A mai gyerekek már kétévesen jobban kezelik a távirányítót, mint nagyszüleik sokat tapasztalt generációja. Nagy az öröm: lám, milyen okos a mi kis szemünk fénye! Csak egy-egy (utálatos) ünneprontó rokon sóhajt fel csendben: – Te jó ég, mi lesz ennek a vége!
Mert bizony a mikroprocesszorok korának gyermekei el sem mozdulnak a képernyők elől. Ha eddig a világot „tükör által homályosan láttuk“, ők egyenesen a képernyők tükrén keresztül szemlélik a virtuális valóságot.
(© Tanaka Tatsuya)
A földgolyó más ,,elmaradottab" részein, ahová még nem tört be a technika, a gyerekek továbbra is a természettel ismerkednek. (És nem a mobillal!) De van még ilyen része a világnak?! A mi világunk háromévesei legfeljebb az angry birds játék kapcsán figyelik a madarakat. Mert a színes álvilág érdekesebb a lassú és unalmas valóságnál.
Ez egy új generáció
Itt a tél, és ilyenkor még nehezebb lefoglalni a gyereket, főleg, ha nekünk is dolgunk van. Ilyenkor aztán ők is tudják: – Hurrá, eljött a végeláthatatlan (számítógépes) „játékok” ideje! Anya kis nyafogás után az okostelefonját is készségesen kölcsönadja:
– Csak le ne merítsétek teljesen, és szóljatok, ha SMS-t kaptam, vagy valaki hívna!
A kiskamaszok online életet élnek, játszanak, csetelnek, reggeltől estig a gépen lógnak. Legalább nem csavarog! – mondja a szülő, de ő is sejti, hogy ez így nem jó. De mit tegyen, hiszen a többi gyerek is a gép előtt van!
A függőség réme
A függőség bárkiben kialakulhat, és bármilyen arcot ölthet: alkohol, cigaretta, drog, játékgépek, veszélyes sportok. És a virtuális világ is magához láncolhatja az erre hajlamosakat. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy minél korábban érik a káros impulzusok a fejlődő személyiséget, annál erősebb függőséghez vezethetnek. Példa erre a kiskortól vagy kamaszkortól alkohollal rendszeresen kínálgatott gyerek, akiből később alkoholista lesz. Ha a pohárka bornak ilyen hatása lehet, mit hozhat ki egy óvodáskorúból, ha egy igazi táblagépet kap szülinapjára?! Mert ez a divat. A többi gyereknek már van tabletje. Hadd tanuljon, okosodjon! Az első problémák akkor jönnek, amikor a gyerek állandóan a tablettel babrál, nem akarja odaadni a szülőnek. Semmi mást nem akar csinálni, mint játszani – játszani. Ha elveszik tőle, hisztériás rohamot kap, ordítozik, teljesen kikel magából. Ha ez többször is megismétlődik, akkor irány a pszichológus. Mert ez már a veszélyes függőség egyik jele.
A gyerek nem azt figyeli, mit mondunk, hanem azt, hogy mit teszünk
Ez ám a bökkenő! Apu a számítógép mellett dolgozik hosszú órákon át, aztán átül kicsit a tévé elé. Anyu még takarítás és főzés közben is az okostelefonját nyomkodja. Mit tehet a gyerek: üzen a Facebookon (a gyerekszobából), ha akar tőlük valamit. A kicsik érzékenyen másolják a mintákat. Ők is rácuppannak a modern technikára, hiszen a szüleiktől is ezt látják. Hadd tanuljon a kicsi! Nagy tévedésben van, aki azt hiszi, hogy a gyerekeknek hatalmas előnyük származik abból, ha még iskoláskor előtt megtanulnak számítógépezni!
