Mindenki más, mégis vannak olyanok, akik egyformák. Mi most ezeknek az egyforma embereknek eredtünk a nyomába. És még nevet is kaptak, az egyik piros, a másik sárga, a harmadik kék. Vajon milyen lehet a kék vagy piros viselkedés?
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy egyesekkel jobban kijövünk, másokkal kevésbé. Vajon min múlik ez? Miért van az, hogy az egyik ember halk szavú, a másik harsány? Ismerőseink egy része mindig pontos, a másik folyton elkésik? Az összehasonlítást vég nélkül folytathatnánk. Különbözünk, hiszen más-más emberek vagyunk. Pirosak, sárgák, kékek, zöldek.
Gyerekkoromban annyit tudtam, hogy van jó magaviseletű gyerek meg rossz magaviseletű gyerek. Mára ez is komplikálódott. Azóta azt is megtanultam, hogy ne ítéljünk el senkit csak azért, mert nem olyan, mint mi. Viselkedésünket nem csupán a szüleinktől, hanem az ő szüleiktől is örököltük. Ez az örökség képezi habitusunk – viselkedésünk, lelki beállítottságunk – alapját. További tulajdonságainkat már saját élményeink alapján alakítjuk ki.
A viselkedéstípusoknak négy fő kategóriája létezik. Hippokratész szerint van kolerikus, szangvinikus, flegmatikus és melankolikus típusú ember. A pszichológiában színek szerint is csoportosítják a személyiségtípusokat: piros, sárga, zöld és kék. Az emberek többsége két csoportba is tartozhat – ám az egyik típus mindig dominánsabb mértékben van jelen bennük.
A piros viselkedés
Hippokratész a lentebb leírt típust kolerikusnak nevezte. Ha színt párosítanánk ehhez a vérmérséklethez, a kolerikus volna a piros ember. Ő az a bizonyos alfa-hím, a domináns. Az ilyen típusú emberek célorientáltak, élvezik a kihívásokat, extrovertáltak, a külvilágnak élnek. Az egyik legkedvesebb barátnőm is ilyen típus: ha kidobják az ajtón, bemászik az ablakon. Ő beszél a leghangosabban, szinte sosem bír nyugton ülni, és mindig rohan. Nincs ideje csak úgy tétlenül lézengeni, hiszen az idő pénz!
Ez az embertípus emellett roppant őszinte. Néha túlságosan is. Mikor egy ruhavásárlás alkalmával kikértem Kata véleményét, bizony nem tett kendőt a szája elé. Elmondta, hol vagyok túlságosan gömbölyű, s ezért a miniszoknya nem áll jól nekem. Ő persze nem értette a fene nagy sértődöttségemet, hiszen csak a véleményét mondta el! A piros ember agya gyorsan jár, tettre kész – ezért más emberek lassúságát nemigen tudja tolerálni. Az is lehet, hogy az a bizonyos másik ember egyáltalán nem lassú, csak a piros ember agya pörög magas fordulatszámon. Néha azt hisszük, lovat evett, mert a gondolatmenete szó szerint utolérhetetlen.
Mellette olyan érzése van az embernek, hogy nem jut szóhoz – hacsak ő maga is nem lesz olyan hangos vagy gyors. Pedig nem igaz, a piros ember csupán erőteljesen kommunikál. Nap mint nap falakat tör, és csak úgy buzog benne a versenyszellem. Kata barátnőm pontosan ilyen ember. Sőt, van olyan verseny is, ami csak az ő agyában fut le. Mikor egy túlzsúfolt parkolóházban próbáltunk helyet keresni, ő húsz perc után sem adta fel. Hiába kérlelte fennhangon három csüggedt barátnő! Végül csakugyan talált helyet, mert számára nincs vesztes helyzet, csak győztes. Néha ez az intenzív versenyközpontúság visszatetszést vált ki a környezetéből – pedig a piros ember alapvetően nem rossz szándékú. Ő csak mindig győzni akar, mert ilyen alkat.
Ugye, ezek után nem meglepő, hogy a barátnőm ügyvezető? Szeret és tud önállóan dönteni. Néha magam is meglepődöm rajta, hogy milyen határozott. Ezt a fajta embert hamar észrevesszük, hiszen szereti megmutatni, ki ő!
