Az osztott nevelést a gyerekeikhez ragaszkodó apák örömujjongással fogadták, főleg azok, akik szerettek volna a gyerekeikkel együtt kelni és feküdni. Ám aminek színe, annak fonákja is van. A sok költözés alááshatja a gyerek biztonságérzetét. Két helyen van otthona, ám sehol sincs otthon.
A váltott elhelyezésnek vannak pártolói és ellenzői is. Főleg az elvált apák pártolják, s főleg a nőpárti szervezetek ellenzik, törvénybe iktatása óta pedig már kontraérvek is bőven vannak. Érdekes módon inkább a fiúgyermekeket költöztetik: ami mögött valami olyasmi lehet, hogy az anyák kevésbé érzik magukat kompetensnek a fiúgyermek nevelésében.
(© Ksenia Belanger)
A tanulmányok kiemelik, hogy a gyermek így nem ismeri meg az állandóságot, mert mindig „úton van“. A módosabb pozsonyi szülők ezért nem a gyerekeket költöztetik, hogy ne nekik kelljen kéthetente pakolni, hanem ők költöznek. Egyszer anya él a „családdal“, vagyis a gyerekekkel közös háztartásban, másodszor az apa.
Miért van erre szükség?
Teljesen mindegy, hogy egy házasság vagy életközösség mi miatt bomlik fel, a gyerek számára összeomlik a világ, minden egész összetörik. A szakember erre azt mondaná: elveszti érzelmi biztonságát. A gyerek nem tehet semmiről, mégis azt fogja érezni, hogy ő a hibás, miatta ment el az apuka vagy az anyuka, mert rossz volt – ezért nem lehet neki elégszer elmondani, hogy ne okolja magát, amiért a szülei már nem értik meg egymást. A váltott elhelyezés ideális esetben csak akkor jöhet szóba, ha a szülők minden kérdést tisztáznak: meg tudják-e oldani a váltást, a különórákat, mikor látogatják a nagyszülőket és a többi.
A gyermek természetesen ugyanabban az óvodában, iskolában marad. Tartásdíjat senki sem fizet, ámde a gyermek életminőségét nem veszélyeztetheti a csere. Ellenben, ha az anya kevés jövedelemmel rendelkezik, a többet kereső apa anyagilag támogathatja az anyát.
A bíróság mindig azt tartja szem előtt (az egyik szülőnél elhelyezett gyerek esetében is), hogy ugyanazt az ellátást kell kapnia az anyánál is, mint a magasabb jövedelemmel rendelkező apánál; a tetemesebb tartásdíj pontosan ezt szolgálja.
Váltott nevelésnél vita tárgya lehet a tévézés, az internetezés, be lehet-e menni sáros lábbal a konyhába – a gyerekben életre szóló törést okozhat, ha például apáéknál nem lehet cipőben bemenni a szobába, s csak este kilencig tévézhet (bezzeg anyukánál!). A tanulást is mindkét szülőnek számon kell kérnie, nem romolhat le a gyerek tanulmányi eredménye. S nem utolsósorban a gyermekkel is beszélni kell a döntésről, életkorának megfelelően el kell neki magyarázni, mit fog jelenteni az osztott nevelés.
Gondot jelenthet az adaptálódás: amikor is a gyerek nehezen alkalmazkodik egyszer az egyik, majd a másik szülő elvárásaihoz. Éppen ezért kell a szülőknek előre megállapodni a főbb nevelési elvekben (persze, ehhez időnként le kell ülni egymással, ami néha lehetetlen elvárás, mert annyira elmérgesedett köztük a viszony). Az apák egyesületei viszont hangsúlyozzák: a szülői konfliktusok nem lehetnek akadályai az osztott nevelésnek. Hisz még a legboldogabb házastársak is vitáznak a nevelésen, a veszekedések velejárói a „szülőségnek“.
Pingponglabda voltam!
