A Milka tehenek és a Swarovski kristályok varázslatos hazájába, Tirol tartományba indulunk. Hangulatos középkori városok, fényűző kastélyok, csillogó kristályok, természeti csodák várnak ott ránk. Az élmény garantált!
Tirolba azóta vágyom, hogy A hegyi doktorban először megpillantottam a Grossglocknert, az osztrák Alpok legmagasabb csúcsát. Mesebeli táj, muskátlis ablakok mögé bújt százéves parasztházak, békésen legelésző tehéncsordák, ráérősen élő, jellegzetes népviseletbe öltözött büszke tiroliak. Azt gondoltam, ez mind csak a filmekben létezik. Az Alpok ölelésében azonban mindez valóság. De menjünk csak szépen sorjában!
Ahogy egyre beljebb jutunk Ausztria szívébe, úgy találjuk magunkat egy mese kellős közepében. Növekvő hegyek, dús erdők, kéken ringó, hatalmas gleccsertavak, magaslatok ormán nyújtózó kolostorok és várak… Ha nagyon figyelünk, egy pillanatra még Kazinczy gyűlölt börtöne, Kufstein vára is feltűnik a távolban. Közben megritkulnak a buja erdők, s a zöld óriások közé szürke, hógalléros csúcsok vegyülnek. Megérkezünk Zillertalba, Tirol egyik leghangulatosabb zugába. A Zill folyó völgyéből csodálatos panoráma nyílik: a katlant ötvenöt, háromezer méternél magasabb óriás öleli körbe.
Első állomásunk egy csendes kisváros, Wattens, pontosabban a Swarovski múzeum kristályokból szőtt álomvilága. Ahova csak a szem ellát, mindenütt csillogás és ragyogás vesz körül. Nincs az a nő, akit ne nyűgözne le a 11 m magas kristályfal vagy a világ legnagyobb, 300 karátos csiszolt kristálya. És a híres labirintus, melynek minden állomásán más és más meglepetések várnak: varieté, jégtánc, élet és halál vagy épp az állatok birodalma amúgy Swarovski módra. Az urakra is lenyűgöző útvesztő után vár az igazi kihívás: hirtelen a világ legnagyobb ékszerüzletében találjuk magunkat. Ne féljünk engedni a csábításnak, mert ha ügyesek vagyunk, az itthoni árak töredékéért juthatunk valódi kincsekhez.
A következő úti cél egy tipikus tiroli városka 400 éves pálinkafőzdéje, melyben a régi receptek alapján készülnek a gyógyszernek is beillő helyi különlegességek.
Vagy negyvenféle pálinka és likőr közül válogathatunk kedvünkre: készül itt papramorgó alpesi gyógynövényekből, bogyós gyümölcsökből, de még mogyoróból és őszibarackból is. A diólikőr pediglen kihagyhatatlan! Vacsora előtt étvágygerjesztőnek jólesik egy-két kóstoló a helyi finomságokból. A városkából már csak egy ugrás Uderns és a szálláshelyünk. A kiadós vacsora után még egy rövid séta a hangulatos, díszes faházak között, s már véget is ér az első nap.
A reggel kissé bánatos, a városkát körülölelő magaslatok ma szégyenlősek, gazdagságukat ritkás ködfelhőbe burkolták. A világ 5. legmagasabb vízesése, a Krimml-vízesés felé vesszük az irányt. Elhagyjuk a völgyet, és kinyílik előttünk a tiroli táj. Kanyargós, szűk hegyi úton egyensúlyozunk a busszal, takaros tanyák, füves legelők (a Milka tehenekkel) bukkannak fel minden oldalról. A völgybeli házak hangyává zsugorodnak, az embernek olyan érzése van, mintha egyenesen az égbe igyekezne. Egy pillanatra kiszélesedik az út, még a busz is megáll. Felértünk a felhők fölé. Ezer méter magasból nézünk le az előttünk elterülő völgyre, lábunk alatt a katlanból felszálló pára gomolyog. A reggeli napfény táncot jár a felhők tetején. Itt és most a föld és az ég összeér.
