Wirth Jenő ügye annak idején bejárta a felvidéki, de még a magyarországi sajtót is. Habár az ő esete teljesen egyedi, arra mégis jó volt, hogy felhívja a közvélemény, sőt a törvényalkotók figyelmét is az anyakönyvekre vonatkozó törvények hiányosságaira.
Mi történt? 2011 tavaszán a lévai Wirth Jenő elment Libádba kikérni a szomszédos Bélán született nagyapja anyakönyvi kivonatát. Ott kedvesen ki is írták a hivatalos másolatot, ekképpen: Eugen Wirth, narodil sa v r. 1912, meno otca Režó Wirth, meno matky Albína Szászová. Wirth Jenő erre nézett egy nagyot: sehogy se értette, hogy is lett az ő nagyapjából Eugen, a dédanyjából Szászová, a dédapjából meg Režó. Mert valljuk be: ilyen név még a szlovák nyelvben sincs, a Rezső fordítása Rudolf (!).
Nem hagyta annyiban a dolgot, megkérte az egyébként készséges hivatalnokot, vegyék elő az eredeti nagykönyvet a vitrinből. Ki is került, és abban fehéren-feketén ez állt: Wirth Jenő, született 1912-ben, édesapja neve Wirth Rezső, édesanyja neve Szász Albina. Erre Wirth úr megkérte a kisasszonyt, hogy írják már ki eredeti nevekkel az okiratot. A hölgy válasza: rajta nem múlna, azonban nem teheti, mert metodikailag szigorú utasítást kapott párkányi felettesétől.
Következmények
Wirth Jenő sehogy sem akart belenyugodni, hogy felmenői papíron elszlovákosodtak. Miután több levelet elküldött a Párkányi Körzeti Hivatalnak, ahol nem akarták megérteni kérdését, jogi segítséget kért a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalától. A civil jogsegélyszolgálat egyik akkori munkatársa, Lancz Attila vette át az ügyet. Több levelet is írtak a belügyminisztériumba, amely válaszolt is, ám jogi értelmezése hagyott némi kívánnivalót maga után.
Jogi értelmezés
– A helyzet a következő – felelte kérdésünkre Lancz Attila. – Az ötvenes évektől az eredetileg magyar nyelven vezetett anyakönyvek magyar neveit különböző jogszabályok alapján szlovákosították (csehesítették). Ezt rögzítették a mindmáig eredeti, magyar formában lévő anyakönyvekben egy utólag beírt megjegyzéssel.
Wirth úr esete abban egyedi, hogy az ő felmenőire vonatkozó anyakönyvi bejegyzést adminisztratív hiba miatt elfelejtették ellátni ezzel a bizonyos megjegyzéssel. Ezt a belügyminisztérium is elismerte. Perre azonban nincs értelme vinni az esetet. Mivel ügye egy korábbi, egyedi adminisztratív mulasztásból fakad, ha nyerne is, annak össztársadalmi haszna nem volna – csak költségekbe verné magát.
Új törvény az anyakönyvekről
Az ügy tavaly Gál Gábor és Somogyi Szilárd figyelmét is. Mivel abban az időben a parlament éppen az anyakönyvekről szóló törvényt készült tárgyalni, ez jó alkalomnak bizonyult, hogy Wirth Jenő esetét – az ősök nevének elszlovákosítását – elővegyék. Az új törvénynek köszönhetőenaz eredetileg magyarul beírt neveket – kérésre – magyarul állítják ki az anyakönyvi kivonatban, amennyiben már elhunyt szüleinkről, házastársunkról, esetleg gyermekünkről van szó. Sajnos azonban ez a lehetőség már nem terjed ki a nagyszüleinkre. Tehát – bár a törvényt Wirth Jenő ügye kapcsán változtatták meg – maga Wirth Jenő csak egy pofont kapott. Ugyanis ő a nagyszülők nevét szerette volna visszamagyarosítani az anyakönyvi kivonaton...
