A nagy nyári szabadság mindig stresszt is jelent, tudjuk ezt mindannyian. A legveszélyeztetettebbek a nők. Nemcsak azért, mert felelősnek érzik magukat a családért (elcsomagoltak-e mindent, megvannak-e az útlevelek, van-e gyógyszer, ha a gyerekek hasmenést kapnának), hanem azért is, mert a női test biológiailag érzékenyebb.
Főleg a kronobiológiai ritmus megváltozása érinti érzékenyen a nőket. (A kronobiológia az élettan egyik speciális ága, amely a napszaki és évszaki változások emberi szervezetre gyakorolt hatásait vizsgálja.)
Az emberi test azonban nemcsak a huszonnégy órás napi ritmusra, a világosság és sötétség váltakozására reagál, hanem sok más tényezőre is, amelyeket a hagyományos munkahét alatt megszoktunk. A szabadság felrúgja ezt a megszokott ritmust. S mivel a női test érzékenyebb, mint a férfitest, ezekre a változásokra az immunrendszer gyengülésével reagál.
Tehát megérkezünk a megálmodott helyszínre, és két napon belül elkap bennünket a nátha meg a köhögés. Az agy is reagál a maga módján, hiszen hiányzik neki a megszokott adrenalin, amelyet a munkás hetek alatt bizony naponta megkap. Ennek következtében az első napokban fáradtnak, kimerültnek érezzük magunkat, egészen addig, amíg át nem állunk az üdülés másfajta, kényelmesebb ritmusára. Ez mind teljesen normális folyamat, úgyhogy lelkifurdalás nélkül fogadjuk el, ne tegyünk magunknak szemrehányást, hogy elrontjuk a család üdülését.
A boldogsághoz vezető út lényege: lassítsuk le belső motorunkat! Csökkentsük aktivitási szintünket! Időről időre hátat kell fordítani a technológiának is, mert az állandó internetezés, e-mailezés és facebookozás folyamatos készenléti állapotot okoz szervezetünkben. Meg kell tanulnunk értékelni a tökéletlenséget, mert a mindenben tökéletességre való törekvés felesleges stresszt okoz. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk egyszerűen semmit se csinálni!
Szabadság szindróma
A nyári szabadság az immunrendszeren kívül a lelki közérzetünkre is hatással van. Ez főként ránk, nőkre vonatkozik, akik a napi hajsza kiesése miatt a szabadság első napjait nyomasztóan üresnek érezzük. Paradox módon az édes semmittevéstől rosszkedvűek és ingerültek leszünk. Hogy ezt elkerüljük, és ne vesszünk el az időben, alkalmazzunk egy bevált módszert: tervezzük meg az első napok programját. A családdal közösen határozzuk meg, hová megyünk reggel, melyik várat, múzeumot, parkot akarjuk megnézni, hol fogunk ebédelni, melyik üzletben fogunk vásárolni, hová megyünk este. Ha tetszik a terv a családnak, jó, ha nem tartanak velünk, még jobb... Kezdődhet a lazulás! Meglátjuk, nemsokára a többiek is csatlakoznak...
A lusta szülő dicsérete
Egy angol újságírónak van egy könyve, amelyikben arról ír, hogy az embernek egy kötelessége van: hogy magát boldoggá tegye. Ha valamit csak azért teszünk meg, hogy a másik ember elégedett legyen, akkor haragot és dühöt érzünk, ami felettébb egészségtelen.
A legtöbb nő mégis így él – elsősorban a családja boldogságát nézi, és a maga igényeit, elvárásait félreteszi. Ezt a viselkedést természetesnek tartjuk. Igaz, a család „jól”-létével minden nőnek foglalkoznia kell, de ezt sem szabad túlzásba vinni. Vegyük meg a repülőjegyet, de a csomagolásba és az üdülési előkészületekbe vonjuk be a család többi tagját is. Közben pedig gondoljunk arra is, nekünk mi lenne a jobb és kényelmesebb. Gondoljunk vissza a régi szabadságokra, amikor mindenkit kiszolgáltunk, mindenkinek a napolajával, sapkájával, törülközőjével, enni- és innivalójával mi törődtünk. Azt sem tudtuk, hol áll a fejünk, idegesek voltunk, kapkodtunk – elrontottuk az egész család üdülését. A „lustaság” és lassúság jegyében ennek vessünk véget, hagyjuk „érvényesülni”, vagyis szorgos méhecske módjára munkálkodni a család többi tagját is! (Látni fogjuk, milyen ügyesek.)
Keveset költöttem, jaj de jó!
Velünk együtt a barátnőnk sem dúskál a pénzben. Velünk szemben nem azt vallja, hogy „spórolok eleget, a szabadság alatt nem nézem, mi mennyibe kerül”. Velünk szemben nem fáj a feje szeptemberben, hogy miből fizesse ki a csekkeket, miből vegye meg a gyerekeknek a füzeteket, tollakat, tornaruhát. Ez a barátnő pontosan tudja, mennyit akar elkölteni a szabadság alatt – és annyit is költ, egy centtel sem többet. Érdekes módon sokkal kevesebbet beszél a pénzről, mint mi, és soha nem nyafog, hogy minden milyen drága.
