Túlérzékeny vagy?

Annyira beleéled magad mások helyzetébe, hogy magadról elfeledkezel? Olyan illatokat is érzel, amilyeneket mások nem? Minden apró neszre felébredsz, utálod a hazugságot, őszintétlenséget? Akkor a túlérzékeny emberek közé tartozol. Sokan azt gondolják, hogy a hiperérzékenység átok, pedig ha az érintett megtanulja a maga javára fordítani, rájön, hogy valójában milyen ajándékkal van megáldva.

Fontos leszögezni, hogy az ember nem maga találja ki a hiperérzékenységet. Egyszerűen máshogy van behuzalozva: már ezzel születik. Ugyanakkor a körülmények könnyen előidézhetik a túlérzékenység erősödését. Ezért is nagyon lényeges, hogy megtalálja azokat a módszereket, melyek segítségével élhetővé teheti saját maga számára a mindennapokat.

Ismerősek a következő állítások? Túlságosan a szívedre veszel mindent. Nem viseled el az igazságtalanságot, az ígéretek be nem tartását, a hazugságot. Olyan helyzetben, amikor mások örülnek, te a könnyeidet törölgeted, libabőrös leszel. Elérzékenyülsz hajnalban a rózsásan kelő nap látványán, könny szökik a szemedbe, ha a fészekből kipottyant, halott kismadarat látsz. Inkább nem nézel és olvasol híreket, mert bánt a szociális igazságtalanság. Érzékeny vagy az időjárás-változásra, és ha tehetnéd, az egész világ nyugodt és csendes lenne. Ehelyett rád zúdulnak a zajok, a szagok, a vakító fények, az emberi indulatok. Fáradtan baktatsz haza a plázából, mintha legalábbis szenet lapátoltál volna. Elborítanak a világból érkező agresszív benyomások... 

Az embereket, akik magukra ismertek a leírtak alapján, hiperérzékenyeknek nevezik. A népesség körülbelül 15-20 százalékát alkotják. Számukat nem ismerjük pontosan, mert a túlérzékenység nem diagnózis – hivatalos felmérések nem készülnek róla. A túlérzékeny emberek otthon, saját családjukban is szenvednek. Érzékelik szeretteik állapotát, és nehezükre esik, hogy ne vegyék át a többiek hangulatát, idegességét. A távoli hangokat, zörejeket is hallják, reagálnak az illatokra, észlelik a nonverbális jelzéseket. 

A hiperérzékenyek – tudatosan vagy tudat alatt – magukba szívják a külvilág ingereit, ezáltal agyuk sokkal több impulzust kénytelen feldolgozni, mint a mindennapi embereké általában.

„Ne szívd mellre”

A hiperszenzitív emberek élete megterhelő – de számos előnyt is tartogat. Csupán eleinte nehéz felismerni a pozitívumokat, és megtanulni azt, hogy adottságukat a javukra fordítsák. Ezek az emberek túlontúl érzékenyek, ezért gyerekkoruk óta értetlenséggel találkoznak. A környezetük mimózának bélyegzi őket, és lépten-nyomon megkapják: „ne hisztizz”, „ne éld bele magad”, „ne vedd olyan komolyan”… Ilyen figyelmeztetésekkel próbálják „leszoktatni” őket. Holott ez nem egy rossz szokás, amit csak úgy levetkőzhetünk. A túlérzékenység egy életre szóló ajándék, még akkor is, ha kívülről nézve csapásnak tűnik. Nagyon sok előnye van, csak meg kell tanulni élni ezzel a fölénnyel.

Mégis mi lehet az előnye?

A túlérzékeny ember csodálatos barát. Meghallgat, és önzetlen támasz tud lenni, saját érdekei ellenében is. Felettébb kreatív, találékony. Az érzékeny ember nemcsak befogadja a külvilágból érkező ingereket, hanem ki is akarja fejezni azt, amit lát, hall, érzékel: rajzol, fest, ír, fúr-farag, énekel… De nemcsak művészi hajlamai vannak. Gyakori, hogy a hiperérzékenyből – szakmáját tekintve – pszichológus, életvezetési tanácsadó, alapítványi, nonprofit szervezeti vezető lesz, de sok köztük az író, újságíró is. Ott vannak mindenütt, ahol emberségre van szükség.

A hiperszenzitív ember nem unatkozik. Minden információt, eseményt, érzést, hatást befogad. Ha körülnéz, sokkal több mindent lát, mint a többiek. Az életet a maga sokszínűségében észleli, észreveszi azokat a részleteket is, amelyeket más emberek nem. A szakemberek számára a túlérzékenység mint jelenség sokáig nem létezett. „Mert nem diagnózis” – mondja Alena Wehlecseh pszichoterapeuta, aki könyvet írt róla. „A hiperzenzitivitás nem szerepel az orvosi diagnózisok között, személyiség kérdése. Akinek nincs a közelében ilyen ember, az nem is tudja elképzelni, milyen egy hiperszenzitív ember élete” – mondja. 

A túlérzékeny ember legfontosabb feladata az, hogy megtanulja közvetíteni, megértetni a világgal, hogy mit érez és mire van szüksége. Többnyire az is elég, ha elegendő időt és teret kap arra, hogy a benyomásait feldolgozza. Számára mégis az a legfontosabb, hogy megtanulja elfogadni és másokkal is elfogadtatni az igényeit.

