Ez a 21. század családmodellje, nem az ép család. Más az apa, más az anya, más gyerekét is nevelik. Azért ő az apám, mert anyunak most ez a férfi tetszik, ezért élek vele. (Mondhatja a gyerek.)
Összetett mozaikcsaládna khívjuk azt a családot, melyben már mind a két félnek van gyereke, sőt van közös gyerek is. Ez az, amit Karinthy Frigyes így írt le: „A maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket.” Kozma-Vízkeleti Dániel párterapeuta azt mondja: „Mozaikcsalád az, mikor az optimizmus győz a tapasztalat felett.” A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy más gyermekét nevelni nem sok jóval kecsegtet, mert az ember szíve inkább a sajátja felé húz. A mai kor ezt a tapasztalatot jócskán felülírja...
A középkorban is, sőt! Régen voltak a mostohák
Régen is voltak mozaikcsaládok, sőt. Hiszen az anya, apa sokszor korán elhalálozott, a férfi özvegyen maradt, s ilyenkor új feleséget keresett magának, aki a gyerekeit felneveli. Azért szól olyan sok történet a mostohákról, mert abban az időben is már baj volt a „mozaikosodással”. Ellenben ahogy robogtunk előre az időben, egyre stabilabbá vált a család (apa, anya, saját gyerek modell, kevés a válás) – aztán most megint itt van a liberalizáció. Ez pedig kéz a kézben jár az individualizmussal, amelyiknek a mottója azt mondja: „én” vagyok a fontos, nem a „mi”. Az én életemben számítsak már én, a többit meg valahogy majd megoldjuk, a másik nő vagy férfi gyerekeit valahogy elpesztrálgatjuk...
Szerelemből jövünk a világra...
A múltkor részt vettem egy esküvőn, ahol a beszédet egy nagyon jó pap mondta. Már olyan értelemben jó, hogy jól tudott szónokolni. Ez a kiváló pap kiváló beszéddel készült, megdicsérte az új párt (a vőlegény, menyasszony már jócskán túl voltak az ötvenen), hogy végre kezdetét veszi életük napos oldala, mert megtalálták egymásban az igazit. Igazság szerint ahogy ezt kimondta, abban a pillanatban földbe gyökerezett a lába, mert meglátta a férj és feleség előző kapcsolataiból származó, már felnőtt gyermekek arcát... A négy gyerek megmerevedett, mert önkéntelenül is, mindegyiknek az jutott az eszébe, hogy akkor én nem igaz szerelemből jöttem a világra... Csak úgy balkézről?
Mi a fő gond? Melyik szoba ez a szoba?
Az egész kirakós mozaikot megfejeli még a részidős mozaikcsalád, mikor az új szabályozással összhangban valamelyik gyerek megosztott felügyeletben van, tehát a férj gyerekei két hétig az új családjával vannak, egy hétig az exnejével. Ekkor a család létszáma dinamikusan változik, és senki nem tudja, holnap mire virrad – ez bizony nagy bizonytalanságot hozhat a gyermekek és a szülők életébe. A gyermek élete oly módon változik meg, hogy eltűnik belőle a biztonság; sokszor arra riad éjjel, hogy nem tudja, épp hol van, kinél is alszik, vagy elfelejti, hogy ma ki fogja várni az iskola előtt. A szülő viszont általában elégedett, hisz gyakorolhatja a szülői jogait.
Sokszor érthetetlen, hogy a gyermekjogokért sarkosan kiálló világunkban hogyan lehet egy gyermeket ide-oda rakosgatni, mikor az neki nem jó... Mert az osztott felügyelet gyakorlata nem kevés gyermeknek mentálisan megterhelő.
