– Panka! – szólította anyuka a kicsi lányt, aki úgy szaladt le a lépcsőn, mintha puskából lőtték volna ki. Tudta, mi következik. Tojásfestés. Minden évben húsvét előtt megfestették a szép tojásokat a locsolóknak. Panka a locsolkodást nem szerette, mert mindig bűzlött a haja az olcsó pacsulik egyvelegétől. De a tojásfestés! Az ám igazi móka volt.
Panka leült az asztalhoz az édesanyja mellé, ahol különféle méretű és formájú tojások halma fogadta. A tojások felét anyuka már előre megfőzte, hogy megkeményedjen a festéshez. Ezeket mindig pirosra és sárgára mázolták, úgy adták a locsolóknak. A többi tojás azonban nyers maradt, nem főzték meg őket, csak kifújták, majd füzért készítettek belőlük, amit aztán imitt-amott fellógattak.
Anyuka egy tubusból piros festéket nyomott az előtte fekvő kartonlapra, Pankáéra pedig ugyanígy sárga festéket kent. Ecseteket és vizet készített, hogy megkezdődhessen a móka.
– Anyuka, miért festünk mi tojásokat? – kérdezte elgondolkodva Panka.
– Ez a hagyomány, kicsi szívem – válaszolta anyuka, miközben belemártotta az ecsetet a piros festékbe. Panka értetlenül ráncolta a homlokát. Úgy tűnt, anyuka nem szeretné bővebben kifejteni, hogy mit jelent a szó: hagyomány. Panka várt egy kicsit, hátha az anyja csak a feleleten gondolkodik, majd vállat vont, és úgy tett, mintha kielégítő választ kapott volna. Anyuka mindeközben egy laza ecsetvonással pirosra varázsolta a kezében levő tojás egyik felét. Panka úgy látta, nagyon könnyű feladatnak néz elébe, ezért maga is nekiviselkedett, és belemártotta az ecsetet a vízbe. Nem tudta, hogy a tojásfestéshez nem kell víz, csak ahhoz, hogy kimossák az ecsetet, mielőtt más színű festékbe mártják. Anyuka még egy kis rongyot is tett az asztalra, hogy abban szárítsák majd meg a vizes pemzliket, de Panka nem törölte le a magáét. A nedves ecsetet egyenesen a maga sárga festékébe mártotta, és egy jó nagy adagot emelt fel belőle. Nagy műgonddal megfogott egy főtt tojást, és nekilátott, hogy bevonja sárga színnel. Az ecset azonban megcsúszott a tojáson, a víztől folyóssá vált festék pedig egyenesen az anyja homlokára fröccsent. Panka ijedten nézett fel, miközben anyuka a homlokához kapott. Ahogy hozzáért, a festék elkenődött az arcán. Panka nem tudta megállni, elnevette magát.
– Sajnálom, anyu – vihogta a kislány, anyuka azonban nem nevetett. Megemelte a kezében tartott ecsetet, ő is a vízbe mártotta, majd felfelé fordítva megpöccintette a sörtés felét. A piros festékcseppek egyenesen Panka arcára fröccsentek, röhejes szeplőket rajzolva a szeme alá. Panka eltátotta a kis ajkát, miközben anyuka szája széle is felfelé kunkorodott. Aztán mindkettőjükből kitört a kacagás.
– Panka, kicsim, figyeljünk oda, különben nem lesznek ebből hímestojások – mondta anyuka, majd megmutatta a kislánynak, hogyan húzzon ő is szép színes vonalat. Panka végül rájött, hogy ecset nélkül sokkal szebben lehet tojást festeni, pláne, ha az ujjait használja helyette. Így aztán, ha nehezen is, de elkészült az első remekmű. Panka büszkén mutatta fel a végeredményt, hogy anyuka is láthassa, micsoda sárga tojást készített.
‒ Anyu, nézd milyen gyönyörű! – kiáltotta boldogan.
– Az. Valóban gyönyörű – helyeselt mosolyogva –, de mondd csak, Panka, a kezedet is a locsolóknak szándékozod adni?
– Nem – nevetett a kislány –, csak így könnyebb festeni.
Anyuka elgondolkodott egy pillanatig, majd feltűrte pulóverének ujját, és egyenesen rátenyerelt a piros festékre. Csatakiálltást hallatott.
