Túlsúllyal az élet

Nem könnyű a túlsúllyal küzdő ember élete. Nemcsak különféle betegségekkel kell megbirkóznia, hanem az előítéletekkel is. A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy a legtöbb ember lustasággal, butasággal, fegyelmezetlenséggel társítja az elhízást. Erről a megbélyegzettségről mégis alig beszélünk.

Aki soha nem volt túlsúlyos, azt hiszi, hogy a testsúlyát mindenki maga alakítja: erős akarattal, önfegyelemmel, odafigyeléssel, lemondással. Ebből következik, hogy az emberek azt gondolják, mindenki maga tehet arról, ha kövér.

A szakemberek véleménye más. „A leggyakoribb előítélet az, hogy a túlsúly a gyenge akaratú emberek betegsége. Az emberek negatív tulajdonságokkal kapcsolják össze a kövérséget. Ez ugyanaz, mint amikor a szemüveges emberről automatikusan azt gondoljuk, hogy okos és intelligens. Ez természetesen nem mindig igaz. Sok túlsúlyos ember nagy küzdelmet folytat a kilókkal, mégsem sikerül elérnie az optimális testsúlyt. Mi lehet az oka? Sok esetben betegség, öröklött hajlam, máskor lelki elváltozások” – mondja a pszichoterapeuta.

Otthon kezdődik

Ha az ember külső megjelenése eltér az átlagostól, akkor környezete folytonos kritikájának van kitéve. Szülei, testvérei, osztálytársai, barátai, a kollégák, sőt az orvosok, de a bolti elárusítónők is kéretlenül kommentálják a megjelenését, a súlyát, a magasságát, a teste formáját, legyen annak bármilyen oka.

„Nem telik el egyetlen nap sem anélkül, hogy valaki szóvá ne tenné a külsőmet. »Ugye nem magadnak veszed azt a csokoládét?« – kérdezte múltkor az eladónő a helyi kisboltban. Egy alkalommal pedig hallottam a hátam mögött a megjegyzést, amikor felszálltam a trolira: »Hová tolakodsz, te tehén?« És amikor az emberek nem mondanak semmit, akkor is bámulnak, és érzem a tekintetükből, hogy ugyanezt gondolják” – panaszolja a huszonhat éves Lola.

Nagyon gyakori, hogy az első megbélyegzés otthon hangzik el a szülő vagy a partner szájából. Ezek a megjegyzések fájnak a legjobban. 

„A túlsúlyos felnőttek már gyerekkorukban szembesülnek a családtagok és rokonok rosszalló megjegyzéseivel. A felnőttek általában jó szándékkal figyelmeztetik a gyereket, szavaik hatása azonban ugyanolyan, mint a szidásé. Ennek eredménye a fokozatosan kialakuló negatív testkép, illetve az ételhez kapcsolódó viszony eltorzulása. Természetesen beszélni kell a gyermekkel arról, melyik étel egészséges és melyik nem az, valamint a mennyiségről is. Helytelen azonban, ha a gyerek testét vagy testsúlyát kritizáljuk. A megbélyegzés sokszor felnőttkorban is folytatódik: a munkahelyen, esetleg az orvosnál” – mondja a pszichológus.

Ördögi kör

„»Te jó ég, mit csináljunk ezzel a sok hájjal« – csapta össze tenyerét a nővér a rendelőben, amikor preventív vizsgálatra mentem a kezelőorvosomhoz” – meséli az ötvenéves Gabika, aki évek óta küzd a kilóival. A túlsúlyos ember semmire se vágyik kevésbé, mint arra, hogy folyton a kövérségére figyelmeztessék. „Talán el sem hiszik, de nekem is van tükröm odahaza. És bele is szoktam nézni. Tudom, hogy le kellene adnom jó pár kilót, mert a kövérség miatt magas a vérnyomásom, továbbá számtalan egészségi problémám van. De higgyék el, nem eszem sokat, és tornázni is szoktam. Sokat gyalogolok, korán reggel, amikor kevés ember jár az utcán. A fitneszterembe még nem mertem elmenni, mert nem tudom, hogyan viselném el a többiek megjegyzéseit, a kidolgozott izomzatú emberek pillantásait” – mondja Gabika. Annyi rossz tapasztalata van, hogy már ahhoz sincs kedve, hogy szakember tanácsát kérje. Ha panaszkodik valamire, mindig azt a választ kapja, hogy mindennek a kövérség az oka, és a dolog ezzel el van intézve.

