Felejtsük el a filmekben gyakran látott jelenetet, amikor az első találkozáskor pattan a szikra a két főhős között, és azonnal egymásba szeretnek. A valóságban a szerelemnek ezer arca van, és az is előfordul, hogy az évek óta tartó barátság fordul át szerelembe. Működik az ilyesmi? Netán még szilárdabb alapokon nyugszik, mint egy romantikus fellángolás?
Ülsz a kávéházban, és egyszeriben találkozik a tekinteted egy férfiéval. Kellemes izgalom támad a gyomrodban, és hirtelen eszedbe jut: összehozott a végzet az Igazival. Ámor nyila szíven talált. Így írják le a regények a találkozást a nagy szerelemmel. A valóság sokkal prózaibb szokott lenni. Az sem ritka, hogy Ámor vár néhány évet, és épp akkor lövi ki a nyilát, amikor egy régi kollégáddal üldögélsz egy kávé felett. Azzal a pasival, akit évek óta ismersz, akiről mindent tudsz: ismered a válása történetét, az egész rokonságát, még a betegségeit is (hisz te ajánlottál neki szívgyógyászt). Mégis: hisszük vagy nem hisszük, igenis létezik szerelem második pillantásra.
(© David Storey)
A késleltetett kémia
Barátságból lehet-e szerelem? Ha pár hónappal ezelőtt teszik fel nekem ezt a kérdést, határozottan azt válaszoltam volna, hogy nem létezik. Csakhogy azóta végighallgattam a barátnőm történetét, aki halálosan beleszeretett egyik gyermekkori haverjába. Hitetlenkedve ráztam a fejemet, de ragyogó-csillogó szeme eloszlatta minden kétségemet – ez bizony igazi nagy szerelem. Ámor ugyan sokat késlekedett, várt vagy huszonöt évet, de a találkozás így is nagyvonalúra sikeredett. Ég a szív, ég a ház, lángra gyulladt körülöttük minden...
A hasonló történetek egyáltalán nem rendhagyóak. A pszichológia szerint gyakran találkozni ilyesmivel. Minden ember fejlődik és változik. Ezek a késleltetett szerelmek többnyire régóta tartó barátságokból szökkennek szárba... Sokszor a felek csak évek múlva találkoznak; az egyik csalódik, a másik már kétszer elvált, élik az egyhangú életüket. Aztán találkoznak – és egyik napról a másikra összemelegednek. Nem arról van szó, hogy mindketten csalódtak, magukra maradtak, s ha nincs ló, jó a szamár is, hanem arról, hogy váratlanul leesik közéjük egy féltégla. Észreveszik, hogy: Nide! Hiszen mi összeillünk! A szereplők nemegyszer elmondják, hogy a környezetük már régen összeadta őket, mert mindig is illettek egymáshoz, de ők mindig csak nevettek rajtuk...
Az első pillantással érkező szerelem tele van érzelemmel és vággyal: a hetedik mennyországban érezzük magunkat. A csalódás is ezzel arányos. A barátságon alapuló szerelemben a vonzalom már lassabban alakul ki, ezért az ilyen kapcsolat tartósabb. Több van, ami összeköt, mint ami elválaszt...
A közeledés momentumának ma már külön szakirodalma van. Előfordulhat, hogy a felek megijednek, amikor a barátság kezd elmélyülni köztük, és mindenki fut, amerre lát; egy időre tehát eltávolodnak egymástól. Mások szabad folyást engednek az eseményeknek, és rájönnek, hogy ilyen jó senkivel nem volt, mert fél szavakból is értik egymást. Gyakran előfordul, hogy a párocska a középiskolából ismeri egymást, azután hosszú évekig nem találkoznak, de egy osztálytalálkozó alkalmával feltámadnak bennük a régi-új érzelmek...
