A zöld növényekkel sohasem voltam kompatibilis, valahogy nem maradtak életben mellettem – a kertnek sem voltam a barátja. Ennek ellenére a férjemmel nemrégiben családi házba költöztünk. Ezentúl egyre jobban érdekeltek az erkélyre telepíthető kis veteményesek – illetve maga a gondolat, hogy próbáljuk ki a hobbikertészkedést, nosza, termesszük meg magunk zöldségszükségletünk kisebb hányadát.
A mostani, folyamatosan növekvő árak is egyre inkább ebbe az irányba tereltek bennünket. Arról nem is szólva, hogy mi egy olyan házban leltünk otthonra, amelyet már hosszú évek óta elhanyagoltak. Elburjánzott bokrok, kiszáradt almafa, vadregényes körtés, sőt, egy hajdani sziklakert nyomai is megtalálhatóak voltak az udvarban. Természetesen a kerttel kapcsolatban idén csak szerény célokat tűztünk ki magunk elé a párommal, hiszen a házat is helyre kell pofozni. (Fotó: Cséfalvay Á. András)
Idén nem tűztünk ki nagy célokat a kertünkkel kapcsolatban: készüljön el a sziklakert, legyen meg a magaságyás. Néha látom magam előtt a kert jövőbeli képét, a gyönyörű gyepet, a szépen metszett fákat, a fűszerkertet, de ezekkel a jövő évig várni kell. A helyzet egyáltalán nem siralmas, sőt, mindennek van előnye... (© Évariste Carpentier)
A piros muskátli
Ez volt az első és legfontosabb fióktervem! A férjem a Nagykürtösi járásból származik, vagyis egy régi nógrádi településről: vérbeli palóc fiú. Náluk a faluban aranyszabály, hogy nyáron minden ablakban piros, lehetőleg futómuskátli virítson.
Amikor megnéztük a házat, előlegben már örvendezett, hogy milyen jól fog kinézni, ahogy végig a teraszon és az összes ablakban ott virít majd a piros virágtenger. Szóval beköltöztünk, kisütött a sápatag tavaszi nap, én pedig elültettem az első harminc tő muskátlimat. Ám tápszer ide, kellő mennyiségű fény oda, ha támad a reggeli fagy, nincs menekvés. Az én virágaim is eldobták a hajtásaikat. Gyászoltam is a népirtást, amit Fagy Jankó okozott! Első látásra úgy tűnt, mindegyik tő kipusztult, valami csodának (anyukám tápoldatának) köszönhetően végül csak a virágok harmadától kellett végső búcsút venni.
Kora tavasszal a kert egyötödét ellepte a gyermekláncfű: egy hétvégi aratás után tíz kis üveg méz készült a virágaiból. Alig várom, hogy az elburjánzott bodzabokor is virágozni kezdjen a kerítés mellett, hogy sok-sok üveg bodzaszörpöt készíthessek belőle. Idővel birtokunk minden részét meghódítjuk, de egyelőre csak az ingyen ajándékait használjuk fel, melyekkel hétről hétre elhalmoz.
Magaságyás
A virágnevelés mellett a hobbikertészkedés másik divatos formája a magaságyás. Sőt, a Covid-járvány alatt rendkívül felkapottá váltak a balkonkertek. Én azért döntöttem az erkélyes zöldségtermesztés mellett – annak ellenére, hogy volna elég hely a kertünkben a hagyományos kertészkedésnek is –, mert okosnak látszott kicsiben elkezdeni. Így, ha minden növényem kipusztul, akkor sem kell majd egész szezonban az üres kertet nézni, s marad hely grillezésre is. Két darab háromszintes magaságyást szereztünk be. Az alsó szinten a zöldségek, a középső szinten a fűszernövények találtak otthonra, legfölülre pedig a csilipaprikák költöztek.
Azt mondják, ha jól megtervezzük, akkor akár három alkalommal is veteményezhetünk. A kora tavaszi vetéssel én már elkéstem, a fagyok pedig túl sokáig tartottak. Így az lett a fő célom, hogy legalább kétszer bevessem az ágyásom. Az első körben borsót, retket, salátát és kétféle hagymát ültettem, a második körben jöhet majd a paradicsom, a cukkini és a répa.
A magaságyásnak ezer és egy fajtája létezik, a ládákat készen meg lehet vásárolni (mint ahogy én is tettem), vagy mi magunk is építhetünk, ha ügyes barkácsolók vagyunk.
Palántázás
Idén három hosszú palántáztatót töltöttem meg. Az egyikbe paradicsom és koktélparadicsom került, a másodikba ötféle csilipaprika, a harmadikba pedig a répa és különböző fűszernövények. A kicsit tapasztaltabbak most vagy felhúzzák a szemöldöküket, vagy hangosan nevetnek – netán mindkettő. Én, a növények réme, a kezdő kertészkedő mindjárt répával próbálkozom?! Erre is van magyarázatom. Bálint gazda honlapján azt olvastam, hogy lehetőleg minden növényt palánta formájában ültessünk ki a magaságyásba.
