Vannak testvérek, akik felnőve is tűzbe tennék a kezüket egymásért. Rendszeresen találkoznak, vigyáznak húguk gyerekeire, és ha kell, pénzt adnak kölcsön – egyszóval: támogatják egymást. Mások kapcsolata idővel elhidegül. Nem keresik egymás társaságát, felcsörgetik a másikat, ha épp születésnapja van. Nincs harag – csak épp nem vesznek részt egymás életében. És vannak olyan testvérek is, akik kimondottan utálják egymást. Ha csak tehetik, odapörkölnek a másiknak. Előfordul: olyan súlyos sebeket ejtettek már egymáson, hogy megfogadták, soha többé nem szólnak a testvérükhöz... És ehhez tartják is magukat.
Vajon mi az oka, hogy egyesek jó testvérek, mások pedig nem? Jellem vagy nevelés kérdése? Kérdésemre az ismert pszichológus, egyetemi tanár, Strédl Terézia válaszolt.
– A testvéri kapcsolat mindig a családi miliő, hangulat leképezése. Mert a gyerekek mindig követik a szülők mintáját. Ha a szülők kapcsolata erős és jó, az a gyerekekre is kivetítődik. A testvéri kapcsolatok alakulása azonban több más dologtól is függ. Például, hogy mennyi gyermek van a családban, mekkora köztük a korkülönbség, illetve hogyan alakul köztük a nemek aránya.
– Érdekes jelenség, hogy nem mindegy, hányadik gyermekként érkezünk a nagyvilágba...
– Ranschburg Jenő Személyiségünk titkai című könyvében azt írja, hogy az első gyermek mindig „a legokosabb”, mert a szülők beállítottsága ezt sugallja. Az első gyereknek nincs konkurenciája, ezért magabiztosabb. A másodszülött gyermek „a legszebb” – szintén a pozitív elvárások miatt. A harmadik gyermek „a legszorgalmasabb”, hiszen ő hamarabb kénytelen önállósodni. Ma már nem jellemző a nagycsalád, de ha mégis, akkor az ötödik gyermek „a kis Benjámin”, mert a szülők felfogják, hogy több gyermekük már nem lesz.
Szándékosan hagytam hátra a negyedik gyermeket. Neki többnyire nem jut pozitív szerep, úgyhogy ő lesz a „kisördög”. Tehát attól függően, milyen sorrendben születünk, betöltünk bizonyos szerepeket a családon belül.
– Az sem mindegy, mekkora köztünk a korkülönbség?
– Nem bizony. Az ideális a 3-5 év. Az ilyen testvérpárok között általában kisgyerekkortól fogva jó a kapcsolat. Csak ritkán rivalizálnak egymással, és egymásnak jó játszópajtásai. Nagy korkülönbségről beszélünk, ha öt, illetve ennél több év esik a gyermekeink születése közé. Ilyenkor tulajdonképpen két egykét nevelünk. Igazi testvérkapcsolat csak jóval később alakul ki közöttük, a középiskola után, hiszen érdeklődésben akkorra nő fel a kicsi a nagyhoz. Ha viszont túl kicsi köztük a korkülönbség – két év, illetve kevesebb –, és ha ráadásul mindketten azonos neműek, akkor többnyire versengés alakul ki. Versengenek az édesanya figyelméért, a kisautóért, a nagyobb kenyérért. Aztán felnőttkorra vagy kinövik ezt, vagy nem. Előfordulhat, hogy addigra úgy elromlik a kapcsolatuk, hogy már nem lehet rajta segíteni. De a mesterpálca mindig a szülő kezében van...
Dr. Strédl Terézia
– Tegyük fel, van két veszekedős gyermekük. Jót teszünk, ha azt mondogatjuk nekik: gyerekek, nektek szeretnetek kell egymást, hiszen kire számíthattok majd, ha nem egymásra?
– Lehet, de vigyázni kell, hogy ne váljon fárasztó szöveggé. Én kiegészíteném azzal, hogy az a jó, ha nemcsak a testvérek számíthatnak egymásra, hanem az egész család. És ezt nem elég kimondani, meg is kell élni. A gyermeknek biztonságos, szeretetteljes családi háttérre van szüksége ahhoz, hogy később is szükségét érezze a testvéri és családi kapcsolatoknak.
– Tehát ha a testvérek felnőve nem keresik egymás társaságát, akkor ez visszavezethető a hűvösebb családi légkörre?
– Ne feledkezzünk el róla: egyszer a szülő maga is gyerek volt, és valószínűleg azt a mintát követi, amit ő átélt gyerekkorában. Lehet, hogy az egyik szülő olyan családban nőtt fel, ahol nem volt helye a simogatásnak, a jó éjt puszinak. Lehet, hogy párjától eltanulja a cirómarót – de az is lehet, hogy képtelen lesz rá. Meg aztán a szülők hatása a testvéri kapcsolatokra nem abszolút.
Mert ott van annak a kérdése is, hogy ki milyen jellemet örökölt. Nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy előtör egy három generációval ezelőtti magányos, remete nagybácsi jelleme...
– Nem beszéltünk még a felnőtt testvérek partnereiről.
– Az sem mellékes kérdés. Mert éppenséggel sok férj, feleség féltékeny a párja családjára, és eltiltja őt tőlük. És a testvérnek választania kell, hogy kihez tartozzon. Talán befolyásolható... Talán nem alakította ki mindjárt az elején azt a státuszt, hogy ha valamit szeretne, akkor azt képes legyen elérni a párjával szemben. Sok ilyen esettel találkozni az életben.
– Mindent összefoglalva: sok összetevője van a határok nélküli testvérkapcsolatnak...
– Függ a születés sorrendjétől, a korkülönbségtől, a testvérek jellemétől, a párjaiktóltól, de legfőképpen attól, hogy a szülők milyen családi légkört tudnak kialakítani. Manapság, amikor a család, s vele együtt az egyén is krízisben van, különösen vigyázni kell, mert a családnak megtartó ereje van! Ezért a nagypapákra, nagymamákra fontos feladat hárul: az ő dolguk, hogy összehívják a családot egy-egy vasárnapi ebédre, családi ünnepségre, ahol felnőtt gyermekeik és unokáik találkozhatnak egymással. Ahol azt érezhetik: nincsenek egyedül.