Ő ugyanis a családi költségvetést nem egyedül csinálja, hanem együtt osztja be a pénzt a férjével és a gyerekekkel. És ahhoz tartja magát a család minden tagja. Az ő gyerekei nem cirkuszolnak, hogy a legújabb mobilt akarják, mikor mi a régit is drágálljuk... Szóval, a mi gyerekünk eléggé félre van tájékoztatva a „mennyibe kerül az élet” leckéjének tekintetében. Pedig mikor tanuljon meg a gyerek bánni a pénzzel, ha nem gyerekkorában, a saját családjában?
Ez az okos barátnő felkészíti az életre a gyerekeit, jobban, mint mi, akik mindent magunkra vállalunk. Érdemes tanulni tőle. Sokkal nyugodtabb lesz az életünk, ha szembenézünk vele, hogy addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér.
Hogy lehetőségeink ettől eddig terjednek, s a legújabb mobillal már jócskán kilépünk a komfortzónánkból... És az sem szégyen, ha követelőző gyerekünknek azt mondjuk: „Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak.”
Láthatatlan védőfalak
A férjünk otthon kitartóan nézi a tévét vagy a számítógép képernyőjét. A szabadság alatt a képernyő szerepét a tenger veszi át. Tehát az első számú szabály így szól: „Ne zavarjuk!”
Próbáljuk ki! Ha ehhez a szabályhoz igazodunk, béke és nyugalom lesz otthon és a szabadságon is. Ugyan miért ülnek a férfiak olyan sokat a tévé előtt, amikor látjuk, hogy nem is nézik a műsort, nem is érdekli őket? A pszichológus tudja: mert a férfiak tévézés ürügyén belső takarítást végeznek, azaz rendet raknak a fejükben. Hiszen tévénézés közben „nincsenek is jelen”, nem kell részt venniük a családi társalgásban. Leplezhetik vele rosszkedvüket, szundikálhatnak, hiszen fáradtak, elrendezhetik magukban a munkahelyi problémákat, és nem mellesleg betarthatják az ivóprogramot (megihatják a napi sör- vagy fröccsadagjukat).
Ezt mondja a pszichológus. Mi, nők persze egészen másképp látjuk a férfiak tévézését. A szabadságon pedig a tenger bámulását, amely néha órák hosszat tart. Ha tudjuk, hogy ez mennyire fontos a férfiak számára, akkor békén fogjuk hagyni őket. Pihenjenek, gondolkodjanak kedvükre. Amikor majd megszólalnak, jókedvűek és szolgálatkészek lesznek. Ne zavarjuk hát őket kérdésekkel, megjegyzésekkel. Magunk is megpihenhetünk mellettük, hideg üdítőt kortyolgathatunk, vagy olvashatunk. És mind a ketten nyugodtak, kipihentek leszünk.
A „hintaló”
„A gondok olyanok, mint a hintaló – akármennyit vágtatunk rajta, mindig egy helyben maradunk.” Az aggodalmaskodás elvesztegetett idő, hiszen semmit sem oldunk meg vele, csak zűrzavar támad a fejünkben, elfáradunk, összetörünk. Minél többet aggódunk, annál jobban összekavarjuk a dolgainkat...
Mit tegyünk? „Összpontosítsuk a figyelmünket arra, amit el akarunk érni – és ne gondoljunk arra, hogy mi minden történhet.” Jó módszer, ha szabadság előtt összeírjuk azokat a dolgokat, amik miatt aggódni szoktunk, és ha napozás közben eszünkbe jut valami, amit mégis kifelejtettünk, azon nyomban kisöpörjük a fejünkből. Jusson eszünkbe a hintaló.
S ha mégis felülnénk a lovacskára, gyorsan ugorjunk fel, és szaladjunk be a vízbe, vagy kezdjünk el foglalkozni más, fontosabb dologgal! Például a lazulással! Őrizzük meg a lelki egészségünket! Ez a legjobb nekünk is, a családunknak is.
Álatlános szabályok üdülőknek
- Csak a kimondott szavakat hallom, és azokra reagálok. Nem foglalkozom azzal, amit a másik gondol. Nem foglalkozom a mögöttes tartalommal, mit miért mondhat a másik. Kit érdekel!
- Tettetni azt, hogy érdekel, amit a másik mond vagy javasol, nem udvariasság – hanem hosszas bonyodalmak indítógombját nyomjuk meg vele. Mindenkinek joga van úgy pihenni és szórakozni, ahogy neki tetszik. Slow life!
- Az elkövetett hibát el kell ismerni, és bocsánatot kell kérni érte. Egyszer. Nem pedig szabadkozni a végtelenségig.
- Tiszteletben tartom, hogy a kérdésemre igennel és nemmel is lehet válaszolni.
- Murphy törvénye a szabadságra is vonatkozik: „Az elvárások azért vannak, hogy csalódhassunk bennük.” Ezt mindig tartsuk észben.