Sokan talán ellenvetik, hogy nem létezik barátság férfi és nő között. És ha van is, akkor mindig van köztük némi vonzódás, esetleg plátói érzelem. Ám előfordulhat olyasmi is, hogy a vonzalom csak sokéves barátság után alakul ki. A pszichológusok szerint létezik „késleltetett vonzalom”, amely csak idősebb korban – harmincon, negyvenen túl – jelenik meg. A késői vonzalom biztonságérzetet ad, mert a felek ismerik egymás múltját; mind a ketten túl vannak már számos szerelmi viszonyon, és örömmel fogadják ezt az új érzést. A késleltetett kémia sok tapasztalatot hordoz magában – és főleg: nem rózsaszínű! Inkább realista. Az érzelmek már nem száguldoznak fent a fellegekben, hanem két lábbal járnak a földön... S pont ezért kevesebbszer ütköznek egymásnak. A szerelem vonatja párhuzamos síneken halad, egy tempóban, egy irányba...
Mint Katalin és Vilmos
Kate Middleton és Vilmos herceg is második pillantásra szerettek egymásba. Ismerték egymást a kollégiumból, mígnem a „pórias származású” Katalin egy divatbemutatón elsétált Vilmos herceg előtt. És megtörtént a szerelem – második pillantásra... Ha jól körülnézünk, a környezetünkben is találunk rá példát.
Éva például elmondta, hogy jelenlegi férjét, Marcit hosszú ideig csak a barátjának tartotta. „A férjem eleinte a legjobb barátom volt. Amikor megismerkedtünk, Marci tizenkilenc éves volt, én pedig tizenöt. Egymás mellett nőttünk fel. Mivel idősebb volt, nem volt olyan kis naiv, mint én. Mindent megbeszéltünk egymással. Egy barátját egészen más oldaláról is ismeri az ember, mint a szerelmét... A szerelem vak, ellenben a barátságban több józanság van. Marcival megbeszéltük a lányokat is, akikkel járt. Aztán egyszer csak rádöbbentünk, hogy felesleges keresgélni, hisz ott ül mellettünk az Igazi.”
Katalin és Vilmos herceg: az angol trónörökös és felesége egy ideje már ismerték egymást, mire fellobbant a lángocska köztük, melyből igazi tűzvész lett. Szerelem volt ez második pillantásra, s mára rengeteg minden összeköti őket, főleg a közös diákévek... (© Heathcliff O'Malley / Getty Images)
Felvetődik persze a kérdés, érdemes-e megtenni az első lépést, feláldozni egy barátságot az ismeretlenért, valami egész más minőségért. Mert visszaút nincsen – és ha csalódunk, nem csupán az érzést tagadjuk meg, hanem elveszítünk egy jó barátot is.
Nem ez az egyetlen veszély, ami a második pillantásra kialakuló szerelemben rejtőzik. A pszichológusok figyelmeztetnek, hogy sok ember nem éli át a kölcsönös megismerés elementáris örömét, hiszen már egy ideje ismerik egymást. S pont ez lesz a hátránya ennek az ismerősen ismeretlen, új szerelemnek: hiányzik belőle a spontaneitás és az újdonság varázsa.
Az a legjobb persze, ha mindenki megtapasztalja mind a két szerelmet, s akkor megtudja, melyik variáns felel meg neki jobban. Mert mindenkinek másvalami a jó – mondja a pszichológia.
Senki kedvét nem akarjuk elvenni semmitől. Akár először leszünk szerelmesek, akár sokadszor, csak tőlünk függ, hogyan éljük át az érzést. Sok csalódástól és vitától kíméljük meg magunkat, ha egy jól ismert baráttal szeretünk egymásba. Pluszként foghatjuk fel, hogy itt alaposabban ismerjük egymást, s ez jó alapot ad egy stabil kapcsolathoz.
Az első pillantással érkező szerelem tele van érzelemmel és vággyal, a mennyben érezzük magunkat. A csalódás is ezzel arányos. A barátságon alapuló szerelemben a vonzalom lassan, fokozatosan alakul ki; ezért az ilyen kapcsolatok tartósabbak. Ha mégsem alakul jól az ügy, a csalódás is kisebb lesz, mint a földrengés-kaliberű viszonyoknál.
