Pierre-Auguste Renoir (1841-1919) a francia festészet nagy alakja. Munkáscsaládban született. Párizsban éltek. Amikor elérkezett az ideje, hogy szakmát tanuljon, apja egy porcelángyárba küldte dolgozni. Itt felfigyeltek a tehetségére, és rábízták, hogy apró kis virágokat fessen a tányérokra, csészékre, majd később az ékesebb porcelánokra is.
Bármennyire becsvágyó volt is, addig nem próbált meg változtatni az életén, amíg a manufaktúra csődbe nem ment. Ekkor határozta el, hogy tovább tanul. Címereket, legyezőket, kávéházi dekorációkat festett, hogy megkeresse a pénzt a tandíjra. Annyira takarékoskodott, hogy még a köves járdákat is kerülte, nehogy elkopjon a cipője talpa.
A hinta, 1876, Musée d’Orsay, Párizs (Musée d'Orsay; Google Cultural Institute)
Huszonegy éves volt, amikor felvételt nyert a képzőművészeti főiskolára. Barátságos természet lévén, hamar barátságot kötött Frédéric Bazille-lal, Alfred Sisley-vel és Claude Monet-val. Nehéz évek következtek az életében. Ő volt a társaság lelke, az örökké vidám, tréfálkozó, önzetlen jó barát. Gyakran elutaztak a fontainebleau-i erdőbe, ahol az első tájképeit festette.
Képein fények és visszfények színezik az árnyakat, miközben finom árnyalatokat vetítenek rájuk. Renoir ösztönösen engedte át magát a vizuális impressziónak.
Első igazi sikerét az akkori szeretőjét és múzsáját ábrázoló Lise esernyővel c. képnek köszönheti. 1870-ben kitört a francia–porosz háború, Renoirt is besorozták – de őt nem a frontra vezényelték. A háború után festő barátaival megalapította a Société d’artistes társaságot, amely 1874-ben megszervezte az impresszionisták első kiállítását.
Néhány gyűjtő érdeklődni kezdett, így egyre több megrendelést kapott. A Szalonban is kiállítják a Madame Charpentier és gyermekei c. képét, ami meghozza neki a sikert.
Pierre-Auguste Renoir (© Eugène Murer 1877, oil on canvas. METROPOLITAN MUSEUM OF ART)
A nőkkel szemben mindaddig félszeg festő ez idő tájt kezdte alkalmazni modellként a nála majd húsz évvel fiatalabb Aline Charigot-t. Legelőször az Evezősök Chatou-ban c. képen festette őt meg. Lassan mindkettőjükben felébredt a szerelem. Végül Renoir, hogy kiszabaduljon a lány bűvköréből, hosszabb időre Olaszországba utazott.
De amikor hazatért, és találkozott a lánnyal, ismét összecsapott benne az igen és a nem. Végül megadta magát a sorsának. Amikor megszületett első fiuk, a festő boldogsága határtalan volt. Ennek fennmaradó bizonyítéka egy lírai hangulatú kép, az Anyaság.
,,Szerintem egy képnek kellemesnek, vidámnak és szépnek kell lennie, igen szépnek! Elég szomorú dolog van az életben ahhoz, hogy mi is rondaságokat gyártsunk."
A festő élete ettől kezdve szinte idillikus. Fiatal felesége és három fia mellett magánélete felhőtlen – és egyre keresettebb és elismertebb. Az idősödő művész boldogságát azonban egyre inkább beárnyékolta hanyatló egészségi állapota (részleges paralízis és reuma).
Utolsó éveire pedig feleségének halála, majd két fia súlyos háborús sebesülése nyomta rá a bélyegét. Életének utolsó évében megkapta a francia állam becsületérdemrendjét, amelyre nagyon büszke volt.
A hinta című kép ihletője és modellje a Moulin de la Galette egyik legnépszerűbb táncosnője, a 16 éves Jeanne volt. A nagy fasorban hintázó lányról, aki meglepő módon valahová a távolba, balra néz, és nem a mellette állókra, meleg fényekben izzó, fénnyel átitatott képet festett.
A háttérben egy ötfős csoport látható. Ezzel egyensúlyozta a lány megingott alakjával felborult kép egyensúlyát. A kép az impresszionista technika tökéletes megnyilvánulása, hiszen a festő elveti az árnyékot.
