Nagyölveden minden karácsonykor szépen faragott betlehem – artisztikus kezek faragványa – várja az ünnepet.
Ez arra utal, hogy itt megbecsülik a művészi munkát.
LOVAK ÉS FÁBÓL FARAGOTT CSODÁK
Monc Mátyást (23) a lovával kaptuk lencsevégre. Felmenői közül minden férfinak – nagypapáknak és dédapáknak egyaránt – volt lova. Tőlük örökölhette Mátyás a „lovasgént”, melybe bele van kódolva a négylábúak szeretete. Szülőföld, gazdaság, tenni akarás: ehhez a három tartóoszlophoz van kikötve az ő lova.
– Képviselő vagy, köztük is a legfiatalabb. Nagyölved az a település, amelyik az utóbbi két évtizedben lakosságának tizenhárom százalékát elveszítette. Miben, kiben látod a reményt, hogy te itt maradtál a faluban?
– A gyerekekben és az idősekben. Érzem persze, hogy induljunk bármelyik irányba, mindenért meg kell dolgozni. Sok energiát felemészt, hogy akár egy rendezvény ügyében közös nevezőre jussunk. Vagy egyáltalán nekilóduljunk. Viszont egyre többen vagyunk, és sok a pozitív hang. Tudom, én kis porszem vagyok, még sokat kell tanulnom. Ezért gyakran kikérem a tapasztaltabb képviselőtársaim véleményét; édesapám is – mint volt helyi képviselő – ellát jó tanáccsal.
– Mi a helyzet a lovakkal?
– Köszönöm, megvagyunk!
Büszke vagyok arra, hogy a lótenyésztés fellegvárában, Bábolnán végeztem lovász és belovagló szakon, majd lótenyésztésre szakosodtam – mosolyodik el Mátyás. – Néhány évre kiestem Nagyölvedről, mert utána Angliában próbáltam szerencsét. Egy arab sejk lovardájában dolgoztam mint belovagló, majd a Budapesti Nemzeti Lovardában – és versenyeztem is egy ideig. A sportkarrieremet aztán baleset miatt befejeztem.
– Emiatt jöttél haza?
– Nem, nem. A szívem mélyén mindig is tudtam, hogy haza fogok jönni, és itt valósítom meg az álmaimat. Nagyölved a szülőfalum! Tudom, hogy nem könnyű vidéken az élet, a közösségek megszűnőben vannak. Ez engem nem tántorít el, inkább arra ösztönöz, hogy még többet dolgozzam a falumért. Az is helytállás, hogy itt vagyok, itt építem fel a vállalkozásomat – igaz, egyelőre apró léptekkel haladok. A szülői ház mellett van a kis gazdaságom. Van két lovam, őket szívszerelemből tartom. Főleg tehenekkel foglalkozom, s van néhány hízósertésem: vagy húsként értékesítem az állatokat, vagy továbbadom őket további tenyésztésre. Szeretném majd bővíteni a gazdaságomat, egy lovarda is tervben van. A pónimat Csillagnak hívják, tizenkét éve kaptam a szüleimtől: kíváncsiak voltak, tudok-e vele törődni. Átmentem a vizsgán, ezért pár év múlva megkaptam Jázmint, a szép pej lovamat. A lovaim adnak erőt, mikor megtorpanok az utamon.
Olvass tovább: Lovak és fából faragott csodák
