Kevés olyan riasztó tünet létezik, mint a gyermek véres vizelete. Az egészséges gyermek vizelete nem tartalmaz vörösvérsejteket (eritrocitákat), hiszen a jól működő, megfelelően szűrő vese nem engedi át a vérben található vérsejteket.
A vérvizelés (orvosi nevén hematúria) azt jelenti, hogy a vizeletben vörösvérsejtek jelennek meg. Ha ezek nagy száma elegendő a vizelet megfestéséhez – azaz szemmel láthatóan is véres a vizelet –, azt a szaknyelv makroszkópos hematúriának nevezi. A laikusok tulajdonképpen ezt nevezik vérvizelésnek.
Ha csak kevés számú vörösvérsejt kerül a vizeletbe, ún. mikroszkopikus hematúriáról van szó. Ilyenkor a vizelet színe nem változik, ám ha a vizeletüledéket (szedimentet) mikroszkóppal vizsgáljuk, vörösvérsejteket találunk benne. A mikroszkópos vizsgálattal egyenértékű a vizelet tesztcsíkkal (vizeletgyorsteszttel) való megvizsgálása. Könnyen érthető, hogy a nagyobb gondot ez a mikroszkopikus hematúria okozza, különösen akkor, ha egyéb tünete, panasza nincs a kis páciensnek.
Mindkét esetben a legfontosabb teendő megállapítani, honnan, hogyan kerül a vér a vizeletbe. Az eredet alapján két nagy csoportot különböztetünk meg: a veséből, illetve a húgyutakból származó vérzést. Az előbbi esetben a vesék „szűrője” engedi át a vizeletbe a vérsejteket, például vesegyulladás miatt. Ha a vese hibátlanul szűr, a vér a húgyutak sérüléséből (vesehomok, vesekő) vagy gyulladásából kerülhet a vizeletbe.
Milyen vizsgálati módszerek állnak ma az orvos rendelkezésére? Elsőként választandó – a már említett gyorsteszt, illetve üledékvizsgálat után – az ultrahangvizsgálat, vagyis a szonográfia.
Ez a vizsgálat kitűnően alkalmas nemcsak a vesekövek, de a vesék állapotának (gyulladás, daganat, ciszta) kimutatására is. Hangsúlyozzuk, hogy amíg a kövek kimutatására felnőttkorban a röntgen, a CT a leggyakrabban használt módszer, gyermekkorban az esetek döntő többségében elegendő a „szono”. Úgyszintén csak nagyon ritkán van szükség a gyermekeknél hólyagtükrözésre (cisztoszkópiára).
A mikroszkopikus vérvizelés esetében (különösen ha felmerül a veseeredet gyanúja) fontos a szövettani (hisztológiai) vizsgálat, amelyhez a „mintát” az ún. vesebiopszia – tehát a vesébe szúrt speciális tű – segítségével lehet megszerezni. Mikor indokolt ez a beavatkozás?
Ha ún. izolált mikroszkopikus vérvizelésről van szó, azaz egyébként panaszmentes a gyermek, nem javasolt a biopszia. Ha azonban a vérvizelés mellett fehérje is kimutatható a vizeletben, a biopszia indokolt. Fontos tudni, hogy létezik ún. familiáris hematúria (Alport-szindrómának is nevezik) is, amikor egy öröklődő genetikai mutáció okozza a „veseszűrő” kóros állapotát. Korábban ez a kór csak vesebiopsziával volt igazolható, ma már ezt genetikai teszt helyettesíti.
E vesebaj első jele a korai gyermekkorban a panaszmentes vérvizelés. Ezért a gyanú igazolásakor fontos az esetlegesen érintett családtagok felkutatása. A gyermekének egyértelműen véres vizelete biztosan arra kényszeríti a szülőt, hogy mielőbb orvoshoz forduljon. Legyen azonban ilyen késztetése a panaszmentes, véletlenül felfedezett mikroszkopikus hematúria esetében is!
