Tavaszias reggelre ébredtem. A redőny rései közül pofátlanul épp az arcomba sütött a nap, az udvarunkon álló hársfa legmagasabb ágán egy kövér fekete rigó énekelt. Csodás nap virradt arra, hogy félálomban ránézve a telefonomra azt lássam, hogy nemcsak a rendőrség, de még az Interpol is köröz...
Azt mondják, hogy a mi közös európai kultúránk a görög filozófiára, a római jogra és a keresztény értékrendre épült. Úgy érzem, valamikor a modern civilizációk kialakulása során ezek közé az értékek közé beépült az internet is. Nehéz már elképzelni nélküle az életünket, hiszen a munkánk és a szórakozásunk is az internettől függ. Ami régen maga volt a csoda, mára a macskás videók, a reklámok – és a csalók melegágya lett.
Ki emlékszik már arra, amikor még az internetet információszerzésre használtuk, amikor úgy nézhettünk videókat a YouTube-on, hogy előtte nem kellett végigszenvednünk különféle tisztítószerek, pelenkák, betétek és elektromos fogkefék reklámját, és amikor még nem figyelték minden egyes mozdulatunkat... (© John Holcroft)
Az első gyónásom története
Amikor megláttam az e-mailt, amit a „rendőrség” küldött, pár pillanatra elgondolkoztam azon, hogy mégis mit követhettem el mostanában, amivel felkeltettem a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet (vagyis az Interpol) érdeklődését. Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, amikor – még az elsőáldozásom előtt – életemben először mentem el gyónni, és fel kellett írnom egy papírra a bűneimet.
Ezt a cetlit szorongatva léptem be a gyóntatófülkébe, és olyan ideges voltam, mintha minimum a gyilkosság szerepelt volna a listán, holott olyasmik voltak rajta, mint a csúnya beszéd és a szófogadatlanság. Pedig nem beszéltem csúnyán, és általában szót fogadtam a szüleimnek is, ám mégse akartam üres papírral a plébános úr elé állni, mert még azt gondolta volna rólam, hogy hazug vagyok – és ugye az is bűn. Ilyenkor valamit mindenképpen mondani kell, mert furcsán hangzik, ha azt mondjuk: „Nekem nincs bűnöm.”
Mi újság?
Felnőttkoromra a gyónás kikopott az életemből, de a bűn fogalma és a vallásom meglehetősen sajátos felfogása azért megmaradt bennem. Nem arról van szó, tudok csúnyán beszélni (csak akkor teszem, ha tényleg indokolt – és a magyar nyelv elég kreatív ahhoz, hogy ne kelljen Isten nevét is emlegetni, ha trágár beszédről van szó), és szófogadatlan is tudok lenni. Persze ezek a felnőtt élet privilégiumai. Ezeken kívül nem sok minden jut eszembe.
Nem vagyok egyetlen drogbanda vagy emberkereskedő szervezet tagja sem, és kötve hiszem, hogy az Interpol azért keresne, mert a múltkor, amikor bevertem a fejem a szekrényajtóba, kicsúszott a számon, hogy a k**va életbe...
Tiszta a lelkiismeretem, emellett nem most jöttem le a falvédőről. Tudom, hogy rengeteg módszerrel próbálják meg becsapni az embert az interneten, ennek ellenére meglepett, amikor megláttam, hogy a „rendőrség” az e-mail feladója. Viszont az már felettébb gyanús volt, hogy mikor másodszor kaptam üzenetet tőlük, a tárgyban szó szerint ez szerepelt: „Mi újság?” Valószínűnek tartom, hogy még akkor sem hallanék ilyet rendőröktől, ha „csak” egy útszéli ellenőrzésen futnék össze velük.
Azok a boldog, szép napok...
Nem tudom, ki emlékszik még arra, amikor az internet tényleg arra szolgált, hogy információt szerezzünk dolgokról; hogy anélkül lássunk világot, hogy közben kimozdulnánk otthonról; hogy felvegyük a kapcsolatot a régi ismerősökkel, a tőlünk távol élő rokonokkal, barátokkal; hogy úgy nézzünk meg egy videót a YouTube-on, hogy előtte nem kell végigszenvednünk különféle tisztítószerek, pelenkák, betétek és elektromos fogkefék reklámjait; amikor még nem figyelték minden mozdulatunkat; nem kukkolták, mire költjük a pénzünk vagy hogy éppen hol tartózkodunk. Én emlékszem. És valóságos csodának, valami felfoghatatlan mágiának tartottam az egészet.
Hogy most minek tartom az internetet? Veszélyesnek. Nemcsak az emberi kapcsolatokat helyezi át a kibertérbe, de minden pillanatban óvatosnak kell lennünk. Nem kattinthatunk felelőtlenül bármire, különben ellopják a pénzünket a számlánkról, eltulajdonítják a személyazonosságunkat; zsarolnak, fenyegetnek minket.
És ez csak a jéghegy csúcsa. A valódi bűnözésen kívül ez az új internet a lelki egészségünkre is rossz hatással van – és a mostani gyerekek ebben nőnek fel! Viszont talán annyi előnyük lesz az én generációmmal szemben, hogy ők egy pillanatra sem gondolkodnak majd el azon, miféle bűnt követtek el, hiszen nincsenek emlékeik arról, milyen elképesztő és békés csoda is volt régen a world wide web.