A tapasztalt terapeuták tudják, hogy a megbélyegzés egyáltalán nem segít a fogyásban, és tovább súlyosbíthatja a hízási folyamatot. Ez azt jelenti, hogy a megbélyegzés és a lelketlen megjegyzések eltántoríthatják az illetőt attól, hogy specialistához forduljon vagy edzőterembe járjon, mert el akarja kerülni a kommentárokkal járó stresszt. Sőt, az is előfordul, hogy újabb evéssel kompenzálja a bántásokat. És ezáltal bekerül egy ördögi körbe.

A túlsúlyos emberek paradox módon nemcsak az egészségügyi személyzet és az orvosok rosszallásával találkoznak, hanem nagyon gyakran a munkáltatóéval is, például állásinterjúkon, a fizetéssel kapcsolatos megbeszéléseken, esetleg a szakmai előmenetelüket tekintve. A testes vagy elhízott embereket a közvélemény kevésbé tartja alkalmasnak vezetői pozíciókra, mert kényelmesnek, korlátoltnak, kevéssé aktívnak tartja őket...

A nőknek még nehezebb

„Soha ne legyél kövér, mert az a legrosszabb, ami egy nővel történhet!” Ez nem egy kitalált mondat. A különféle kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy a nők sokkal gyakrabban találkoznak a túlsúlyra vonatkozó előítéletekkel és hátrányokkal, mint a férfiak. „A nőkre hatalmas társadalmi nyomás nehezedik. A közvélemény elvárja, hogy a nő vékony legyen, ami a karcsúság általános idealizálásához köthető. A férfiak esetében az elvárás nem ilyen nagy, mert náluk a nagyság és az erő a fontos” – összegzi a terapeuta.

Akár öngyilkossághoz is vezethet

Ezenkívül még mit idéz elő a közvélemény irányából érkező nyomás? Ennek a véleménynek az elfogadását, az önmarcangolást és az önmagunk hibáztatását. Ezek következményeképpen alakul ki az egyén önbizalomhiánya, az önértékelés lecsökkenése, a szorongás, a depresszió, ami esetenként annyira erős lehet, hogy öncsonkításhoz, öngyilkossághoz is vezethet.

Nem ritka az étkezési zavarok megjelenése és a lelki betegségek kialakulása sem.

A média negatív hatásai

Mekkora szerepe van a médiának a túlsúlyos emberekkel szembeni előítéletek és diszkrimináció kialakulásában? Talán mi, női lapok is szerepet játszunk benne, annak ellenére, hogy gyakran elmondjuk, „légy önmagad, fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, szeresd a testedet függetlenül attól, mennyi a testsúlyod”. Mert még mindig a karcsúság a norma. A társadalom elvárása magasra helyezi a lécet: a karcsú és szép embereket állítja elénk ideálnak. Tehát kijelenthetjük, hogy a médiának óriási szerepe van abban, hogy állandósulnak a túlsúlyos emberekkel szemben létrejött negatív sztereotípiák és előítéletek.

Az elhízásról írva gyakran fotelben terpeszkedő, gyorsételeket és csokoládét habzsoló emberekkel illusztrálják a cikkeket. Ami azt közvetíti az olvasók felé, hogy az elhízott ember lusta és túl sokat eszik. Hasonló általánosításoktól hemzsegnek a filmek és a sorozatok is.

Változtassunk a szóhasználaton

Jó hír egyébként, hogy mi magunk is részt vehetünk az előítéletek megszüntetésében és a megértő viselkedés kialakításában. Többek között azzal, hogy változtatunk azon a szokásunkon, hogy a megjelenésük alapján alkotunk véleményt az emberekről. Újabban terjed a people-first language jelenség, tehát az olyan megnyilatkozás, amelyben az embert hangsúlyozzuk, és nem a fogyatékát. Ezt nemcsak a lelki és testi betegségekre vonatkoztathatjuk, de hasonlóan a túlsúllyal kapcsolatban is használhatjuk. Például: „fogyatékkal élő ember”, nem pedig „fogyatékos” – ugyanígy „túlsúllyal küzdő ember” a „túlsúlyos” megnevezés helyett. A megszégyenítő, becsmérlő kifejezéseket pedig véglegesen törölni kell a szótárunkból.