Ha betartja alapszabályainkat, nem lesz nyomasztó a gyerekekkel eltöltött nyaralás. Csak tartsuk fejben a következőket: semmi elvárás, legfőképpen hálát ne várjunk csemetéinktől azért, mert kitartóan dolgoztunk, hogy eljussunk a világ egy csodás pontjára!
Ne csodálkozzunk, ha a reklámok inkább lenyűgözik őket, mint egy középkori vár vagy a múzeumok! Ne sajnáljuk a pénzt azokra a láthatóan nem túl jó minőségű, ám borsos árú, turistacsalogató szuvenírekre, mint műanyag lovagok, papír makettek, színes vásári csecsebecséket idéző, feltűnő holmik. Ezeket csakis azért találták ki, hogy szentimentális kedvünkben megvegyük őket! A gyerekek, sajnos, különösen fogékonyak minden bóvlira, gagyira és giccsre. Ezekre se sajnáljuk a pénzt, de a galériákat, múzeumokat se hagyjuk ki.
A sok csodás látnivaló fejleszti látásukat, ízlésüket, és ha sokat látnak, megélnek, egy idő után disztingválni is tudnak majd. Ha például a Balatonon járunk, ne csak Siófokon bulizzuk. Nézzük meg Füreden a csodás reformkori városközpontot és a Jókai-villát: felemelő élményben lesz részünk. De a sétányon a sarki fagyizót se hagyjuk ki! A fekete csokis fagyi íze örökre a szánkban marad – pedig csak egy fagyi!
Ha várakozni kell, akár egy vasútállomáson vagy egy buszmegállóban, hát még a repülőtéren, kisgyerekünk bármikor kiakadhat, és a legidegesítőbb pillanatokban simán földhöz vágja magát – és bedobja a hisztit (más esetben: éhes, szomjas, pisilnie kell). Márpedig ezt hősiesen ki kell bírni, anélkül, hogy mi is hasonlóakat „cselekedjünk” (mármint felnőtt módra: ordítás és hiszti). A legjobb, ha már az indulásnál számolunk a várakozás idegesítő tényezőjével, és megpróbálunk különböző elterelő hadműveleteket alkalmazni (hallgasson zenét, beszéljen telefonon a mamával, a barátjával, lapozzon képeskönyvet, stb.)
Ne számítsunk köszönetre!
Elvihetjük (kamasz) gyerekeinket a világ legizgalmasabb utazására, megszervezhetjük, hogy delfinekkel ússzon, vagy lovagoljon, de számolni kell vele, hogy a tucatkirándulás, amelyre az osztálytársa ment, nos, az lesz a tuti. Nem a mi felvilágosító-ismeretterjesztő túránk! Mert a másik kiránduláson minden olyan menő volt... Még moziban is voltak! A legnagyobb élmény egyébként mindig az szokott lenni, amikor elakad a családi autó, és vontatót kell hívni, vagy amikor anya bezárja magát a fürdőszobába, és a lakatos szabadítja ki.
A helyi nevezetességek rendszerint nem érdeklik sem a kisebb, sem a nagyobb gyerekeket. Egy finom süti, nos, az esetleg élményszámba mehet, vagy ha véletlenül arra jár valamilyen híresség, teszem azt, futballista. Az automatikusan öblítő vécét például (legalábbis a kicsiknél) lehetetlen lekörözni.
Mélyen a zsebünkbe kell nyúlni
Emlegethetjük mi könnyes szemmel (és nem kevés nosztalgiával) gyermekkori kempingezéseinket. Azt, amikor a kis sátor előtt készítettük a zacskós levest, vagy melegítettük a konzerveket. Gyerekeink garantáltan nem erre vágynak! Ezért fontos, hogy olyan helyre menjünk nyaralni, amit még elvisel a pénztárcánk – és nem kell percenként új költségvetést készíteni, ha egy fagyit vagy egy kávét szeretnénk venni, vagy ha gyerekünk szeretne lecsúszni az óriáscsúszdán.
Ne akarjunk egyszerre megváltozni!
Ha otthon ülők vagy cukrászdalátogatók vagyunk, ne akarjunk egyszerre menő sportemberekké válni, csak azért, mert most nyaralni mentünk. Ne induljunk vadvízi evezésre, ha utoljára kamaszkorunkban volt a kezünkben evezőlapát. Ne higgyük azt, hogy a sátortábor majd olyan lesz, mint ifjúkorunkban! A vadkempingezés pedig eszünkbe se jusson, ha gyerekekkel vagyunk! Egyébként a hivatalos kempingekben is laza az élet, és gyerekeink nem mernek majd elaludni a hangoskodó részegek vagy a veszekedő párocskák miatt. Túlontúl szabados helyeken még olyan élményeket is begyűjthetnek, amiket igazán nem szeretnénk. Gyerekkel nyaralni: komoly felelősség.