– Akkor hajrá! Ki tudja gyorsabban megfesteni a tojásokat?! – A kihívásra a kislány bájos arcán örömteli vigyor terült szét, és azonnal rácsapott a festékpacára a kis tenyerével. A sárga festék ezerfelé fröccsent szét. Jutott belőle egy adag az asztal felett lógó csillárra is. Ragacsos kezével egy újabb tojásért nyúlt, és addig dörgölte, amíg a festék teljesen be nem fedte. Ez így ment egy darabig. Anyuka és Panka csak dörgölte egymás után a tojásokat. Csuda jó móka volt! Hanem a főtt tojások egyszer csak elfogytak. Egyetlen maradt csak az asztal közepén. Anyuka és Panka egyszerre kapott utána. A kislány elszánt volt, nem eresztette kezéből a zsákmányt. Anyuka ezt látva elmosolyodott, majd egy színpadias sóhaj kíséretében átengte Pankának az utolsó darabot.
– Ez az! – ujjongott a kislány, sárgára pacsmagolva a tojást. Mikor végzett, büszkén lerakta a többi mellé a maga oldalára.
– Ha végeztünk, számoljuk is meg! Vajon ki lesz a nyertes? – tette fel a kérdést anyuka drámaian. A kislány huncutul vigyorgott, és számolni kezdett.
– Egy... kettő... három... hét... kilenc. Kilenc! – kiáltott fel diadalittasan. Tisztában volt vele, hogy anyja kevesebbet festett nála. Anyuka is nekilátott a számolásnak.
– Egy... kettő... három... hét... nyolc. Nyolc! – hajtotta le a fejét tettetett szomorúsággal.
– Hurrá, én győztem! – sikkantotta Panka, és felpattant az asztaltól, hogy átölelje édesanyját. Nem vette észre, hogy a keze még mindig festékes, így a tenyere jó nagy pacát hagyott anyuka pulóverén, de ő nem haragudott meg érte. Boldogan ölelte át a kislányt, majd kissé eltolta magától.
– Panka, a java még hátravan ‒ sóhajtott anyuka, és a nyers tojások felé bökött a fejével. Panka bólintott, és visszaült a helyére, hogy megkezdhessék a nagy küzdelmet, amelyben anyuka fog fújni, ő festeni, a cérnára pedig majd együtt fűzik fel a tojásokat, hogy pompás dekoráció legyen belőlük. Anyuka egy tű segítségével kifúrta az első tojás két felét, majd egy tál fölé hajolva erőteljesen fújni kezdte. Panka szurkolt neki.
– Fújjad! Fújjad! – hajrázott a kislány, miközben anyuka feje egészen belevörösödött az erőlködésbe. Csak fújt és fújt, miközben olyan vicces hangok jöttek ki a száján, amiről Pankának a galambok burukkolása jutott eszébe. Hát még amikor a tojás végre engedni kezdett, és lassú folyással megindult kifelé a tartalma! Panka a hasát fogva nevetett, és a szájával ő maga is imitálni kezdte a hangokat. Anyuka mosolygott, de azért megfeddte a kislányát.
– Na de Panka! Milyen viselkedés ez? – kérdezte, aztán egy utolsó nagy fújás közepette kicsurrant a tojás belseje. A kislány azonnal elvette tőle az üresen maradt héjat, és nekiállt, hogy óvatosan összemaszatolja festékkel. Anyuka egyre gyorsabban fújta ki a tojásokat, s mikor már halomban álltak, ő is segített Pankának a mázolásban. Nagyon vidám délután volt, és hamar végeztek a munkával. Amikor elkészültek, hurkapálcikákra állították a tojásokat, hogy könnyebben megszáradjanak. Amíg vártak, lesuvickolták magukról a piros és sárga foltokat, ruhát cseréltek, és feltakarították maguk körül a mindenfelé szétkenődött festékpacákat. Panka alig tudta kivárni, hogy megszáradjanak a tojások. Percenként megfogdosta őket, így aztán mire végre valóban megkötött rajtuk a festék, tele lettek apró ujjlenyomatokkal. Mintha szándékosan pöttyösre festették volna őket. Végül madzagra fűzték a kifújt, piros-sárga pöttyös tojásokat, s épp akkor feszítették ki a színes füzért a két csillár közé, amikor apuka hazaért a munkából. Elismerően füttyentett, ahogy betoppant a konyhába, és mosolyogva megkérdezte:
– Hát mitől ilyen pöttyösek ezek a tojások? – Panka és anyuka egymásra néztek, összecsapták a tenyerüket egy pacsira, majd egyszerre válaszoltak.
– Az titok!