Egyre több olyan esetről hallunk, hogy súlyos tartozások miatt házakat árvereznek el. Mi van a hír mögött? Ennek próbáltunk utánajárni. Egy bírósági végrehajtóval, illetve olyan valakivel beszélgettünk, aki maga is foglalkozott uzsorakölcsönök megkötésével.
– A mobilszolgáltatók, egészségbiztosítók, bankok nem lacafacáznak: ha tartozásunk van, azonnal kapjuk a felszólítást, hogy amennyiben nem fizetünk, végrehajtást kérnek. Ha nem tudunk időben egyenlíteni, mire számíthatunk? Miből áll egy végrehajtás?
– Elsősorban igyekezzünk mielőbb kifizetni az adósságunkat – kezdi a választ egy dunaszerdahelyi bírósági végrehajtó. – A felszólítást mindig vegyük komolyan, ne higgyük, hogy „az csak egy papír”, s majd valahogy megoldódik! Menjünk be az adott szolgáltatóhoz, kérvényezzük a visszafizetés átütemezését. Ne feledjük: minden egyes hónappal növekszik a büntetés összege. Ha már elindult az eljárás, nehezebb a dolgunk – de a helyzet nem reménytelen! Kínos vagy sem, jobban járunk, ha személyesen felkeressük a végrehajtót, és megpróbálunk egyezségre jutni vele. A végrehajtás folyamata pedig ekképp zajlik: az a jogi vagy természetes személy, aki „szép szóval” nem tudja behajtani a kintlevőségét, beadvánnyal a végrehajtóhoz fordul.
– A végrehajtó ennek alapján felkéri az illetékes bíróságot, adjon ki hivatalos felhatalmazást (végrehajtható okiratot). A felhatalmazást 14 napon belül kapja kézhez a végrehajtó, aki kiértesíti a kötelezett személyt (adóst) a végrehajtás megkezdéséről. Ezután az adósnak 14 napja van arra, hogy önszántából visszafizesse a tartozását, vagy fellebbezést nyújtson be a végrehajtás ellen. Ez utóbbiról ismét a bíróság dönt, és a döntés megszületése bizonyos obstrukciók kihasználásával akár 2 évig is eltarthat. Miután a bíróság kiadta a végrehajtható okiratot, kezdődhet az adós anyagi helyzetének feltérképezése. A végrehajtó a rendőrségtől kezdve, az adóhivatalon keresztül, minden illetéssel kapcsolatban áll, és az elektronikus adatbázisoknak köszönhetően gyorsan kideríti, milyen az adós anyagi helyzete. Meg tudjuk nézni a számlavezetését, hogy van-e autó, ház a nevén, és a többi.
– A végrehajtás egyik módja, hogy zároljuk az adós számláját, letiltunk egy arányos összeget a fizetéséből vagy a nyugdíjából. Ha rendelkezik elkobozható, értékben arányos ingósággal, például autóval, akkor azt elárverezzük. A végrehajtás végső, legkellemetlenebb formája az ingatlan lefoglalása. Ez gyakran úgy néz ki, mint a filmekben: a család nem nyit ajtót, bezárkóznak, behúzzák a függönyöket; sírnak, könyörögnek... Ilyen esetben a végrehajtó kényszert is alkalmazhat.
A kilakoltatásnál jelen van a rendőrség, a település képviselője, valamint egy lakatos is... Mostanában, sajnos, több ilyen esetem volt: felépültek a falusi bérházak, ám sok lakó nem fizet. A polgármester végül kénytelen kilakoltatni őket.
– Az előbb azt mondta: a végrehajtás néha évekig elhúzódhat. Ez mit jelent?
– Azt, hogy türelmesek vagyunk – akár évtizedekig megfigyelés alatt tartjuk az adóst. Ez akkor követendő taktika, ha az adósnak nincs végrehajtható vagyona, sőt, fizetést sem kap, vagy (hivatalosan) munkanélküli. Volt egy adósunk, aki negyvenéves korában adósodott el, és a tartozás behajthatatlan volt. Azóta eltelt húsz év, a hölgyből nyugdíjas lett – és bizony most a nyugdíjából vonjuk le a tartozását. Tehát az adósságot nem lehet megúszni, életünk végéig a nyakunkon marad! Vagy egy másik történet: a keresztfiú kölcsönkért a kereszanyjától, aki a az összekuporgatott pénzét adta oda neki. Teltek-múltak az évek, a férfi pedig „elfelejtette” visszaadni a kölcsönt. A keresztmami megbetegedett, szépen kérte a pénzét, a keresztfia azonban nem adta...