A tökéletes pillanat azonban gyorsan elillan. Menni kell. Búsulni viszont nincs idő. A Krimml-vízesés legalsó része a parkolótól csak pár perces sétára található. Ha azonban szeretnénk közelebbről is megtapasztalni a természet erejét, ajánlatos vízhatlan dzsekit és kényelmes cipőt húzni. A vízesés közvetlen közelében ugyanis nedvesek, csúszósak a sziklák, a lezúduló víztömegből szálló permet pedig több mint frissítően hűs. Csakhamar összeszedi magát a szeptemberi nap, és felszárítja a párát. A völgybe indulva már a buja természet tárul elénk. A következő megálló Rattenberg, Tirol legkisebb és legöregebb városa. Egy cseppnyi itt ragadt középkor. Mesebeli település, mely az üvegkészítő manufaktúráinak hála tett szert hírnévre. Mi is hivatalosak vagyunk az egyikbe: egy csehországi üvegfúvó bemutatót is tart. Gyönyörűség nézni, ahogy az izzó anyag a mester kezei közt életre kel. A legbátrabb jelentkező pedig saját üvegtárgyat is készíthet.
Most Tirol kastélyai kerülnek terítékre. Az első állomás az Innsbruck déli részén található Ambras kastély, melyet II. Ferdinánd fejedelem alakított át igazi reneszánsz székhellyé. Termeiben ma – Ferdinándnak hála – pazar kiállítást láthatunk. Ő ugyanis, mint a reneszánsz uralkodók általában, rajongott a tudományokért és a művészetekért. A műalkotásokat azonban nemcsak egyszerűen összegyűjtötte, hanem saját tervezésű kiállítótermeiben el is rendezte. Gyűjteményéről pedig színes képekkel ellátott katalógust vezetett. A kastély termeiben távol-keleti műkincsek, értékes hangszerek, fényes páncélok és különleges fegyverek közt sétálgatunk. Lépteinket őrszemek figyelik, a termek falairól pedig a Habsburg-dinasztia tagjai néznek ránk Van Dyck, Velázquez és Tiziano képeiről.
A nap végére elcsigázottan érkezünk Tirol tartomány fővárosába, Innsbruckba. A városközpontba vezető úton megcsodáljuk Mária Terézia fiának, Leopoldnak eljegyzésére építtetett Diadalkaput, melyet az innsbruckiak nászajándékul szántak. A belvárosban megállt az idő: csodálatos freskókkal díszített paloták szegélyezik az utunkat. A város jelképe, az Aranykapu már messziről csillog a búcsúzkodó nap fényében.
A harmadik nap a romantika jegyében telik. A szeptemberi nap Tirol legszebb arcát mutatja. A szálloda ablakaiból mesés kilátás nyílik a hegyekre – elmerülni azonban már nem marad idő. Gyors csoportkép a szálloda előtt, és már indulunk is az Achenseere hajókázni. Kétezer méteres hegyek ölelésében élvezzük a kilátást! A kristálytiszta vizéről ismert tó mélysége eléri a 133 métert. Pertisauban kötünk ki: a tóparti üdülőhelyen egy hosszabb pihenő vár ránk. Érdemes elindulni a hegyek felé, megcsodálni a városka virágoktól roskadó szállóit, és kiülni az egyik családi étterem teraszára… Van idő egy ráérős ebédre is. Legyen – mondjuk – parasztsonka olvasztott sajttal és rösztivel, vagy inkább szalonnás zsemlegombóc párolt káposztával. És a tiroli almás rétest sem szabad kihagynunk.
Az utolsó stáció Tratzberg kastélya: egy hangulatos kisvároska szűk, kanyargós útjain vezet hozzá az út. Az Enzenberg grófok által ma is lakott kastélyhoz, mivel egy szikla tetejére építették, hangulatos kisvasút szállít minket.
A termeken a kastély legismertebb tulajdonosa, I. Miksa vezet végig. Korabeli választékossággal szól hozzánk, de teret enged a Fuggereknek is… A női lakosztályokban a korszakot idéző zenei aláfestés keveredik a szövőszék kattogásával, aztán egy korabeli vadászjelenet repít vissza bennünket a kései középkorba. A Habsburg-család itt is jelen van: a dinasztia különleges családfája egy egész termet elfoglal. A fegyverteremben – búcsúzóul – egy hatalmas, kardjával a padlót kopogtató középkori lovag, a kastély egyik 16. századi ura mond sisakrácsa mögül istenhozzádot nekünk.
Búcsúzunk mi is, nemcsak a vár urától, hanem egész Tirol tartománytól. Fáradtan figyeljük, ahogy magunk mögött hagyjuk a Zill és az Inn folyók völgyét. Tirolból három nap nem elég. Illetve mégis, arra, hogy megfertőződjünk. Tirolt ugyanis újra és újra látni kell.
