A nők 80 százaléka nem tudja, miként működik a férfi, miként a nő... Egy bölcs női közeg kellene a lányoknak, ahol több korosztály találkozik, és átadják egymásnak azt, amit régen úgy mondtak: „Lányom, légy okos!"
Melyik nő ne álmodna olykor arról, hogy a párját beutalja valamiféle nőismereti továbbképzőbe, ahol majd megtanítják a romantika és az odafigyelés alapjaira? A férfi nem érti, hogy miként működik a nő, s a nő sem képes beleérezni a férfiúi gondolkodásba. Legnagyobb hibánk, hogy sokszor nem a célcsoportunk, a férfiak vagy nők nyelvén beszélünk, és ezért értjük meg egymást nehezen.
Miért van az, hogy a férfi mindig tudja, hogy neki van igaza?
A nőnek nem kell a léte értelmét megkeresnie, mert adott: gyereket tud szülni, ő viszi tovább a világ folyását. A férfinak már meg kell keresnie az okot, hogy ő miért van ezen a világon. Ebből a szempontból nehezebb dolga van a férfinak, mint a nőnek. „A nagy kérdés, amire képtelen vagyok válaszolni (annak ellenére, hogy harminc éve kutatom a női lélek rejtelmeit), a következő: Mit akar a nő?” Az idézet Sigmund Freudtól származik. Ezek szerint a férfi is tudni akarja, mit akar a nő...
Mint dühös kutya
Emlékszem, nagyon nem szerettem, mikor Picassót dicsőítették, mert tudtam, hogy egy erőszakos férfi volt, agyba-főbe verte a nőit. Aztán pár éve Bécsben betévedtem egy nagyobb kiállítására. Megbűvölten ültem le a kiállítóterem pamlagjára: hát ez a megfejtés! Picasso élete során rengeteg női nemi szervet festett, dühöngve kente egymásra a sok színes festékréteget. A nő képe százszor és mindig máshogy – őrült módjára szedte ízekre a nőt... A homlokomra csaptam: ennek az embernek fogalma sem volt arról, hogy működik a nő! Ezért festette és verte felváltva az aktuális nőjét, mert nem értette, hogy miért vonzza őt olyan delejesen. Mint dühös kutya, le akarta magáról rázni a varázst.
A férfiszelídítő tanfolyamok megadják a választ, miért hatásosabb a szempilla-rebegtetés, mint a vita. Evolúciós háttere: ha a harcosnak levágják a fél karját, tovább tud harcolni. Ám ha kiszúrjak a szemét, akkor nincsen tovább: azért is védte a lovagok szemét szemvédő. A hímnemű lények úgy szocializálódtak, hogy ha valakinek látszik a szeme (ilyen volt a gésa szeme, és mi, modern nők is tágra festjük a szemünket), az mindig jót jelent, boldogságot. A nő, aki nagy, kerek szemmel néz a férfira, nem veszélyes, mert nem harcos. Ezért a férfi nem bántja, épp ellenkezőleg: védelmezi. Ha viszont harcosként szembe állunk vele, akkor a férfi úgy látja, hogy két harcos áll egymással szemben.
Ha már az első vacsorán egyenrangú alapon van jelen a férfi és a nő, és fele-fele arányban fizetnek, a férfi nemegyszer továbbmegy egy olyan nőhöz, aki a vacsorameghívásra úgy mer elmenni, hogy pénzt sem visz magával.
Sok
A nő sokat beszél, és a férfi nem mindig tud rá figyelni. Kismamaként alighogy megjött a párom a munkából, beálltam az ajtóba, és rázúdítottam mindent: hogy Ilike kiöntötte a levest, a szomszédasszony nem köszönt. Feldobtam a piros rúzsom, mert meg akartam őt hódítani, és csak mondtam, mondtam, hogy mi történt aznap. Ám ő, a férjem, semmit nem értett belőle, mert a tudata még nem érkezett meg, csak a teste. Hazajött, hogy megpihenjen. Ha mi, nők férfi üzemmódban vagyunk, s pont megjövünk a munkából, mi sem szeretnénk, ha egy szüntelenül beszélő férfi várna bennünket.
A férfi csak egyetlen dologra tud figyelni... Ennek is evolúciós oka van: létezik női és férfias viselkedés. Mikor az ősférfi elment vadászni, nem azzal foglalkozott, hogy jé, milyen érdekes színű madárka röppent fel a bokorból. Ment az erdőben, roppant az ág, tudta, hogy a bozótban ott les rá a kardfogú tigris. Ha olyasmiken gondolkodott volna, hogy milyen szép ez a virág, viszek az asszonynak egy csokorra valót, akkor nem éli túl. Ő csak egy dologra figyelt, a vadra: ugrik az állat, fogja a lándzsát, leszúrja... Egyetlen feladata volt: meg kellett etetni a családot, bebiztosítani a túlélést. Ha nem elég éber, akkor őt eszi meg a vad, s nem ő ejti el a vadat. Csak a céljára koncentráló harcos tudott életben maradni. Ezért tudja a férfi, hogy neki van igaza.
A nő figyelme
Ezzel szemben milyen volt az ősasszony? Ábrándozó, széplelkű lény, aki mindig a férfit várta, hogy visszatérjen a vadászatból. Közben egyszerre több dologra is figyelnie kellett: egyik kezével az ételt kavarta, de látta a háta mögött motoszkáló gyereket is, amint a mérgező bogyóért nyúl, közben pletykázott a többi asszonnyal. Az ősférfi, ha mással is foglalkozott volna, ha többfelé figyelt volna, nem éli túl a vadászatot!
A nő érez, a férfi cselekszik
A nő elmesél a férjének egy történetet, ki akarja vesézni vele. Ilyenkor a férfi egyre asszociál: neki cselekednie kell, biztos baj van, hisz sokat beszél a nő. Holott mi, nők sok esetben nem a megoldást (a cselekvést) várjuk tőlük, csupán beszélgetni szeretnénk egy sort azokról a dolgokról, amelyek bennünket foglalkoztatnak. Ám a férfi a cselekvés embere, nem csacsog: ő inkább harcol, épít, megszerel.
Hagytátok!
A konfliktusokban, melyek ma már szinte mindig válással végződnek, a nő mindig a férfira mutogat: minden azért van, mert önző, agresszív, nem ért meg... Mi inkább elmesélünk egy történetet. Régen, az ideális korban, mikor a férfiak és nők még bizalommal viseltettek egymás iránt, létezett a szent nász. Volt egy beavató templom, ott éltek a férfi szerzetesek, s mindig oda vitték a paplányokat beavatni. S ez így ment évszázadokon keresztül.
Aztán egyik alkalommal a beavatás erőszakba fulladt, a fiatal paplányt megerőszakolták. A templom mellett várakozó papnők hallották ugyan, hogy valami nem jó dolog zajlik odabent, mégsem mentek be. A szégyenletes esemény után a meggyalázott paplány elbujdosott, de a papfiú is tudta, hogy valami nem szépet művelt, és levetette magát a szikláról. Később a főpapnő vádlón megkérdezte a főpaptól: „Miért csináltátok?” A főpap erre azt felelte: „Miért hagytátok?” Mi ebből a tanulság? Hogy a párkapcsolatban szabjunk határt, és mondjuk meg mi, mit szabad és mit nem. Női létünk felelőssége, hogy ha valamit nem szeretnénk, azt ne hagyjuk!