– Tíz év könyörgés után végül a néni bírósághoz fordult, s bár az adós láthatóan jól élt, behajtani mégsem tudtuk az adósságot, mert vigyázott, hogy semmi se legyen a nevén. Végül tíz év után vett magának egy autót, és ekkor nyakon csíptük. A keresztmami húsz évig várt a pénzére, de végül megkapta. A legrosszabbak azok a kispapák, akik nem fizetik a gyermektartást. Hányszor jönnek ide a két-három gyermekes anyák sírva! És ezek az apák mindent megtesznek, csak hogy ne kelljen kiadniuk a kezükből egyetlen fillért se – a saját vérükre! S bár hivatalosan munkanélküliek, látjuk, hogy semmiben sem szenvednek hiányt, ugyanakkor a gyermekeik csaknem nyomorognak. Ilyenkor elgondolkodom: igazán minden embernek van szíve?
– Mintha csupa szélhámossal találkozott volna...
– Szó sincs erről. Néha sajnálom az adóst. Például megtörtént, hogy két családapa állt egymással szemben, mindkettőnek három gyermeke volt. Szállítással foglalkoztak, és az egyikük nem fizette ki a másikat. Nem azért, mert nem akarta, hanem mert a válság következtében tönkrement. Csakhogy a másiknak is szüksége volt a pénzre, mert akkor meg ő ment volna tönkre. Ilyenkor nincs igazság – az „adós, fizess!” törvény lép életbe.
Emberséges és embertelen uzsorások
– Néhány évvel ezelőtt két hónapra lebetegedtem – meséli egy hölgy, akit nevezzünk Andreának. – Mit mondjak, volt mit tennem, hogy rendbe rázzam az életem. Senki se nézte, hogy előtte 22 évig becsülettel dolgoztam. Csak küldték a büntetésekkel megfejelt számlákat. Az összes spórolt pénzem elment. Ekkor értettem meg, hogy az ember könnyen lecsúszhat. A munkahelyemről elbocsátottak, és nekem pénzre volt szükségem, minél hamarabb. Mi más jut ilyenkor az ember eszébe, mint az MLM-rendszer? Hirtelenjében két, jutalékalapon működő céget is találtam: az egyiket egyik ismerősöm ajánlotta, a másikhoz pedig újsághirdetés alapján jelentkeztem be. A termék, amelyet el kellett adni, „gyorskölcsön” volt, méghozzá uzsorakamatra.
– Az egyik munkaadómat „embertelen”, a másikat pedig „emberséges uzsorásnak” neveztem el. Az „emberte-lennél” egy percig sem dolgoztam. Azonnal átláttam, miről van szó, és megundorodtam tőlük. A tanfolyamon arra okítottak bennünket: ne nagyon vizsgálgassuk, hogy az adós a későbbiekben tud-e fizetni, vagy sem! Mielőbb kössük meg a szerződést, aztán gyorsan léceljünk le, és kész. A mi feladatunk csak ennyi! A szerződésnek része volt a közjegyzői okirat, amely kimondta, hogy a végrehajtás a cég keretein belül történik... Ja, és ha az illető nem tud fizetni, akkor a büntetés minden nappal – jól látnak, minden nappal! – arányosan megemelkedik! Arra ment ki a játék, hogy minél több mélyszegényt kifosszanak. Jól tudták, hogy olyan szerencsétlenek ingatlanját terhelik le, akik előbb-utóbb nem fognak törleszteni. A szerződés után hatalmas jutalék járt: akik vállalták a melót, azok szépen megéltek belőle. A legszebb az egészben, hogy ez az uzsoracég a mai napig működik, sőt, lépten-nyomon reklámozza magát. Embereket, életeket tesznek tönkre – és senki nem lép, semmi sem történik.
– Az „emberségesebb gyorskölcsönzőnek” viszont három évig dolgoztam. Itt szintúgy senki nem kérdezi a klienstől, hogy mire kell neki a pénz, vagy vissza tudja-e fizetni. Nincs szükség kezesre, és a kölcsönt akár pár órán belül megkaphatjuk. Ez a cég is az elszegényedett, lecsúszott rétegből élt, azokat nyúzta: 150-től 1500 euró-ig vehettek fel tőlük kölcsönt. A kamat óriási volt: akár 80%-os is! (Minél hamarabb visszafizette valaki, annál kisebb volt a kamat, ám a klienseknek általában egy fia fölös garasuk sem volt, tehát mindig a leghosszabb futamidőt választották.) Amiért „emberséges uzsorásnak” nevezem a munkaadóimat, az a következő: ha valaki nem tudta fizetni a kölcsönt, a cég nem számolt fel büntetést.