Legjellemzőbb tulajdonságai: Aktív, ambiciózus, problémamegoldó, egyenes, türelmetlen, határozott.
A pirosak gyorsak, szükség esetén örömmel átveszik az irányítást. Ám ha túlságosan belelendülnek, lehetetlen szót érteni velük. Hajlamosak főnökösködésre, és mindent túlkontrollálnak. (Kontrollkényszeresek is lehetnek nagy maximalizmusukban.) És ez elég komoly betegség, mert egy kontrollkényszeres elviselhetetlen: mindent irányítani akar, mindenről tudni akar, mindenkiről gondoskodni akar.
A sárga viselkedés
A szangvinikus ember sárga ember. A szangvinikus számára az élet egy nagy buli. Az élteti, hogy jól érezze magát minden pillanatban, és sokat nevessen. A bulikon a sárga ember köré csoportosul mindenki: ugyanis rendkívül szórakoztató. Gondoskodik arról, hogy a hangulat a tetőfokára hágjon. Mindig mulatságos dolgok történnek körülötte, és ért hozzá, hogy ébren tartsa mások érdeklődését. Egyértelműen ő a bulikirály vagy bulikirálynő!
Mindenki környezetében van ilyen típusú ember. A sárga ember bárkivel szóba elegyedik, nem félénk, néha már fájóan közvetlen. Szívesen beszél érzelmeiről másoknak, nem ritkán vadidegenek is. Dóri barátnőm egy játszóparkban ötpercnyi ismeretség után egy másik anyukára zúdította összes frusztrációját. Mikor pisszegni kezdtem mellette, hogy ezt talán mégsem kellene vadidegennek elmondani, annyit válaszolt: „Nem idegen ő, csak olyan ismerős, akivel még nem volt alkalma megismerkedni!” És szélesen rám mosolygott.
Ez ugyanis a sárgák másik jellemző tulajdonsága: egyfolytában mosolyognak, mint a tejbetök. És nevetnek. Egyébként ez az erősségük, meg persze a fene nagy kíváncsiságuk. Mert Dóri amellett, hogy a játszóparkban minden ügyéről beszámolt ismeretlen ismerősének, az ismerőst is alaposan kikérdezte. S az anyuka vallott, mert egy sárga lelkesedése mindenkire átragad.
A sárga ember arról is felismerhető, hogy neki van a legtöbb Facebook-ismerőse, Insta- követője – és naná, hogy ő kapja a legtöbb születésnapi gratulációt. Dóri is nagyon populáris, ő az az ember, aki nem hagyja, hogy a másik ember lógassa az orrát. Mindenkiben meglátja az embert, odalép hozzá, a szemébe néz. Érezteti vele, hogy „fontos vagy”. Emellett a sárga emberek kitűnő szónokok, nagyon meggyőzőek tudnak lenni.
Kifogyhatatlan optimizmusukkal megdobják az ember önbizalmát – az már más kérdés, hogy a realizmus mint olyan egyáltalán nem szerepel a Dóri-féle sárga emberek térképén. Nem a valóságot látják, hanem annak „sárga mását”. A negatívumokkal nem hajlandók foglalkozni „olyan nem volt még, hogy sehogy se legyen” alapon.
A sárgák könnyedek és szórakoztatóak. Ha korlátlan teret kapnak, elszívják az összes oxigént mások elől – és senkit nem engednek szóhoz jutni. A sárga ember akkor érzi jól magát, ha mindenkivel jóban van, és odakint süt a nap.
Legjellemzőbb tulajdonságai: Nyitott, pozitív, empatikus, kreatív, spontán, figyelmet igénylő, inspiráló.
A zöld viselkedés
A flegmatikus ember a leggyakoribb. Ha az embernek segítő kézre van szüksége, rájuk lehet számítani. Kapcsolatorientáltak, a kedvesség mintaképei. Zöld színűek, ami a nyugalom színe. Barátot nem hagynak cserben, egy életen át készek energiát, időt áldozni egy barátságra. Aki sosem feledkezik meg a szülinapunkról, az a zöld barát. Kati barátnőm, aki egészségügyi nővér, még a gyerekeim születésnapjára is emlékszik. Természetéből fakadóan ilyen gondoskodó: vagyis zöld. Mert ez az alkat figyel a legjobban a másik emberre. Ám a nagy „zöldségnek” néha ára van. A flegmatikusok jóindulatú emberek, ámde sokan visszaélnek a jóságukkal.
