Egy virágillatú napon jártam először Máriacsalád-pusztán. Egykor pálos szerzetesek éltek itt, a romokból kinőtt fák viszont mutatják, hogy senkinek nem hiányoznak. Ám még a pogány népek is érzik a fényt, amit a falak sugároznak, mintha mondanák: Most így van, de volt máshogy is!
A pálosok az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend. Napjakat az imádkozás és a kétkezi munka töltötte ki. A történelem viharai többször megtépázták a rendet: például a felvilágosodás alatt II. József eltörölte (az elkonfiskált rendházak száma akkor 381 volt). Az újvári járásban, Máriacsalád-pusztán áll még mindig – dacolva a könyörtlen idővel – egyik barokk építésű kolostoruk. Megér egy kitérőt!
A kolostor romjaiban is lenyűgöző: az Érsekújvári járás barsi részén, Újlót község határában, dimbes-dombos tájon található
A cipó, a holló és a remete!
Állítom, hogy nincs érdekesebb olvasmány, mint a szentek élete – az a sok csoda, ami velük és körülöttük történt! Remete Szent Pál például az egyiptomi pusztába menekült, mert a sógora a vagyon miatt az életére tört. (A feleségét már megölte, s most testvérétől is meg akarta kaparintani az örökség másik részét.) Pál végül egy rejtett barlangban lelt menedékre, ruhát a pálmák leveleiből készített, a tiszta forrás vizét itta – és a keresztény tanítást hirdette.
Egy alkalommal aztán meglátogatta Szent Antal, mert szózatot hallott, hogy nem ő a legszentebb és legidősebb remete (90 éves volt). S miközben beszélgettek, holló szállt föléjük, és egy egész cipót ejtett le nekik – addig Pálnak csak fél cipó járt. Pál hálát mondott a csodáért, majd udvariasságból huzakodni kezdtek, hogy ki szelje meg, mígnem újabb csoda történt, a cipó kettévált. (A pálosok címerének latin jelmondata, s benne a holló és cipó is erre utal: Megkettőzte járandóságát!)
Annak idején Magyarország területén is éltek remeték, ők is források közelében telepedtek le, mint Pál, de itt már a földesurak tudtával. Elszórtan éltek, végül Boldog Özséb esztergomi kanonok fogta össze őket, és lett a vezetőjük. Ez 1250-ben volt, s így alakult meg a pálosok rendje.
A remetéket persze nehezen tudták monostorokba tömöríteni. Özséb később a pápához fordult, hogy engedélyezze számukra a regulát. Még 1327-ben is, amikor a pápa jelentést kért róluk, sok remete élt a hegyek és erdők magányában. Ám azért megkapták a kiváltságlevelet és a szürke kámzsa helyett a fehér színű habitus viselését, hogy megkülönböztethessék magukat a kóborló remetéktől. Utána egyre több pálos kolostor létesült – a lengyel Czestochowában is, ami azért fontos, mert ma itt van a rend székhelye. A 15. század végére a pálosoknak már 58 monostoruk volt magyar földön.
Az egyetlen magyar férfi szerzetesrend, a pálosok címere
Mátyás király különösképp pártolta a rendet, kik eredetüket az egyik „hollóstól”, remete Páltól nyerték, anyagi javakat pedig a másik hollóstól kaptak.... (Mátyás jelképe is a holló volt.)
Nézzük meg Máriacsalád-pusztát!
A közútról a romok észrevétlenek, csak a helyismerők térnek le az oda vezető útra. A falon fakereszt jelzi, hogy itt kolostor volt.
A hatalmas fakereszt a templom egykori szentélyében látható
Ám a természet lassan visszahódítja, ami az övé. A boltíves folyosón téglahalmok, de a szemfülesek azért rábukkanhatnak egy-egy freskómaradványra.
Mutatják, hogy itt egykor élénk élet folyt, aminek legélőbb maradványa a ma is jól kivehető a konyha. Fekete kéménykürtője arról tanúskodik, hogy a kemencében finom ételek készültek...