Zsuzska új párt talált, a férj is hozott egy kamaszlányt, de neki is volt egy tizennégy éves lánya. Zsuzska feje fő, mert egyszerre akarja megélni a szerelem (az új férje végre wellnessezni viszi, ahol romantikázhat, amire eddig hiába várt) – és a családot tartani érzését. Jócskán összetorlódtak az életfeladatok: a férj lánya keresztbe tesz neki, a saját lánya a mosógépen hagyja a mosást, mikor egyedül hagyja őt hétvégére. Zsuzskát végül a munkájából is kiteszik, mert nem tud a dolgára figyelni, belekeveredik a nagy taktikázásba. Ebben a helyzetben ugyanis a nőnek úgy kell a bimbózó kapcsolatára figyelnie, hogy közben komplett családot kell ellátnia – ami lehetetlen követelmény. Keverednek az életfázisok, hatalmas a torlódás. Hogyan tudok úgy a párommal-szerelmemmel időt tölteni, hogy közben a lányommal kell tanulni, az ő lányával pedig be kell rohanni az ügyeletre, mert mindig akkor produkál valami betegséget, mikor mostohája a legnagyobb szerelmes estéjét élné...?
Spontán vagy hirtelen
Egy házaspár évek alatt csiszolódik össze, ebbe a szabályrendszerbe születnek bele később a gyerekeik. A mozaikcsaládnak viszont néhány év helyett néhány hét alatt kellene kialakítani a saját rendszerét. Zsuzska mostohalánya minden este azzal jön, hogy otthon éjfélig nézhet tévét, este is ehet madártejet, ő igenis madártejet kér... Induljon csak Zsuzska a konyhába kavargatni, ő addig ellesz az édesapukájával, aki, ugye, csak őt szereti...
Korkülönbség – dilemmák
Az azonos korú gyerekeknek könnyebb közös programot csinálni, vagy eljátszanak együtt, nagyobb korkülönbség mellett erre nincs esély. Miért kellene nekem állatkertbe menni, kinőttem már belőle... A legjobb összecsiszolni olyan gyerekeket, akik hasonló korúak vagy nagy köztük a korkülönbség (egyik 5 éves, a másik 18). Ilyenkor kevés ok van az összefeszülésre... Azt sem mindig tudatosítják a párok, hogy „az új párom az én új párom, nem pedig a gyermekem új anyja. A gyermekemnek már van anyja. Az új szülőt ne szólítsa apának a gyerekem, mert az szerepzavar...”
Lezárni, végezni – Fáj az őszinteség
Akkor tudunk csak egy másik kapcsolatba egészségesen belépni, ha az előző kapcsolatunkat már lezártuk és elgyászoltuk. Ha még mindig tele vagyunk utálkozással, gyűlölködéssel az exünk felé, nagyon nem állunk még készen egy új család megalapítására – vagy belépésre egy mozaikcsaládba. A helyzetet bonyolítja, hogy a gyerek sokszor nem mondhatja meg őszintén, hogy jobb apunál, mert akkor anyu meg fog haragudni és fordítva. Az igazi érzéseit mindig el kell titkolnia.
A mozaikhelyzetet felnőttként is nehéz menedzselni, de egy gyermeknek még nincs meg az eszköztára, amivel rugalmasan átjárhat egyik világból a másikba. Ezért reagálnak a mostohagyerekek indulatosan, marakodnak olyan sokat, esetleg manipulálnak, hazudoznak...
Ennyi ború mellett mi az, ami mégis a mozaikcsalád mellett szól?
Van. Sok minden. Egy mozaikcsaládban a gyermek új meg új embereket és jellemeket (emberi mintákat) ismer meg, megtanulja az alkalmazkodást és a konfliktuskezelést. A nagy család mindig az élet iskoláját nyújtja, felkészít a helytállásra az igazi életben. Teher alatt nő a pálma... Az emberi kapcsolatok szövevényének átlátása idővel előny lesz: egy másik csoportban, az iskolában hamarabb le tudják szűrni, kitől tudnak segítséget kérni, kihez hogyan kell viszonyulni, kinek lehet elmondani bizalmasan a bánatunkat – és hogy nem csak tökéletes anyuból és apuból áll a világ. Hanem gyarló emberekből, akik ennek ellenére igyekeznek, törekednek a tökéletességre. Ez a készség és rugalmasság a mai világban az érvényesülés kulcsa lehet.
