Amikor elképzeljük az elbűvölő természetet, mindig idegen kulisszákat álmodunk köré. Pedig itt van körülöttünk, csak nem sokra becsüljük, mert a miénk.
Összeállításunkban felmutatjuk a közönyt, ami utat enged a rombolásnak, s az értő kezet, ami felhívja a figyelmet a csodáira.
Szeretünk partizni, bulizni vagy csupán együtt ebédelni a barátokkal? Gondoljuk, nem nagy tudomány megszervezni egy fesztelen és laza együttlétet.
Ám az előkészítésben „tudósnak” kell lenni, mert nem mindenki tudja, hogyan lehet szinte a semmiből csodás vendégváró asztalt varázsolni.
Két szép csallóközi lány – Rohál Gabika és Szabó Orsolya –, tudja, hogy természet anyánk a legjobb rendező, s a zöld színnél nincs nyugtatóbb, ezért partinkhoz a kertben terítettek.
A lányok ízlése páratlan. Jelszavuk a keresetlenség, így kiváló tanácsokat kaptunk tőlük a tökéletes parti kellékeit illetően.
Nincs szükségünk másra, mint két keskeny, lécezett kerti asztalkára – stílusos háttérnek meg ott vannak a fák és a bokrok. Szemünk csak úgy issza a sok csodát!
Elsőnek kerítettek két hosszú, lécezett asztalt, leterítették kockás abrosszal, melléjük egyszerű padokat állítottak. A kulisszát a természet adta, a kert és az árokpart virágai (a vázákat a falucska közepén csordogáló kanális vadvirágaival töltötték meg). Asztalkendőnek színes konyharuhákat használtak: micsoda színparádé.
Ne gondolkodjunk költséges díszítésben: megteszi egy apró üvegcse is a mécseseknek. A lányok az üvegre vásznat és csipkét ragasztottak, zsinórral meg körbetekerték.
A hozzávalókat – a ragasztópisztolyt is – a helyi hobbiboltban vásárolták.
Az evőeszközöket és ételt fonott kosarakba rakták, úgy szállították ki a kertbe.
Az asztalra gyümölcsöt raktak, kalácsot sütöttek, puncsos süteményt, szendvicseket készítettek.
Vendégváró asztalukon minden finom és ízletes volt.
Nem kellett különleges ínyencségekkel előrukkolni, s mi mégis el voltunk bűvölve. Beszéljenek a képek!
