhoz közeli királyságteremben. Ez a terem szolgál az összejöveteleikre is. A Királysághirdetők iskolája – két hónapos iskola olyan tapasztalt úttörőknek, akik készek bárhová elköltözni, ahol segítségre van szükség.

Egy másik riportalanyunkat, Zsuzsát (31) külföldön, Izlandon térítették meg, ahol éppen pincérként dolgozott. Zsuzsa nyughatatlan lélek volt, nem találta a helyét. A jehovisták kiszemelték maguknak: észrevették, hogy magányos, hogy keres valamit. Végül hazaküldték téríteni a szülővárosába. Kata Komáromban született, tanult ember, főiskolán tanított összehasonlító nyelvtant, ma nyelvtanárként dolgozik. Többször egymás után elveszítette a babáját, és kereste a magyarázatot a kérdésre, hogy miért kellett ennek így történnie... A testvérek megmagyarázták neki, nem is érdemes erre a rossz világra gyermeket hozni. Kata azóta buzgón térít.)

Őrtorony Gileád Bibliaiskola – a héber Gileád szó a tanúbizonyság halmát jelenti. Az öt hónapos képzés végzősei misszionáriusi megbízást kapnak, hogy tanúskodjanak a „föld végső határáig”. Rendkívül eredményes munkát végeznek – például Peruban sok-sok embert térítettek meg. 

Megtagadják a vérátömlesztést!

Emiatt van a legtöbb problémájuk a jehovistáknak. A régi rendszerben pedig azért börtönözték be őket, mert nem vállaltak katonai szolgálatot. Elutasítják az allogén vér (azaz a teljes vér, a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek, a vérlemezkék és a plazma) transzfúzióját, valamint a műtét előtti saját vér gyűjtését abból a célból, hogy később visszajuttassák a szervezetbe. Ezt a Biblia is számos helyen megtiltja. „Tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől gondosan megtartjátok magatokat, jó lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben.” (Cselekedetek 15:28, 29) Az orvosok általában tudomásul veszik a jehovisták döntését, hogy nem kell a vér (a beteg joga döntenie a testéről). S mivel Jehova tanúi más gyógyítási módokat nem elleneznek, így az orvosok általában más, kevésbé elterjedt módszereket alkalmaznak. (Csak a szülés közbeni vércserét nem tudják másként megoldani.) Más megítélés alá esik, mikor a jehovista szülők nem engedélyezik gyermeküknek a vérátömlesztést. A szülők ugyanis nem rendelkezhetnek gyermekük életével. Ellenkezőleg: kötelességük gyermekük életét védeni. Így az orvos nem veheti figyelembe a vérátömlesztést elutasító döntésüket.

„Bár az orvos azt állítja, hogy a vérátömlesztés megmenti a gyermeketek életét, nektek mégis határozottan el kell utasítanotok. Magatokért s a gyermeketekért. Mert Jehovához fűződő kapcsolatotokat jobban tisztelitek, mint az élet bármilyen állítólagos meghosszabbítását az Isten törvényének megszegése árán”, írja útmutató kis könyvecskéjük. A honlapjukon részletesen kitérnek azokra az orvosi eljárásokra, amelyek vértranszfúzió nélkül történnek, egyházuk ezeket az eljárásokat engedélyezi (ám mindez csak angolul olvasható). 

Miként látjuk a térítőket?

Mindig párban járnak. És szívesen válaszolnak kérdéseinkre. Engem a heti találkozóikra is meghívtak. – A Bibliát használjuk mi is, akárcsak a katolikusok – mondták. – Az a különbség, hogy mi be is tartjuk az utasításait. Mi ragaszkodunk az isteni törvényekhez. A Biblia is azt mondja, hogy a hit cselekedetek nélkül mit sem ér. Ha valaki nem használja mindennap az életében a Szentírást, akkor nem tudja a teremtő Isten jobb emberré tenni. Mi nem tudjuk a lépteinket úgy irányítani, ahogy szeretnénk, és sok hibát követünk el az életünkben. Ezért van szükségünk az Ő segítségére, és ezért kaptuk tőle a Bibliát. Ez megmentett már nagyon sok házasságot és eltévedt fiatalt. 

Térítőim azt is elmagyarázták, hogy más vallások eredményezték az első és második világháborút, jóval korábban a keresztes hadjáratokat, azaz a katolikusok és más vallásúak a hit nevében öltek és gyilkoltak. Fel lehet tenni a kérdés, hogy ezek alapján kié az igaz hit. Rákérdeztem arra, hogy az emberek mennyire érdeklődnek a szavaik iránt, és a válaszuk az volt, hogy nagyon. – Főleg a fiatalok, akik keresik a helyes utat... 