Sok olyan válás van, ahol a gyereket eszközként használják a szülők. Zsarolják egymást a tartásdíjjal, a láthatással, mindennel; és csúnya csatákat vívnak az ügyvédeiken keresztül. Pedig ha már nem sikerült megóvni a család egységét, az lenne a minimum, hogy nem teszik ki a gyermeket egy elhúzódó pereskedésnek. A gyereknek az a jó, ha szülei nem pajzsként használják, s nem képezi vita tárgyát az ő jóléte. A váltott elhelyezés elkötelezettjei hangsúlyozzák, hogy a módszer a szülőknek is jó, mert nem csupán az anya vállát nyomja a gyerek nevelésének terhe, illetve akár a szünidejének megtervezése.
Az utálatos „kéthetente, hétvégén“!
Az osztott nevelést anno az apák egyesületei kezdeményezték világszerte, miután a kutatások kimutatták, hogy az elvált szülők gyerekei több időt szeretnének tölteni az édesapjukkal. Sőt, azok a tinédzserek, akik széthullott családokban nőnek fel, és nem érzik közel magukhoz az apjukat, hajlamosabbak a rossz viselkedésre. Az ottalvásból, még ha csak pár éjszakáról is van szó, többet profitálnak a gyerekek, mert az apával ébrednek, s így közelebbi viszonyt tudnak vele kialakítani. Az apa is jobban megismeri a gyerekét – s ez akkor is érvényes, ha az elvált szülők továbbra is ellenséges viszonyban vannak.
Minden vizsgálat, pró és kontra kimutatta, hogy a gyerekek nem szeretik a „kéthetente, hétvégén láthatás“ rendszerét, mert betáblázza a szombatjaikat. Pár óra alatt amúgy sem lehet jó apa-gyerek kapcsolatot kialakítani (főleg, ha leadják őket a nagyszülőknek). A kamaszok lázadoznak, nem akarják semmitmondó beszélgetésekkel tölteni a hétvégét. „Elraboljátok az időnket és az életünket“ – mondják a legszókimondóbbak. A viszony is túl sérült, túl megkopott ahhoz, hogy egy-egy szombaton fel tudják venni az évekkel ezelőtt elejtett fonalat – így az apa lassan, de biztosan eltűnik gyermekei életéből.
Kritika
Az egyik szülőnél történő elhelyezéssel szemben a váltott gondoskodásnál a gyerek fele-fele arányban tölti az idejét a szüleivel. Három hullámban érkeztek ellene kritikák. Az első szerint a közös nevelés idegenszerű, mivel a gyerekek elsődleges kötődési személyt igényelnek (s ez általában az anya). Valamint, a gyermek megsínyli a folyamatos oda-vissza költözést. Mikor ezt a szakértők megcáfolták, a második hullám kritikusai azzal érveltek, hogy a váltott nevelés növeli a szülők közti konfliktusokat; s akkor sikeres csak, ha a szülők együttműködőek, mindenféle beavatkozás, mediátorok és ügyvédek, bírók nélkül is.
Röviden: ez a fajta felügyelet csak pár szülő számára működőképes. Emellett a gyermek logisztikája, ide-oda szállítása sok stresszel jár, ezért úgyis elbukik a végén.
Pár tanulmány pedig kimutatta, hogy a két otthonnal rendelkező gyerekek többet szoronganak, bizonytalanabbak. A harmadik hullámban a szakértők azt javasolták, hogy minden egyes bíró maga hozzon döntést, nem szabad rutinszerűen a váltott elhelyezés mellett dönteni. Sok nővédelmi szervezet kimondja, hogy az osztott nevelés az apák jogait jobban szem előtt tartja, mint a gyermek érdekeit. S eleve a kevesebb jövedelemmel rendelkező nőket sújtja, mert a tartásdíj megszűnéséhez vezethet.
Amúgy Svédországban a legelterjedtebb a váltott elhelyezés, sőt a bíróság akkor is elrendelheti, ha az egyik szülő ezt ellenzi – itt az elvált szülők gyerekeinek 20 százaléka rendelkezik két otthonnal. Franciaországban pedig az osztott elhelyezést választó szülők egészségbiztosítási kedvezményt és külön járandóságot kapnak.