Mert a gépek, sajnos, sivárrá teszik a kommunikációt, az online ifjúság egyre rosszabbul kommunikál élő beszédben. Egyre több a beszédhibás iskolás gyerek. A pici gyerekek ujjacskái még nem elég ügyesek, ezért szoktunk a homokozóban kalácsot sütni, tésztából kis golyót gyúrni, gyurmafigurákat készíteni, vagy gyöngyöt fűzni velük. Az ún. finommotorikát fejlesztjük ezekkel. De az okos kütyük egészen másfajta ujjmozgást erősítenek! Amilyen ügyes lesz a gyerek a virtuális világban, annyit ügyetlenkedik majd a valóságban. A kudarcok kerülése végett visszamenekül a komfortzónájába, virtuális védvárába, és nem akar onnan előbújni. Gondoljuk csak el: ugyan mit tanult meg a gépektől?
Szakemberek véleménye
Utánanéztem, mi a pszichológusok véleménye erről. Mivel az okos technológián szocializálódott generációk még nem nőttek fel, nincs tanulság, még nem tudjuk levonni a konzekvenciát. Az idő kerekét nem lehet visszafordítani, a technikai haladásnak sem érdemes az útjába állni. A jelszó: mértékletesség! A pszichológusok véleménye megegyezik abban, hogy mint mindenben, ebben is meg kell találni a mértéket! Ahogy időt kell szakítani az étkezésre, a pihenésre, a szabadban töltött játékra, úgy kell beiktatni a napirendbe a tableten, okostelefonon játékkal töltött időszakot vagy a DVD-nézés idejét.
Sajnos, az újabb generációk mindent azonnal akarnak, egyre kevésbé tudnak várakozni. Ez éppúgy lehet felgyorsult korunk, mint a virtuális világ hozadéka. Ezek a gyerekek aztán tudnak összpontosítani! Ez orbitális tévedés. Az a tény, hogy egy hároméves egy órán át el nem mozdul a tabletjétől (amely újabb és újabb ingerek tárháza) még nem jelenti azt, hogy akár húsz percen át képes figyelni bármi másra, legyen az mesemondás vagy társasjáték. Mert tízpercnyi türelme sem lesz, ha éppen kockából tornyot kellene építeni, vagy képeket párosítani... Ez nem igazi összpontosítás.
Ingerküszöb
Ha hasonló ingerekkel bombázunk egy személyt, akkor az ingerküszöb megemelkedik: az azonos intenzitású ingerek hidegen hagyják, és egyre erősebb ingereket keres. Néhány példán érzékeltetném. Ha mindig nagyon cukros teát adunk egy gyereknek, akkor a kicsit cukros már nem fog neki ízleni, mert úgy érzi, hogy az nem elég édes. Ha állandó ingerdömpinggel – színes képek, izgalmas mozgások, hanghatások, gyakori váltások – bombázzuk egykisgyerek (de akár felnőtt) érzékszerveit, egy idő után minden, ami lassúbb, elgondolkodtatóbb, az egyben unalmas és érdektelen is lesz számára. Nos, ebben áll a színes virtuális világ veszélye!
Csak a virtuális világ képes felülmúlni azokat az ingereket, amelyekben a virtuális világ részesít minket. A gyerekek idegrendszere még igen képlékeny, és jóval erősebben ki van téve ezeknek a hatásoknak.
Ki a szabadba!
Irány a szabad természet, iktassunk be minél több kirándulást. De nehogy autóval menjünk mindenhová! És hagyjuk otthon a felesleges technikai kütyüket! Persze a telefont azért vigyük magunkkal, de csak akkor használjuk, ha valóban szükségünk van rá! Választhatunk: a kisfiunk Tommy mozdony kalandjait bámulja egész télen, vagy kimegyünk egy igazi állomásra valódi vonatokat nézni! Fiunk középkori csatákat vív az interneten, vagy elvisszük magunkkal egy kicsit íjászkodni. Lányunk éjjel-nappal csetel a barátnőivel, vagy összeülnek beszélgetni. A valóság nem olyan színes, mint a virtuális világ, de van egy tagadhatatlan előnye: a való világban én győzök, nem az általam irányított hős, az avatár.
