A nap süt. A víz tört-türkiz, a csónakok álmosan ringatóznak rajta. Pihenünk-élvezkedünk az álmos nyár csendjében. Így volt ez mindig, anno száz éve is. Minden más azonban megváltozott. Hogyan pihentek nagyanyáink, nagyapáink régen? Ezt próbáljuk bemutatni régi képekkel.
Mácza Mihály történésztől, a Duna Menti Múzeum munkatársától tudtam meg, milyen lehetett az élet nyáron Komáromban a húszas és harmincas években. A régi Komáromban, amelyik a polgárság városa volt.
Báltermek, vendéglők, kávéhézak
A polgárságot épp az jellemezte, hogy mindenki kötődött, tartozott valahová. De nem viselkedhetett akárhogyan, mert akkor bizony abból a körből kinézték. Ez adta meg a város erkölcsét, a közösség összetartozásának erejét. A két világháború között minden társadalmi rétegnek meg volt a maga találkozási helye.
A húszas években nemzetiségileg is megkeveredett kicsit a város lakossága, mivel cseh hivatalnokok, szlovák vasutasok települtek ide az impériumváltás után. Nekik is voltak külön helyeik, ahol összejöttek.
A komáromi magyar lakosság találkozási helyei már évtizedek óta kialakultak. Miután felépült a Kultúrpalota (ma ez a múzeum főépülete), ott találkozott az értelmiség.
A Jókai Egyesület szervezésében rengeteg kulturális műsort mutattak be abban az épületben, emellett kiállításokat, kiállításmegnyitókat, reprezentatív bálokat tartottak. Ott találkozott a társadalom felsőbb rétege. A mesteremberek a Dózsa Vigadóban gyűltek össze – egy olyan patinás vendéglőben, amelyről már az 1830-as évekből vannak adataink: akkoriban sörház volt és fáklyákkal világították. A Vigadó korokon át átmentődött – nemrégiben bontották le a már nagyon rozoga állapotú épületet. (A szerző megjegyzése: nem csoda, hiszen mára, sajnos elfogytak az igazi mesteremberek. Kik is jártak volna akkor ide....)
A Dózsa Vigadó hosszúkás nagyterme szolgált a népszerű iparos bálok helyszínéül. A munkásságnak is volt külön találkozóhelye, méghozzá aszerint, hogy milyen pártálláshoz tartozott. A szocdemek az Eötvös utcában, a Fehér kocsmában találkoztak, a kommunistáké volt a Király püspök utcai Munkásotthon (ez az épület egészen a hetvenes évekig állt, azután a városrendezés áldozata lett).
A Katolikus Legényegylet tagjai kiránduláson a Lion tónál (csicsói dunai holtág) 1934-ben.
Külön létezett egy Katolikus Legényegylet (később ennek az épületét használta az alakuló Magyar Területi Színház ) és egy Református Ifjúsági Egyesület, amelynek tagjai általában a református kollégium épületében találkoztak.
Fátyoltánc a Komáromi Katolikus Legényegylet tagjainak előadásában 1935-ben.
Minden egyházhoz tartozott sportegylet, jótékonysági egyesület, nőegylet – és a zsidóságnak is volt egy kultikus célokat is szolgáló háza, ahol az egyesületei működhettek. Híresek voltak a kávéházak is. Az Otthon kávéház a KFC ( Komáromi Footbal Club) tagjainak törzshelye és egyben a polgárság egyik találkozóhelye volt.
A másik egykori nagy társas találkozóhely a legendás Centrál kávéház, mely mint a neve is elárulja, a város központjában található. Az épület ma is áll, homlokzatán a CENTRAL felirattal, de már régóta nem kávéház.
A Central kávéház – képeslap
Nyaralás, sportolás, fürdőzés
A múlt század első felében ritkábbak voltak a külföldi nyaralások, mint manapság. Mivel ezt a luxust csak a gazdagabbak, módosabbak engedhették meg maguknak. Az értelmiségiek egyébként - ha anyagilag meg tudták valósítani -, a saját érdeklődésük megfelelően járták Európát.
A leggyakoribb úti cél: Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország volt. Különösen Berlint és Párizst kedvelték. Míg a tehetősebbek nyaraltak, az itthon maradottak sem unatkoztak.
A Jóbarát Kerékpár Kör tagjai az 1936. aug. 16-i csapatverseny után. (Amint látható: nyári melegben is elegánsan, öltönyben.)
Számos sportegyesület tevékenykedett a városban. A Komáromi Jóbarát Kerékpár Kör, amelynek lövész szakosztálya is volt, a KSE (Komáromvármegyei Sportegyesület), a KFC (Komáromi Footbal Club), a komáromi bencés gimnázium labdarúgó csapata, a Komáromi Református Ifjúsági Egyesület labdarúgó csapata, a Komáromi Munkás Testedző Egyesület és még jó néhány.
A Munkás Testedző Egyesület akrobatacsoportjának gyakorlata a harmincas évek elején.
Akkoriban virágzott itt a cserkészmozgalom. Bíró Lucián bencés paptanár vezetésével aktívan működött a Jókai Cserkészcsapat.
A Jókai cserkészcsapat táborozása a Csingó-völgyben 1929 júliusában.
Rengetegen kedvelték a vízi sportokat. Regattákat, evezősversenyeket szerveztek, voltak vízi cserkészek is. A Duna mellett, az Erzsébet-szigeten állt a régi csónakház.
A Komáromvármegyei Sportegyesület csónakháza az Erzsébet-szigeten.
Mögötte teniszpályákon sportolhattak, előtte egy stég nyúlt a folyó fölé.
A húszas-harmincas években itt fürdőztek az emberek, de a stégen akár horgászni is lehetett.
Komárom-vármegyei Sportegyesület teniszpályája az Erzsébet-szigeten a 20. sz. elején.
A város mellett, a Vág folyón régebben egy sziget terült el, ahol annak idején a hajóácsok dolgoztak és a halászok a bódéi álltak. Ennek a szigetnek az alsó végében egy strandot hoztak létre. Eredetileg még a 19. század végén létesítették és egészen az 1920-as évekig működött, azután áttették a Vág spiccel szembeni oldalára. (A Duna és a Vág összefolyásának helyét hívják spiccnek a komáromiak.)
Fürdőzés, sportolás után jól esik a pihenés. A csónakház közelében, az Erzsébet-szigeten volt a Béka csárda, kint a Partosban a Szúnyog csárda, s a város szélén a Holt-Vágnál még néhány csárda, ahol fel lehetett frissülni, meg lehetett pihenni a nyári forróságban.
(© Képeslapok: http://www.komarom.org; Képek: IUXTA DANUBIUM No. 11 – A Duna Menti Múzeum értesítője és a Duna Menti Múzeum kiállításának anyaga)
Megjegyzés: Az egyesületek nevei az akkori helyesírásnak megfelelően vannak feltüntetve, mivel abban a formájukban (a KFC) kivételével már nem léteznek, gondolom, helyes megoldás megtartani az eredeti elnevezésüket, az akkori írásmódban. Pl.: Komáromvármegyei Sportegyesület, Komáromi Jóbarát Kerékpár Kör stb.
Molnár M.