Az Európai Bizottság előtt
– Az Európai Bizottság csak azokra a problémákra tud megoldást kínálni, amelyekre vonatkozóan van joghatósága – mondta Lancz Attila. – Ebben az esetben azonban nem rendelkezik ilyennel. Tudomásom szerint az Európai Bizottság Mészáros Alajos beadványára többek között azt válaszolta, hogy a tavalyi törvénymódosítás orvosolta Wirth Jenő problémáját. Valószínűleg nem véletlen egybeesés, hogy a belügyminisztérium utolsó levelében ugyanezt a képtelenséget válaszolta a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának, amit mi aztán a helyére is tettünk. Az Európai Bizottság alkalmazottjában nyilván fel sem merült, hogy esetleg „téves” információval látták el. Ebből is látszik, hogy hasznos dolog ilyesmivel az uniós szervekhez fordulni – még akkor is, ha megoldásra nincs lehetőség. Nem lenne jó, ha a felvidéki magyarok helyzetének megítélésekor kizárólag a szlovákiai hivatalos szervek „kincstári optimizmusára” támaszkodnának.
Az erkölcsi kérdés
Igaz, én nem vagyok jogász, mégis úgy érzem, az ügy lényegéről, alapvető kérdéséről senki sem beszél: hogyan történhetett meg, hogy Csehszlovákia létrejöttekor egy teljes népcsoport személyneveit elszlovákosították? Hiszen a nevünk a legszemélyesebb tulajdonunk! És ha valaki azt szeretné, hogy nagyapja visszakapja becsületes nevét – amiről ugye dokumentum is létezik, az eredeti anyakönyvi okirat –, akkor ezt miért nem teheti? Elvégre Európában vagyunk, a 21. században! Ez ellen miért nem szólal fel az Amnesty International? A névhasználathoz szorosan kapcsolódik az anyakönyveket szabályozó és a névhasználatról szóló törvény. A bonyolult rendelkezések között az átlagember nem feltétlenül igazodik ki, sőt, néha úgy tűnik, maga a hivatalnok sem. Kevesen tudjuk: a legtöbb esetben kérhetjük – elhunyt szüleink nevében is –, hogy iratainkban magyar néven szerepeljünk.
Magyar néven a születési anyakönyvi kivonaton
Akárhogy is van, egyre többen szeretnének magyar állampolgárságot. Többek között ilyen esetekre szeretnék kikérni a vérvonalunkat bizonyító születési anyakönyvi kivonatokat, lehetőleg magyar nevekkel. Mások családfakutatás szempontjából érzik fontosnak, hogy az eredeti nevek fennmaradjanak. Vannak hivatalok, ahol kedvesek és készségesek, azonban sajnos akadnak olyan alkalmazottak is, akikből bizony árad a rosszindulat, ha magyar nyelven szeretnénk ezt-azt elérni. Ilyen esetekre nem árt előre tájékozódni. Milyen lehetőségeink vannak?
Ha saját nevünket (kereszt- és/vagy családi név) szeretnénk visszamagyarosítani
Erre a helyzetre két törvény is tartalmaz szabályokat. Az anyakönyvről szóló törvény alapján: amennyiben valakinek az utónevét eleve magyar formában jegyezték be (tehát 1918-ig vagy 1938-1945 között született), de neve a később kiállított anyakönyvi kivonatokon már szlovákosított formában szerepel, az illető kérheti, hogy a születési anyakönyvi kivonaton az eredeti, magyar utónevet tüntessék fel. Amennyiben a név szlovák megfelelője szerepelt az anyakönyvi bejegyzésben (1993. december 31-ig), szintén kérheti nevének magyarosítását. A névmagyarosítás mindkét esetben ingyenes, és a magyar formájú utónévnek 30 napon belül meg kell jelennie az adott személy személyi okiratain is (pl. személyi igazolvány).
Aki az egyik fenti kategóriába sem tartozik, és mégis szeretné magyarosítani utónevét, vagy a családi nevét szeretné magyarosítani, annak a családi és utónevekről szóló törvény kínál megoldást. (Nem árt megjegyezni: a két törvény részben fedi egymást). A hivatal írásos nyilatkozatra módosítja, magyarosítja a családi és/vagy az utónevet. A különbség a családi és az utónév magyarosítása között csupán annyi, hogy míg az engedély- és illetékmentesség az utónév esetében a magyar megfelelőre vonatkozik – pl. Alžbetából Erzsébet lesz –, addig a családi név esetében csak a „kisebbségi nyelv szerinti helyesírásra”.