Így járt Kati is, aki rendszeresen élelmiszercsomaggal látott el egy szűkölködő családot. Az utolsó alkalommal már azt mondták neki, inkább anyagi juttatással segítsen. Borzasztóan rosszulesett neki, de nem szólt semmit, mert nem akart konfliktusba keveredni. A zöld ember ugyanis nem szereti a konfliktusokat. Kati tipikusan az az ember, akit a másoknak való megfelelés hajt. Mindenkire tekintettel van a környezetében, ezért nehéz belőle egyértelmű választ kicsikarni. Ha több vélemény csapódik egymásnak (piros, sárga és kék emberé), ő nem foglal állást. Senkit nem akar megsérteni. Inkább igyekszik megnyugtatni a kedélyeket.
A zöldekkel könnyű szót érteni, mert barátságos emberek. Ám néha túlságosan is simulékonyak. A vitában nem nyilvánítanak véleményt, nem állnak egyik fél oldalára sem, s ez nemtetszést válthat ki. Nem tudjuk őket hová tenni, vajon mit gondolnak, hisz nem fedik fel a lapjaikat.
Legjellemzőbb tulajdonságai: Készséges, barátságos, figyelmes, kitartó, tapintatos, megbízható.
Különbözünk egymástól. Az eltérő habitusú emberek eltérő indítékokkal, motivációkkal rendelkeznek. Nem mindenki érez, gondolkodik, viselkedik egyformán. Senkitől sem követelhetjük, hogy más legyen, mint aki: nem követelhetünk almát a körtefától.
A kék viselkedés
Ő a melankolikus ember. Egy melankolikus otthonában még a szőnyegrojtok is vigyázban állnak. A kék ember pedánsan ügyel a ruháira, a kabát a fogason lóg, a cipő kisámfázva a cipősszekrényben. Mindennek megvan a maga helye, és semmi sem hiányzik. Tőle nem fogjuk azt a kérdést hallani, hogy „hová is tettem?”. Ő ugyanis pontosan tudja: a helyére. A hűtőszekrényében mindent gondosan tárol, előre eltervezi a heti menüt, és beszerzi hozzá az alapanyagokat.
Ildi barátnőm kék a javából. Nála a lakásban nincsenek szanaszét hajigált játékok, hiszen játszani kizárólag a gyerekszobában lehet. Ha étellel kínál, a falatokat művészi pontossággal elrendezi a tányéron. Minden apró részletre odafigyel. Néha viccelődünk is vele, hogy egész biztosan a süteményt is vonalzóval szeleteli, annyira maximalista. Egyszer kitaláltuk, hogy kiránduljunk együtt. Nagyon óvatos volt, nem tudta elképzelni, hogy biztos szállás híján induljunk útnak. Míg a többiek vakon nekivágtak volna az útnak, ő nem. És azért sem, mert nem mer kockázatot vállalni. Inkább áttanulmányozta a szálláslehetőségeket, utánanézett mindennek – és a következő találkozásunk alkalmával már teljes körű beszámolóval szolgált. A kékek nagyon analitikusak, összeszedettek. A kék embert a minőség hajtja, jelszava a tökéletesség. Rosszul érzi magát, ha valamit nem sikerül perfektül kivitelezni.
A felismerés
Saját magamat alapvetően sárga és zöld embernek látom, de van bennem kék emberre hajazó hajlam is. Elutazás előtt késztetést érzek, kétszer is átnézem a hátizsákokat – pedig előző éjjel én csomagoltam be. Többször megtapogatom a zsebem, hogy ott van-e a kulcs, visszamegyek az autóhoz, hogy bezártam-e az ajtaját. Emellett sárga is vagyok, nagyon sokszor megérzés alapján cselekszem, és könnyedén eltekintek a kézenfekvő tényektől.
Igazi időoptimista vagyok. Mindig azt hiszem, sokkal több mindenre van időm, mint ami belefér a napba. Ha pedig jelenésünk van a férjemmel, akkor mindig elkésünk. Vagy pár perccel a vendégek érkezése előtt állok be a zuhanyzóba... A zöldségemet leginkább abban mérem, hogy számomra a stabilitás és kiszámíthatóság nagyon fontos.