Élhetővé tenni az életet

Fontos leszögezni, hogy az ember nem maga találja ki a hiperérzékenységet. Egyszerűen ezzel születik. Ugyanakkor a körülmények is előidézhetik a túlérzékenység erősödését. Csak meg kell találni azokat a módszereket, amelyek segítségével élhetővé lehet tenni az életet. Jó stratégia a mindfullness (éber figyelem, tudatos jelenlét), amikor a figyelmet egy konkrét dologra összpontosítjuk. Kitti szerint sokat segít a kreativitás kiélése: „Szeretem, amikor elmerülhetek a versírásban. Néha elsírom magam a meghatottságtól vagy a hálától, amit érzek. Egy terápiás csoportba járok, ahol nemcsak beszélek a dolgaimról, de sok mindent meg is tanulok magamról.” A hiperérzékenyeknek segít a biciklizés vagy a séta is, mert közben kitisztul a fejük, rendeződnek a gondolataik, és jobban alszanak.

A túlérzékenyekre egyébként is jellemző, hogy sokat töprengenek. A gondolkodás kéz a kézben jár a tehetséggel és a fejlett intellektussal. Minél szélesebb az ember intellektusa, annál inkább érti, milyen bonyolult a világ.

A hiperérzékeny és az emberi kapcsolatok

A hiperszenzitív emberek már gyerekkorukban észreveszik, hogy nehezen illeszkednek be a családba, nem ritka ugyanis, hogy a családtagjaik „érzéketlenek”. A legnagyobb probléma a meg nem értés, főleg gyerekkorban, amikor a szülők részéről nem kapnak a gyerekek megértést. Ez aztán egész életükre, főleg a kapcsolatok teremtésére kihatással lehet. „Nekem a gyerekkorom és a kamaszkorom volt a legnehezebb – mondja Kitti –, ráadásul akkor váltak el a szüleim is. A serdülés egyébként is az a kor, amikor az emberben és körülötte is minden bizonytalan. Nem tudod, mit kezdj magaddal, és ha még egyedül is maradsz, akkor aztán igazán nehéz. Könnyen előfordulhat, hogy selejtnek érzed magad, olyannak, aki sehová sem tartozik. Ilyenkor magadba zárkózol.”

A párkapcsolatok nehézségei

A hiperérzékeny emberrel nehéz együtt élni, mert neki olyan társra van szüksége, aki érti az ő másságát, és el tudja azt fogadni. Egy pszichológus mesélte: „Volt egy páciensem, aki elmondta, hogy van egy jó kapcsolata. Pontosabban jó lenne a kapcsolata, ha kevésbé lenne érzékeny. Azaz – ha egészen más lenne. Az elfogadottság érzése azonban az ember egyik alapvető igénye. Az érzékenyek számára még fontosabb, mint másoknak.” 

A túlérzékeny embert elfogadni nem egyszerű. Társának számolnia kell a hangulati ingadozásokkal, a váratlan és túlzott reakciókkal, az érzelemkitörésekkel, a sírást is beleértve. Ezekre olyankor kerül sor, amikor valami „túl sok, túl nagy” a túlérzékeny ember számára. Egy egészséges párkapcsolat kialakítása azért is nehéz, mert erőteljesen előjönnek azok az érzések, hogy „én nem tartozom sehová, engem senki sem tud megérteni”. A hiperszenzitív emberek szeretnék, ha lenne valaki, aki „megjavítja” őket. Ez az érzés megjelenik akkor is, amikor egy másik túlérzékennyel találkoznak. Ilyenkor, bár megértik egymást, kétszer annyi megértési mechanizmusra van szükségük, és tudatosan kell dolgozniuk azon, hogy önmagukat és egymást is elfogadják.

Munka, munka, munka...

Még egy dolog, ami összefűzi a túlérzékeny embereket: hogy rengeteget kell dolgozniuk önmagukon. A személyiségfejlesztést általában az élet természetes részének tartják. Meg akarják érteni saját magukat, kiutat keresnek, fenn akarják tartani a kapcsolatot, meghatározzák önmagukat a világgal szemben. Egy dologra azonban ügyelniük kell. Mivel az érzékenységük mellett nagy adag empátiával is rendelkeznek, ezt már csak egy lépés választja el saját határaik feladásától. Ugyanakkor a hiperszenzitív embereknek a saját határaikat kell leginkább védeniük!

Nehézségek és szépségek

Mindent összevetve jobb lenne „érzéketlennek” lenni? Egyáltalán nem. A túlérzékeny emberek megegyeznek abban, hogy nem akarnának megváltozni. Hiszen akár a legapróbb dolgoknak is képesek örülni, például ha cinkéket látnak szemezgetni a madáretetőben. Az empátia segítségével pedig szoros kapcsolatokat képesek kialakítani, ha megnyílnak egymás előtt. Erős a beleérző képességük, és mindig biztosan támaszkodhatnak az ösztöneikre.

A túlérzékenység sok más előnyét is fel tudnánk sorolni. Igaz, hogy hiperérzékenynek lenni az életben mindig többletmunkát igényel, ugyanakkor őrjítően szép is: ezek az emberek intenzíven tudnak élni, hiszen ők azok, akik legjobban érzik és megtapasztalják az élet mélységeit és magasságait.