Tehát pl. Kubovič engedély- és illetékmentesen változtathatja meg nevét Kubovicsra. Viszont a „Čierny” családi név „Feketére” való módosításához már az állandó lakhely szerinti körzeti hivatal engedélyére van szükség.
Ha elhunyt szüleink utónevét szeretnénk visszamagyarosítani
Erre csak akkor van lehetőség, ha a szülő utóneve az anyakönyvben eredetileg magyar formában lett bejegyezve (pl. 1918-ig és 1938-1945 között). Ebben az esetben az elhunyt személy gyermeke vagy házastársa írásos kérelmére az anyakönyvi hivatal olyan születési anyakönyvi kivonatot állít ki, amelyen az utónév eredeti, magyar formában szerepel. Megjegyzendő, hogy ez csak kifejezetten az elhunyt személy születési anyakönyvi kivonatára vonatkozik. A törvény nem teszi lehetővé, hogy egy adott személy saját anyakönyvi kivonatán az elhunyt szülő utóneve magyar formában szerepeljen, ha az a szülő elhalálozásakor nem magyar formában szerepelt az anyakönyvben. Ugyanezek a szabályok érvényesek a halotti és a házassági anyakönyvi kivonatra is.
Nagyszüleink utónevét szeretnénk visszamagyarosítani
Ilyen lehetőség sem az elhunyt nagyszülő és természetesen az élő nagyszülő esetében sincs, hiszen ez utóbbi esetben maga a nagyszülő kérheti az utóneve magyarosítását. Az egyetlen kivétel a szabály alól az a ritka eset, amikor a kérelmező bizonyítja, hogy az elhunyt nagyszülő utónevének szlovák formában való anyakönyvi bejegyzésére utólag került sor, az elhunyt nagyszülő akarata ellenére. Az elhunyt nagyszülő erre vonatkozó akaratát azonban írásos nyomok nélkül szinte lehetetlen bizonyítani.
Archívumban található iratok
A születési, a házassági vagy a halotti anyakönyveket a hivatalból a területileg illetékes állami archívumba kell szállítani, amennyiben az azokban fellelhető utolsó bejegyzéstől eltelt száz év. (Azaz ha felmenőnk több mint száz éve született, anyakönyveit valószínűleg már az archívumban találhatjuk meg.) Ebben az esetben a születési, házassági vagy halotti anyakönyvi kivonat kiállítása iránti kérelmet az adott állami archívumnak vagy az adott anyakönyvi hivatalnak kell elküldeni. Az archívumtól lehetőségünk van szó szerinti kivonatot is kérni – ebben a családi és az utónevet az eredeti formában tüntetik fel. A szó szerinti kivonat hivatalos és kutatási célra egyaránt kérhető.
2012. július 1-jétől kétnyelvű iratok
A módosított kisebbségi nyelvhasználati törvény megkönnyebbülést jelenthet mindazok számára, akiknek Magyarországon van szükségük bizonyos, Szlovákiában kiállított okiratokra. Ennek értelmében a születési, házassági, halotti anyakönyvi kivonatot, engedélyeket, igazolásokat a magyarlakta településeken (lásd: 211/1999-es kormányrendelet) működő szlovákiai közigazgatási szervek kérelemre kötelesek kétnyelvűen kiállítani, azaz szlovák és magyar nyelven. Eddig ilyen esetben, nem kevés pénzért, magyarországi hivatalos fordítóhoz (OFFI) kellett fordulniuk azoknak, akik pl. szlovákiai anyakönyvi kivonatot szerettek volna felhasználni hivatalos célokra Magyarországon. A kisebbségi nyelvhasználati törvény és az anyakönyvezésről szóló törvény hatályos szabályait alkalmazva július 1-jét követően lehetőség lesz arra, hogy pl. elhunyt szüleinkről olyan anyakönyvi kivonatot állíttassunk ki, amelyen az utónevük magyarul szerepel, és a „kísérőszöveg” is magyarul szerepel rajta, a szlovák mellett.