Strand kontra tengerpart
Ugyanolyan élményt jelent eljutni egy-egy hazai fürdőbe, mint olykor a tengerpartra. A gyerekek nem igazán értékelik azt a törekvést, hogy évente láthassák a tengert! (Hacsak nem egészségügyi okokból indokolt a sós víz melletti időtöltés.) Idehaza és Magyarországon is nagyon kellemes fürdőhelyek várják a látogatókat, és többnyire gyermekprogramokat is biztosítanak. Ha a tengerpartot választjuk, akkor a kisgyermekekkel ne menjünk túl hosszú útra, mert mire kipihenik a várakozás és az utazás nyűgét, már haza is fordulhatunk. Ha autóval kelünk útra, akkor jó, ha beiktatunk egy napot és éjszakát valamilyen közbeeső szép helyen. Ha például a horvát tengerpartra igyekszünk, megállhatunk a Balatonnál. Ezzel megszakíthatjuk az oda- és visszaút egyhangúságát, a sofőr is megpihen, a gyerekek pedig ismét új élményekre tehetnek szert, és lehet, hogy a Balatonról többet mesélnek majd, mint az Adriáról.
Semmiről sem feledkezhetünk meg
Állítólag van, akinek minden holmija befér egy kis hátizsákba. Bezzeg a mi családunk! Egy embernek néha két táska is kevés. Hogy mégse legyen sok csomagunk, én a ruhák közül szoktam szelektálni: ami nem feltétlenül fontos, azt nem viszem magammal. Az elsősegélydoboznak ellenben biztos helye van, hiszen bármikor szükségünk lehet rá. A másik ilyen lényeges elintézendő: az utasbiztosítás. Hacsak lehet, online is beszerzem, hiszen az olcsó repülőjegyhez járó biztosítások nem fednek minden esetleges kiadást. Mi van, ha a gyerek a szállodában kitöri a zuhanyfülke ajtaját, vagy egyéb kárt okoz? Erre is gondolni kell. A másik fontos dolog, hogy betegség esetére is be legyünk biztosítva. Ha autóval megyünk, ne feledjük otthon az autó papírjait. (A legkézenfekvőbb dolgokról a legkönnyebb megfeledkezni.)
Tervezzük meg a programot, és tartsuk is be
A gyerekeknek napirend kell. Nagyjából előre kell tudniuk, hogy mikor mit csinálunk, máskülönben előbb-utóbb megfékezhetetlenül elszabadulnak. (És otthon sem bírunk majd velük.) A nyaralás lényege a feltöltődés – és az esetlegesség, a tobzódás az új, váratlan élményekben. Ilyenkor mi magunk is szeretnénk sok mindent a sorsra bízni, nem állandóan azon agyalni, hogy mi legyen a következő pillanatban. Sajnos, ha gyerekekkel vagyunk, a totális elengedettség luxusnak számít. Jobb, ha a gyerekekkel közösen megbeszéljük, mi mindennel fog telni a napja, és csak kicsit térünk el a tervektől. A kisgyerekeket a hirtelen jött nagy szabadság (rendszertelenség) alaposan felpörgeti, kialvatlanok lesznek – és nyűgösek. Könnyebben meg is betegedhetnek. A nagyok meg igencsak elszabadulnak.
Élvezzük a közösen töltött időt, de megbízható, szabatos keretek között! Vannak kimondottan gyermekbarát helyek, de számítsunk rá, hogy ilyen üdülőkben nemcsak a mi gyerekeink lesznek, hanem még legalább egy tucatnyi (ha nem több) másik nyugtalan, izgatott, csivitelő kisgyerek. A közös ebédek az óvoda vagy iskola gyerekzsivajos éttermének emlékét elevenítik fel. Biztosan erre vágyunk? Lehet úgy is programokat találni, hogy gyerekeink se unatkozzanak, és nem kell feltétlenül „óvodában” érezni magunkat.
Ha múzeumba, várba látogatunk, olyat válasszunk, ahol vannak gyerekprogramok. Arra is gondolnunk kell, hogy olyan szállást válasszunk, ahol nem probléma, ha gyerekekkel vagyunk, és a koszt is megfelel a gyermekek igényeinek. (Vagyis nem tartalmaz sok újdonságot. A gyerekek konzervatívak.)
