A független, önálló gyerek nevelése Montessori-elvek mentén.
Montessori megkülönbözteti a példát és a gyakorlatot. A gyerek látja, hogy az anyja takarít, tehát ez elfogadott tevékenység lesz számára. Ha együtt csinálja a szülővel, akkor természetes lesz neki, hogy ő is takarít; elfogadja, hogy a takarítás a mindennapok része.
(© Meg Loeks)
Ahhoz, hogy a gyerek önállóan is elvégezzen valamit, arra is szüksége van, hogy lehetőséget kapjon rá. Figyelni kell rá, hogy elérje azokat a dolgokat (szappant, játékot), melyekre szüksége lehet. Ha megadatik, akkor a gyerek boldogan, a saját tempójában felfedezi majd ezt a számára elérhető világot. Ha a szülő törölget, biztos ő is fog egy rongyot, és letörölgeti az alsó polcokat.
Montessori szerint
Soha ne segíts a gyerekednek olyan dologban, amiről úgy érzi, ő is meg tudja csinálni. A függetlenség a gyermeki fejlődés egy fontos állomása, ezt szem előtt kell tartani. Ahogy a gyermek halad a felnőttkor felé, egyre nehezebb feladatokkal áll majd szemben. Ezeket könnyebben tudja megoldani, ha nem olyan nagy a váltás, ha fokozatosan halad az egyre önállóbb helyzetkezelés felé.
A Montessori-módszer abból indul ki, hogy a gyerekeknek igenis szükségük van rá, hogy önállóan is meg tudjanak csinálni dolgokat, mert csak így tudnak később boldogulni az életben.
Maria Montessori klinikai orvosként értelmi fogyatékos gyerekekkel kezdett dolgozni, akiknek annak idején nem adtak játékokat. Ő viszont meglátta bennük a gyermeket, aki vágyik a világ megismerésére (persze, a saját szintjén). Motiváló játékokat készített a számukra, így később megismerkedhettek az olvasás, az írás és a számolás tudományával.
A sikeren felbuzdulva úgy gondolta, hogy módszere az egészséges gyermekeknek is a hasznára válhat. Eredményei futótűzként terjedtek el világszerte. Egyszóval: Maria Montessori forradalmasította az oktatást. Ötlete nagy hatással volt a pedagógiára az egész világon.
Tippek, amivel bátoríthatjuk gyermekünket!
Hárítsuk el előle az akadályokat, ha azért nem tudja elpakolni a ruháját, mert nem éri el a polcot. Legyenek számára kézmagasságban a poharak, melyekbe vizet tölthet. Tartsuk szem előtt a biztonságot is, hogy olyat ne érjen el, amit nem ajánlatos egyedül használnia.
- Adjunk feladatokat! Legyenek saját feladatai, melyeket mindig meg kell csinálnia, például bevetni az ágyat, evés után neki kell a tányérokat a mosogatóba tenni. Olyan feladatok legyenek ezek, melyeket a felnőttek is elvégeznek, tehát a gyerek érezze, hogy valóban segít. Egyszerű feladatot adjunk, a lényeg, hogy a gyerkőc is felelős legyen valamiért.
- Dicsérjük meg az erőfeszítéseit! Ha megcsinált valamilyen feladatot, mindig dicsérjük meg! Ezáltal szívesebben is csinálja majd, és még többet akar vállalni.
- Engedjük „készülődni”! Fontos, hogy már egészen kicsi korától legyen picit önálló a fürdésben, az öltözködésben.
Még ha lassabban is tud így az ember elindulni, mert soká tart, míg a gyerek felveszi a cipőjét; akkor is hadd csinálja egyedül.
- Mutassunk meg neki mindent! Minden dolgot mutassunk meg neki először, amit szeretnénk, hogy önállóan meg tudjon csinálni. Magyarázzuk el lépésről lépésre, hogy mi miért fontos.
- Sose adjuk fel! Nem mindig egyszerű önállóságra nevelni a gyermeket, de gondoljunk arra: nem attól lesz a gyerek sikeres, amit megcsinálunk helyette, hanem amit megtanítunk neki!
