Svájcban nemcsak hogy rengetegen tartanak kutyát, de hatalmas is az igény egyik-másik népszerű fajtára. Az országban hozzávetőleg félmillió kutya él, melyből több mint 130 ezer keverék. Ezek nem akármilyen négylábúak: nagy keresletnek örvendenek például a designerkutyák és a különféle hibridek.
Melyek a legnépszerűbb kutyafajták Svájcban? Hogyan, honnan, milyen áron szerezhetők be? Vajon van benne igazság, hogy a kutyafajták keresztezésével „elszabadult Frankenstein”? Jády Mónika Zürichben élő munkatársunk írásából ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk, aki saját kutyusuk örökbefogadásának történetét is megosztja velünk.
Svájcban a fajtiszta kutyák közül pár éve még a mostani második helyezett, a labrador retriever vezette a listát. Jelenleg a csivava a legkedveltebb. A harmadik legnépszerűbb a yorkshire terrier.
Kicsik és nagyok
Svájcban a legkedveltebb fajták tízes listáján kis- és nagytestű kutyák egyaránt szerepelnek. A csaknem 29 ezer csivava, több mint 25 ezer labrador retriever és a nagyjából 18 ezer yorkshire terrier után a jack russel terrier, a francia bulldog, a border collie, a pomerániai törpespicc, a törpeuszkár, a golden retriever és a német juhászkutya következnek.
Szintén kedvelt az országban a máltai selyemkutya, a mopsz, a shi tzu, a berni pásztorkutya, valamint a bichon típusú bolonka zwetna.
Egyre több a kistestű kutya. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egyszerűen praktikusabbak: velük nem kötelező kutyaiskolába járni; kis lakásban is tarthatók; a tömegközlekedési eszközökön nem kell jegyet váltani nekik, hisz beleférnek egy táskába; a repülőn a gazdival lehetnek az utastérben; a kutyabox nem foglal sok helyet az autóban; s talán még a munkahelyre is be szabad vinni. A kiskutya sok esetben gyerekpótló...
Harci kutyák kizárva
Zürich kantonban 2010 januárja óta nem lehet harci kutyákat és azok keverékeit tartani (kivételnek számítanak azok, akik e dátum előtt már megkapták az engedélyt). A tilalmat népszavazással fogadták el, miután három pitbull terrier halálra marcangolt egy hatéves kisfiút. Aki látogatóba érkezik ilyen kutyával, mindenütt szájkosárral, pórázon kell vezetnie. Zürich kantonban a közepes és nagytestű kutyákat tartók kötelesek kutyaiskolába járni kedvencükkel.
Designerkutyák és hibridek
A designerkutyák két népszerű fajta keresztezéséből születtek. Legismertebbek közülük a maltipoo (máltai selyemkutya x uszkár), a labradoodle (labrador x uszkár), a goldendoodle (golden retriever x uszkár), a pomsky (pomerániai törpespicc x husky), a cockapoo (cocker spániel x uszkár), a schnoodle (schnauzer x uszkár), a puggle (mopsz x beagle) vagy a cogol (golden retriever x cocker spániel).
Roger és Milka Federer, valamint négy gyerkőcük goldendoodle-ja, Willow minden bizonnyal Svájc leghíresebb kutyája. A teniszező 2022 májusában posztolta az első delfit, azaz kutyás szelfit (dog selfie), amelyre több mint 4 ezer komment érkezett. (© Instagram/rogerfederer)
Nem designerkutyaként indult
Wally Conron, az Ausztrál Királyi Vakvezető Kutyák Egyesületének egykori tenyésztője és kiképzője a 70-80-as években azt a feladatot kapta, hogy találjon vakvezető kutyát egy nőnek, akinek a férje allergiás a kutyaszőrre. A tipikus segítő kutya, a labrador retriever a szőre miatt nem jöhetett számításba. Conron szám szerint 33 uszkárral próbálkozott, de egyiket sem sikerült kiképeznie vakvezetőnek. Ekkor döntött úgy, hogy keresztezi a két fajt. Nagy odafigyeléssel választotta ki a szülőket, ám az alom három kölykéből csak egy volt hipoallergén – s belőle a kiképzés után ideális vakvezető kutya is vált. Nem kell aggódni, a másik két kutyus is gazdára talált, de csak miután megkapták a jól csengő labradoodle nevet.
Hamarosan egyre több tenyésztő állt át az új fajtára, plüssmackóhoz hasonló bundája miatt egyre többen keresték. Aztán valamivel később minden lehetséges fajtát elkezdtek keresztezni a göndör szőrű uszkárral, majd más kedvelt fajokat egymással... Persze, nem garantált, hogy mindkét fajból a legkívánatosabb tulajdonságokat örökli minden utód. Erre célzott Wally Conron is egy pár évvel ezelőtti interjúban: „Kinyitottam Pandora szelencéjét, és szabadon engedtem Frankensteint.”
A Labradoodle fajta (© Getty Images)
A divatnak megvan az ára
Svájcban a menhelyről hazavitt kutyusért több száz frankot kell fizetni, a fajtiszta kölykökért 2-3 ezer frankot kérnek a tenyésztők, a designerkutyákért akár még többet is. Labradoodle kölyökért például 4300 frankot! Sok tenyészkutyát az USA-ból importálnak, nem kevés pénzért. Svájcban ugyanis nagyon kevés tenyésztő van, igény a kutyákra viszont annál több. Aki az exkluzívat keresi, hajlandó szinte bármennyit fizetni a hőn áhított házi kedvencért.