S hogy válhat valakiből Jehova tanúja? – Egyszerű – válaszolta Magda. – Jézus azt mondta, hogy szerezzetek ismereteket a teremtő Istenről, és aszerint éljetek. Nincsenek ceremóniáink. Nekünk az a fontos, ahogyan élsz. Én is katolikus voltam valamikor. Megkereszteltek, elsőáldozó és bérmálkozó is voltam. Templomba, hittanra jártam, mégsem tudtam semmit. Csak amióta elkezdtem a Bibliát mélyebben kutatni, azóta tudom, hogy az én imádatom, amit Istennek bemutattam, nem volt megfelelő. Nem imádkoztam helyesen. Mennyi ünnepet megünnepeltem, ami gyalázatot hozott Istenre! Mert karácsonykor mit ünnepeltem? Ádám, Éva napját. Olyan embereket imádtam, akik miatt ma ilyen nyomorult helyzetben vagyunk. Ők voltak az első emberpár, akik vétkeztek.

Én gyorsan hozzáteszem, hogy az év végi ünnepkör kicsúcsosodása Jézus születése. A térítőm erre elmagyarázza, hogy gyarló dolog Jézust csecsemőként ábrázolni.

– Ha megszületik egy ember, akiből híres zeneszerző lesz, szobrot állítanak neki. Milyen szobrot készítenek róla? Csecsemőszobrot vagy felnőttkori ábrázolást? Jézust megalázzák és meggyalázzák azzal, hogy több mint 2000 éve csecsemőként imádják. Jézus királyként uralkodik a mennyben. Jézus halálának mi köze az eszem-iszomhoz, a hímes tojáshoz és az öntözéshez?

Ezek mind pogány ünnepek, a megtermékenyítésről és a szexualitásról szólnak. Ha utánanézünk az enciklopédiában, akkor rájövünk, hogy Jézus halála nem ezekről szól. Jehova tanúi megszabadultak a pogány szokásoktól, és ezáltal szabaddá lettek. Úgy kell hinni Istenben, ahogy ő megkívánja tőlünk, és nem, ahogy az nekünk megfelel! – magyarázza Ilona.

Azt is elmondja, hogy Jézus haláláról megemlékeznek ugyan, ám semmilyen ünnepet nem ünnepelnek. A Jehova tanúi számára nincs karácsony, húsvét, születésnap, névnap, újév, de anyák napja sem. – Azok az ünnepek, amelyek embereket magasztalnak, elfogadhatatlanok Jehova szemében – folytatja Ilona. Mint mondja, a Biblia tanításaiból azt is megtudhatjuk, miként fogadjuk vagy épp utasítsuk el az ajándékot. Az „emberi” ünnepeken tehát nincs ajándékozás, viszont az év bármely napján meglephetjük szeretteinket ajándékkal, mert ez nincs kizárva. Hozzáteszi még, hogy az ő összejöveteleiken nincs perselyezés, nem gyűjtik a pénzt. Világméretű munkájukat önkéntes adományokból fedezik: „Bárki, aki eltökélte szívében, hogy támogatja Isten munkáját, rendszeresen félre tud tenni valamennyi összeget erre a célra.” A végén arra buzdít, hogy a Jehova tanúi között keressem a barátaimat, akik Isten akaratát cselekszik. „Ne hagyd, hogy bármi is meggátoljon abban, hogy kapcsolatot ápolj velünk!”, szól az intő mondat. 

Éva meséli, akinek öccse két évvel ezelőtt csatlakozott a jehovistákhoz.

– Péter harmincéves volt, amikor Jehova térítői bekopogtak az ajtaján. Amikor tudomást szereztünk a dologról, már késő volt. A legjobban a gyerekeit sajnálom, mert elvették az ünnepeiket. Nem kapnak ajándékot, mert szerintük az ajándék nem a szeretet jele. Nem ünnepelnek sem névnapot, sem születésnapot, és karácsonykor elmarad a gyertyagyújtás.

• Sportolni sem sportolhatnak. A Jehova tanúinak nagyon hatásos fegyverük van: a Biblia. Úton-útfélen azzal érvelnek. A legegyszerűbb kérdésre is Mózes vagy Máté szavaival válaszolnak. A „hírnökök“ amúgy udvarias emberek.

Ha szívesen fogadjuk őket, mindjárt elmesélik, hogy én és te, mi vagyunk a legjobbak a világon: a kiválasztottak. A többiek pedig a Sátán gyermekei.

• A szeretetről szónokolnak, miközben csak azt fogadják el, aki az ő hitüket vallja! Emiatt szakadék támad gyerek és szülő között: a gyerek megtagadja szülőjét, mert az nem tér át az ő hitére.
• Nem egy fiatal kilép a munkahelyéről, hogy szabadabban téríthessen. Ismerek egy fiatal lányt, aki óvónőként dolgozott, de a testvérek rábeszélték, hogy hagyja ott az állását.
• Hihetetlen érzékkel elsősorban a gyöngébbeket keresik meg: az elváltakat, a magányosakat, a kispénzűeket, a betegeket. Meghallgatják gondjaikat, gyakorlati tanácsokat adnak, kisebb-nagyobb anyagi segítséget nyújtanak. Sikerük titka: törődnek az emberrel – s ezzel „megkaparintják“ a lelkét.