Ha filmet nézetünk velük útközben, jó, ha számolunk ezzel is
Ha a hosszan tartó utazás közben megengedjük, hogy mini DVD-lejátszón vagy táblagépen filmet nézzenek, számoljunk azzal is, hogy ezt a tengerparton is igényelni fogják. Ami jól jön, ha a hátsó ülésen nyugtalankodó gyerkőcöket le akarjuk csendesíteni, nem biztos, hogy szerencsés, ha előkerül az orvosi váróteremben vagy a családi látogatásokon.
A gyerek sokkal szívósabb, mint gondolnánk
Ha mi magunk jól érezzük magunkat a nyaraláson - legyen az drága hotel vagy egyszerű sátortábor -, kisgyerekünk is boldog lesz velünk. (A kamaszokra természetesen ez a dolog már nem érvényes.) A kicsiknek ilyenkor azt nehéz elmagyarázni, hogy miért kell elmennünk (hazamennünk) arról a helyről, ahol ilyen csodálatosan éreztük magunkat. Érdekes, hogy az a gyerekünk, aki félévesen igen jól viselte a sátorozást, hároméves korában nem hajlandó máshol, csak a saját ágyában aludni, legfeljebb a nagymamához lehet elvinni egy-egy éjszakára. Vannak olyan babák is, akikkel vinnünk kell a saját ágyneműjüket, kis játékukat és mindent, ami nélkül nem tudnának elaludni. Előfordulhat, hogy utazásból egy óra a tűréshatáruk – és elszakad a cérna. Ezzel mind-mind számolnunk kell. A kicsiknél jobb az utazást az esti órákra tervezni, amikor úgyis alszanak. (Ez sem aranyszabály, mert van gyerek, aki teljesen kikészül attól a ténytől, hogy elaludt valahol, majd egy teljesen más környezetben ébred fel!)
A fáradtság felülírhatatlan dolog
Azzal feltétlenül számolni kell, hogy ha az új, izgalmas élmények miatt elfeledjük a fáradtságot, az majd kamatostul benyújtja a számlát. Kamasz gyerekeink tűréshatára fáradtan olyan, akár a kétéveseké. Sőt, amit annak idején a kisbabánkkal gond nélkül végigcsinálhattunk, arra tinédzser gyerekeink egyáltalán nem lesznek vevők. Ezért a napi programba vigyünk mindig egy kis pihenést. Erre kiválóan alkalmas egy piknik a parkban vagy egy elhagyott strandon töltött délután. Ne vessük a gyerek szemére, ha csak lustálkodni akar. Ne izgasson minket, mi mindent mulasztunk el vele.
Pihenjünk mi magunk is, hiszen az út további részében szükség lesz az energiánkra. Olyasmire pedig ne is gondoljunk, hogy mindig csak galériákba vagy múzeumokba cipeljük őket. Ebből elég egy vagy két alkalom. A kamaszokat – ritka kivétellel – még nem érdeklik az ilyesmik. És nincs attól szörnyűbb, mint amikor egy kamasz hangosan és látványosan szenved az unalomtól. Spóroljuk meg magunknak ezt az „élményt”, és válasszunk úgy programot, hogy a „muszájprogram” után mindig következzék a jutalom!
Minden állatkert egyforma – de ez minket ne zavarjon!
A kisgyerekek hálásabbak, mint a kamaszok. Nekik néha az is elegendő, ha turistalátványosság helyett egy hintásparkba vagy játszótérre visszük őket, ahol másfajta hintákat is kipróbálhatnak, mint odahaza. (Ez ám a világrengető élmény!) Elvihetjük őket a helyi állatkertbe (valószínűleg láttunk már nagyobb és szebb állatkerteket is – de ez minket ne zavarjon), a kisgyerekeknek élmény minden találkozás az állatokkal. Ezért jó, amikor a gyerek még kicsi. A kamaszokat már nem ilyen könnyű lekenyerezni, de a mozi és a ruhavásárlás egy attraktív plázában általában nyerő ötlet lehet. Elvihetjük őket egy hétvégére valamelyik európai nagyvárosba, és akkor lesz miről beszélni a kortársaknak.
Mert az, hogy ki hol járt, ma egész egyszerűen státusszimbólum – és nem csak a kamaszok körében. Ha majd benő a fejük lágya, remélhetőleg rájönnek, hogy a párizsi útjától még senki sem lesz menő. Addig is: legyen meg az örömük, hiszen ez egyben sikeres nyaralásunk záloga.