Népszerű fajták esetén egyébként gyakran várólistára kerül a gazdijelölt – már ha egyáltalán megfelel a tenyésztő elvárásainak! Nem adnak például kutyát azoknak, akik egész nap dolgoznak, és nem lenne idejük a kölyökkel foglalkozni. De kisgyermekek mellé sem, s néhol a 70 felettieket is kizárják.
Kutyát külföldről
Csaknem minden második kutya külföldről származik. A legtöbb kutyát a szomszédos országokból – Németországból, Ausztriából, Olaszországból – importálják. Ám Spanyolországból, Romániából, Portugáliából, Magyarországról és Szlovákiából is kerülnek kutyák Svájcba: ezek legtöbbször menhelyekről, gyűjtőhelyekről származó keverékek vagy fajtisztának hirdetett, törzskönyv nélküli kölykök.
Az éppen népszerű fajtákból az internet segítségével mindig lehet kölyköt kapni, „mindössze” 1100-1600 euróért, s ebben már a szállítás is benne van... Mindig akad, aki gyorsan és olcsóbban szeretne kutyához jutni, a kereskedők pedig ügyesen megtalálják a kiskapukat a törvényben.
A Covid és a kutyák
Sokáig egyenletesen nőtt a háziállatok száma Svájcban, a koronavírus-járvány idején viszont ez jelentősen megugrott. A lockdown miatt Svájcban még hosszabb lett a várakozási idő, mivel 2020 tavaszán sok tenyésztő elhalasztotta a pároztatást. A pandémia kezdete óta havonta átlagban több mint 2800 állatot importáltak! (S lám, a szállítást a korlátozások ellenére is meg tudták oldani.) A svájci adatbank szerint a csivavák 40%-a és a mopszok 70%-a külföldről származik. S hogy mi ennek a hátulütője? A statisztikák azt mutatják, hogy az importált kutyáknál gyakoribbak a túltenyésztésre visszavezethető egészségügyi problémák...
Házi kedvenc kerestetik!
S most következzen a mi történetünk. A lányom évek óta szeretett volna már egy kutyust. A lockdown alatt pedig csak tovább erősödött benne ez vágy, hisz ekkor még a kutyás ismerősökkel sem nagyon lehetett találkozni. A menhelyen azonban nem találtunk nekünk valót (az ott fellelhető kutyák általában közepes méretűek vagy nagytestűek és/vagy nehezen kezelhetők voltak). Tenyésztőknél szintúgy esélytelennek tűnt kölyökkutyát szerezni.
Olyan is előfordul, hogy felnőtt kutyának keresnek új családot: például, ha nem vált be tenyésztésre, esetleg már „nyugdíjazták”. Vannak olyan kennelek is, ahol csak azzal a feltétellel adnak el fiatal kutyát, hogy pár évig még bevonják őt a tenyésztésbe.
Aztán az egyik uszkártenyésztő honlapján megjelent, hogy egy törpe uszkárnak keresnek otthont. Kiderült, hogy az egyéves kutyus egy jó nevű orosz kennelből származik. Moszkvából elhoznák repülővel, sőt el is vámolnák. Viszont annyit kellene érte fizetni, mintha svájci tenyészetből választanánk egy kölyköt... Nem mentünk bele az üzletbe, csak fotón láttuk a kutyust.
Dogsharing
Később felfedeztem egy német nyelvterületen működő dogsharing oldalt, amely összehozza a kutyatartókat a kutyabarátokkal, akik időről időre szívesen átvállalnák mások házi kedvencének sétáltatását, felvigyázását – természetesen ingyen. Regisztráltam, hátha találunk a közelben egy gazdit, aki néha ránk bízná a kutyáját. De végül másképp alakultak a dolgok.
(© Yellowbird Art & Design / pinterest.com)
Új családtag
A hosszú keresgélés után aztán adódott egy lehetőség: alkalmunk nyílt egy kan bolonka zwetna kölyök befogadására, az iránta érdeklődők ugyanis letettek az igényükről. Mi azonnal igent szavaztunk neki – így lett egy saját kiskutyánk, Enko. Ennél a kevésbé ismert, tenyésztőtől kapott névnél maradtunk, hisz ezt jegyezték be az igazolványába is. A bolonka zwetna fajta egyébként Oroszországból származik. A Nemzetközi Kinológiai Szövetség (FCI) nem ismeri el önálló fajtaként, az orosz szövetség az FCI 9-es csoportba, a bichonok közé sorolja. Elődje a fehér színű bolonka franzuska, amelyet a reneszánsztól kezdve kedveltek a nemesi udvarokban, és Franciaországból az orosz cári udvarba is eljutott.
A bolonka zwetna (színes öleb) más kistermetű fajtákkal keresztezve jött létre. Nagyon sok színű példánya létezik (kivéve fehér). Bundája színe az életkorral változik. A mi kutyusunk szinte teljesen fekete volt, amikor elhoztuk. A fülénél mutatkozott egy kis vörösesbarna, a mellén és két lábfején egy kevés fehér. Azóta világosabb lett a bundája. Nem veszít sok szőrt, viszont naponta fésülni, pár havonta pedig nyírni kell a bundáját. A legtöbb időt velem tölti, hisz többnyire otthonról dolgozom, de nagyon ragaszkodik a család többi tagjához is. Az első hetekben, hónapokban mindig volt vele valaki – vagy vittük magunkkal. Most már azért 2-3 órára magára lehet hagyni. Igazi társasági kutya, nem szeret sokáig egyedül lenni. Ahová beengedik, oda elvisszük magunkkal.