A pálosok az egyetlen magyar férfi szerzetesrend – de bizony Máriacsalád-pusztán hányatott sorsra ítéltettek. 1512-ben kerültek ide két földesúr által, akik a birtokukat a pálosoknak adományozták. Ezt II. Lajos király is jóváhagyta, és pár évvel később hozzáadta Lót község minden királyi jövedelmét. A pálosok építkezésbe kezdtek, templomot és a kolostort emeltek. Ám hamar véget értek a fényes idők, nem sokáig élhettek nyugalomban... A mohácsi vész utáni zavaros időkben az ország protestáns hitre tért, a szerzetesek életét megkeserítették – nem is a törökök, hanem a környékbeli nemesek. Igazából az egyházi vagyonra fájt a foguk, végül Balassa Menyhért honti és barsi főispán – a híres költő és törökverő Balassi Bálint nagybátyja – kiűzte a pálosokat Máriacsalád-pusztáról, a kolostort leromboltatta, a birtokot pedig megtartotta magának.
Az elűzött pálosok Felsőelefántra költöztek. Csaknem kétszáz évnek kellett eltelnie, mire visszatérhettek... Az 1700-as évek közepén újra építkezésbe fogtak, egy nagy kolostort és templomot álmodtak meg maguknak. A barokk épületegyüttes gyönyörű lett, csakúgy, mint a márvánnyal kirakott templom.
Két évre rá itt tartották a magyar rend tartományfőnökének választását. Ekkor még nem sejtették, hogy ez az utolsó nagy esemény a máriacsalád-pusztai pálosok életében. 1786-ban ugyanis II. József, a „kalapos király” a rendet feloszlatta, s ezzel Máriacsalád-puszta sorsa megpecsételődött. A pálosoknak el kellett hagyniuk a kolostort, 1000 kötetes könyvtáruk Budára került... A templom és a kolostor elárvult.
„A zárda roppant négyszögü, négyszárnyu kétemeletes épület, mintegy 150 ablakkal. A földszint s első emelet egyes czellái s termei jó állapotban vannak, s talán még több század lassu rombolásának ellentállanak, azonban a második emelet falai a rosz, az eső s szél dulásainak szabad bemenetet engedő tetőzte miatt omladoznak, hasadoznak” – olvasható a Vasárnapi Újság cikkében. 1860-ban a kolostor első emeletén még élt egy bérlő. Az utolsó szerzetes akkoriban halt meg Kislóton. A szerzó jós módjára azt írta: „Villámcsapás vagy égiháboru bármikor romokká teheti e müvészi emlékünket.” Három évre rá be is következett a vég: a kolostort villámcsapás érte, leégett a tetőszerkezete, kiégett a második emelet és a tűzvész súlyosan megrongálta a templomot és két tornyát. A kolostorból csak a mennybe felvitt Szűzanya szobra maradt meg, amit az újlóti templom déli falánál állították ki.
A máriacsaládi kolostor és templom rajza – amelyet a cikk írója, Szokoly Viktor készített – a Vasárnapi Újság 1860-as évfolyamában jelent meg. Az író szó szerint megjósolta az épület pusztulását!
Azóta eltelt 160 év, s bár voltak kísérletek a megmentésére, semmi nem történt! A tűzvészt követően Szcitovszky hercegprímás, a pálos rend nagy támogatója felajánlott évi ezer forintot, hogy segítse a pálosok visszatérését Máriacsalád-pusztára... Végül a hercegprímás 1966-ban elhunyt: és az ügyben nem történt előrelépés. Utóda Simor János érsek visszavonta elődje felajánlásai. Így lett később a templomból magtár, a kolostor földszinti helyiségeibe pedig telepesek szállásolták be magukat.
1938 után Szabó László tanár figyelemkeltő cikkei és előadásai által az épületegyüttes műemlékké nyilvánították – ámde a háború megint közbeszólt, a felújítás elmaradt. A második világháború idején a kolostor megint megsérült.
1970-ben az állami műemlékhivatal felügyelete alá került. A rendszerváltást követően a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye kárpótlásként visszakapta az államtól – de az épület falai tovább omladoznak... Senkinek nem kell, senkinek nem hiányzik.
A kolostor alatt több kilométer hosszú alagútrendszer húzódik, ami a legenda szerint összekötötte Máriacsaládot a garamszentbenedeki apátsággal. Annyi bizonyos, hogy a török támadások idején a környék lakossága ezekben a járatokban lelt biztonságra.