A minden kategóriába pedig a répa is beletartozik. Tehát nagy buzgalommal elültettem a répamagokat – 2-4 cm mélyen – a földbe. Amikor elkezdtem hangosan panaszkodni, hogy minden késik, a férjem megkérdezte, hogy mire várok. Netalán a Messiásra? Dehogy, a répára! Erre hangos nevetésben tört ki, majd megérdeklődte, hogy hova ültettem a krumplit. Netalántán a répa mellé?
Nekem még akkor sem esett le a tantusz, hogy valamit nagyon elbaltáztam. Tudniillik azokat zöldségeket, amelyek a föld alatt nőnek, nem kell palántázni, sőt, nem is lehet. Utólag teljesen logikusnak tűnik az effajta alapvetés. Utólag! Ezen az apró gikszeren kívül végül is minden rendben ment, sőt, annyi paprika- és paradicsompalántám bújt elő a földből, hogy osztogatni is tudtam belőlük.
Rájöttem, hogy a palántázás egyáltalán nem valami bonyolult művelet: csak meleg, napfény és víz kell hozzá... Na meg cserép, föld és fürge kis magvak.
Sziklakert
Amikor elkezdtem tervezni, hogy mit fogunk kezdeni a kiskertünkkel, több ismerősöm azt ajánlotta, hogy próbálkozzunk meg a sziklakerttel. Egy sziklakertben ugyanis strapabíró növények laknak – ami a hozzánk hasonló kezdőket sikerrel kecsegteti. Kialakítása adott volt a telken, hiszen egy „félig magaságyás, félig sziklakert vagyok” képződmény várt bennünket, bár mára a gyom alaposan benőtte.
Nagy örömmel fedeztem fel, hogy nem a kövirózsa az egyedüli növény, ami a sziklakertbe kiültethető; mellette rengeteg apró, színes virágból választhatunk, melyek bármely virágboltban elérhetőek. Így egy élő, virágzó, az év nagy részében aktív, színes kiskertet hozhatunk létre.
A buktatók akkor jöttek, amikor elkezdtük kitakarítani a kiskertet. Először is: a korábban elültetett díszcserje tönkretette a talajt. Rengeteg időbe telt, mire a gyökérzetét eltüntettük. Nagyobb fejtörést okozott, hogy a felső földréteg alatt építkezési hulladékot találtunk. Nem csináltunk belőle tragédiát, bár a fel-felbukkanó fél téglák megnehezítették az ásást. De mikor nagy mennyiségű üvegre, fémcsövekre és mindenféle műanyagra bukkantunk – annak már a fele se volt tréfa. De ezzel is velebírtunk. Már csak azért kellett szurkolni, hogy megfeleljen a föld a virágaink számára.
A sziklakert elkészítése többhetes munkánkba került. Csak a gyomlálás és a kitakarítás több délutánt igényelt, majd köveket kellett szerezni, kialakítani a felületet; ezt követte az ültetés. A virágok strapabíróságát mi sem bizonyította jobban, mint hogy előtte két hetet cserépben laktak a teraszomon.
Virágok a lakásban
Ettől féltem a legjobban! Össze sem tudom számolni, mennyi szobanövény költözött át a másvilágra a környezetemben. Komolyan megfordult a fejemben, hogy lehet valami a testszagomban, ami nemes egyszerűséggel megöli őket. Ennek ellenére folyamatosan kísérletezem, mindig van egy-egy növény a házban, amelyet megpróbálok életben tartani. A bazsalikom és a borsmenta esetében a sikert már abban mérem, hogy akár csak egy héttel tovább életben marad-e, mint az elődje.
A legújabb szerzeményem egy rákvirág. Nem igazán vagyok a horoszkópok híve; inkább csak érdekességnek tartom az asztrológia hiedelemrendszerét.
Kollégáimmal rendszeresen felolvasást tartunk egymásnak a napi, heti horoszkópokból. Nagy kedvenceink azok a cikkek, amelyek arról szólnak, hogy melyik állatövi jegyhez milyen szín, kisállat, nyaralási úti cél illik. Így találtunk egy olyat, amelyik a szobanövényeket rendelte hozzá egy-egy csillagjegyhez. A leírás szerint hozzám a rákvirág illik, mert minden mást megölök. Igen, még a kaktuszt is.
Annyit elmondhatok a legújabb szobanövényemről, hogy egy hónap után még mindig él, sőt, új leveleket hozott. Igaz, az egyik levelet megrágta a kutya, de szerencsére nem ízlett neki. Így talán túléli ezt az újdonsült barátságot. Ezeken kívül még van egy-két virágom, melyek épp a nagymamámnál vannak rehabilitáció-terápián, mert majdnem kivégeztem őket. Szerencsére a többség helyrejött, így rövidesen újra visszaköltözhetnek.