Tablethasználati útmutató szülőknek
A szülő szabja meg, hogy a gyerek mennyi időt tölthet a gépnél
A gyerekeknek még nincs időérzéke, ezért – ha éppen jól szórakoznak – egyáltalán nem veszik észre az idő múlását. (A számítógép a fejlett időérzékkel rendelkező felnőtteket is gyakran megtréfálja, hiszen munka vagy játék közben úgy elrepül egy-két óra, hogy észre sem vesszük.) Nem baj, ha a gyereket odaengedjük a tablethez, de érezze, hogy ezt kontroll mellett teheti. Napi fél óránál hosszabb időt azonban egy kettő-öt éves gyermek még nem tölthet a tablettel, de szerencsésebb, ha csak hétvégén tabletezhet. Nem bűn, ha kap egy tabletet, de nem szükségszerű, hogy egy kisgyereknek legyen saját tabletje.
A technika vívmányai ugyanolyan eséllyel gyorsítják, mint ahogy fékezik a személy fejlődését
Ebben a témában még nem születtek hivatalos felmérések, de az egyértelműen látszik, hogy a modern technikát használó gyerekek valamivel hamarabb tanulnak meg olvasni. A számítástechnika előnye egyben a hátulütője is, mert a gépek mellett szocializálódott gyerek a szabadidejében nem fog könyveket olvasni. Ráadásul hozzá van szokva az erős képi ingerekhez – és a minimális, információközlő szövegekhez. Nem fejlődik a képzelete, gondolatvilága pedig a játékstratégiák átgondolására korlátozódik.
(© Tanaka Tatsuya)
Oktatóprogramok
Ha már tablet vagy számítógép, ne játékokat vegyünk, hanem megfelelő oktatóprogramokat, amelyekkel éppúgy lehet játszani. A kisgyerekek szeretik az olyan játékokat, amelyek a valódi, otthoni életet mutatják. Ilyet szerezzünk be a lövöldözős-szétdurranós, bugyuta játékprogramok helyett.
A gyerekek megértik a szabályokat
Ha ügyesen elmagyarázzuk, akkor felfogják azt is, mikor és miért teszünk kivételt a szabály alól. Ha betegen fekszenek az ágyban, vagy valahol nagyon hosszasan kell várakozni, akkor használhatják a tabletet. Vigyázat, ha a gyerek már függő, akkor könnyen belázasodhat pusztán idegi alapon – avégett, hogy gépközelbe kerülhessen!
Ha hisztizik, ne engedjük!
Hisztiző gyereknek ne engedjük meg, hogy a cirkusszal elérje a célját! Ne kapja meg a tabletet!
Ha egyszer engedünk, azonnal tudni fogja, hogy mit tegyen, ha érvényesíteni vágyik az akaratát! Ha a hiszti nem hozza meg az eredményt, akkor előbb-utóbb megérti, hogy felesleges cirkuszolnia.
Mutassunk jó példát!
Ha az idegeinkre megy, hogy gyerekünk az okostelefonok, tabletek vagy laptopok rabja, akkor nézzünk mélyen magunkba. Mennyi időt töltünk mi, felnőttek a világhálón? Ha kimegyünk együtt a szabadba, a gyereknek sem fog eszébe jutni a virtuális világ. Na de ha a barátnőinkkel csetelgetünk közben, akkor mindennek vége! Neki is kell a tabletje! Ügyeljünk arra, hogy ne vegyük elő a gyereknek a tabletet, ha meg akarjuk nyugtatni, vagy ha nem akarunk vele foglalkozni, csak egyszerűen azt szeretnénk, hogy csendben legyen!
Persze, még a tablet is jobb megoldás, mint ha mákteát vagy sört itatnánk vele, hogy nyugton maradjon – ahogy a régiek tették –, de ne beszéljük ki magunkat elődeink tudatlanságára! Ne szidjuk a technika újdonságait se, hiszen a gépeket (egyelőre) az emberek irányítják. Gondoljuk csak el, mennyivel nehezebb lenne az életünk mosogatógép, mosógép nélkül. Jó, hogy nem kell saját kezűleg mosogatnunk, mosnunk, csavarnunk, ezt szívesen megspóroljuk magunknak. Arra viszont feltétlenül szükségünk van, hogy igazi játékokat játsszunk gyerekeinkkel az igazi világban.