Kimentünk az illetőhöz, és csökkentettük a törlesztést akár 5 euró/hétre is. A rendszer ugyanis a heti visszafizetésre épült, ami magában embertelen: képzeljük el azt a stresszt, hogy az embernek hétről hétre törlesztenie kell...
– Az egyetlen előny az volt, hogy ha valaki tőlünk vett fel hitelt, pontosan tudta, mennyit kell majd visszafizetnie, és az összeg idővel sem változott. A másik pedig: a mi klienseink bizony kipotyogtak a szociális hálón, sőt, mindenfajta hálón, soha senki nem segített rajtuk. Fordulhattak a szociális biztosítóhoz, a bankokhoz, bárhova kölcsönért, mindenütt csak kinevették őket. A gázszámlát azonban ki kell egyenlíteni, különben hamarosan megjelenik a végrehajtó... A gyerekeket is etetni és ruházni kell. Állítom, ma Szlovákiában egyre szélesebb az a réteg, amelyik mélynyomorban él. És senki, se az állam, se a társadalom nem vesz tudomást róluk. Nekik tényleg nem marad más megoldás, mint gyorssegélyért folyamodni, uzsoráshoz fordulni.
Sajnos megvan az a rossz tulajdonságunk, hogy szégyelljük magunkat, ha bajba kerültünk. Úgy érezzük, balekok vagyunk, hogy ez mással nem történik meg... Miközben számos szomorú esetről tudok, senki sem akart nyilatkozni a pokoljárásáról. Valamiről azonban ne feledkezzünk meg: amíg a csődbe jutott családok hallgatnak, addig az uzsorásoknak aranyéletük van. Ha senki sem panaszkodik, akkor nincs is semmi baj, nem igaz? Ha valaki átvert minket, arról nem mi tehetünk. Ne féljünk hát felemelni a hangunkat, és kimondani az igazságot, ha csalókkal vagy uzsorásokkal találkoztunk.
Mikor a bank árverez!
Sok esetben a bankok árverezik el a fizetésképtelenek ingatlanjait. A végrehajtó erre ezt mondja:
− A bankok újabban már nem hozzánk fordulnak. Hogy miért? A végrehajtás a bírósági eljárással együtt hosszadalmas folyamat, a bankok pedig nem akarnak várni. Az a céljuk, hogy minél rövidebb időn belül behajtsák a tartozást. Ezért úgy kötik meg a hitelszerződést – törvényes keretek között! –, hogy szerződésszegés esetén mellőzni tudják a bíróságot és a végrehajtót, s „házon belül“ értékesítik az ingatlant, illetve a terhelt vagyont. Ne feledjük: amikor aláírunk egy hitelszerződést, ilyesmibe is beleegyezünk! Ma sokan a bankokat tartják a fő mumusnak. Én azt mondom: ha hitelre van szükségünk, mégis inkább őket válasszuk, ne a magánhitelezőket. A bank ugyanis csak annak nyújt kölcsönt, aki képes törleszteni. Nem mellékesen pedig: 5% körüli kamatot számol fel. Ha fizetésképtelenné válunk, egyezkedni lehet velük. Nem így az uzsorás gyorskölcsönzőkkel, amelyek (sajnos) hivatalosan működnek. Lépten-nyomon reklámozzák magukat, sőt, néha autóval (minden szükségessel felszerelve!) járják a vidéket. Óvakodjunk tőlük!
Mielőtt kölcsönt veszünk fel, alaposan járjunk utána, kérjük ki egy független tanácsadó véleményét, aki segít értelmezni a szerződés apró betűs részeit! A gyorskölcsönzők anélkül adnak hitelt, hogy előtte felmérnék a kliens anyagi helyzetét. A bank vigyáz, nehogy az adós a semmi partjára kerüljön. Az uzsorás viszont mindenéből kiforgathatja a szegény embert! Sajnos, sokan csak azt nézik, milyen kicsi a törlesztés összege, de arra már nem gondolnak, hogy 1000 euró helyett 2500-at fizetnek majd vissza!
