A már megszűnt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (Lipótmező) egyik faliújságán volt olvasható ez az angol tanmese:
„Volt valaha négy ember. Úgy hívták őket, hogy Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Akadt egyszer egy fontos elintéznivaló. Mindenki biztos volt abban, hogy Valaki elintézi. Egyébként Bárki elintézhette volna, de Senki nem tette meg. Valaki ezért méregbe gurult, hiszen ez Mindenki feladata lett volna. Mindenki viszont azt hitte, hogy azt Bárki elvégzi, és közben Senki sem vette tudomásul, hogy Mindenki kibújt a kötelesség alól. A mese úgy végződött, hogy Mindenki hibáztatott Valakit azért, amit Bárki megtehetett volna, de Senki nem tette meg.”
A tanmese annak kapcsán jutott eszembe, hogy az Európai Újraélesztési Tanács megjelentette az újraélesztéssel (reszuszcitációval) kapcsolatos legfrissebb ajánlását. Ez az ajánlás főleg a laikusok figyelmét kívánja felhívni arra, hogy ne történhessen meg az, amiről a tanmese szól (bárki megtehetné, de senki sem teszi meg).
A (gyors)mentősök tapasztalata ugyanis az, hogy létezik egyfajta „járókelő-effektus”, miszerint nagy tömegben az emberek arra várnak, hogy majd a másik fog tenni valamit. Ám ez a „várakozás” a szerencsétlenül járt embertársunk életébe kerülhet.
Mi tehát a teendő, ha például járókelőként vagy szurkolóként tanúi vagyunk, hogy valaki hirtelen összeesik, elveszti az eszméletét, mozdulatlanul fekszik, és sem megszólításra, sem egyéb ingerre (megrázás, megcsípés) nem reagál, illetve nem lélegzik?
Ha nálunk van a mobiltelefonunk, rögtön tárcsázzuk a 155-ös, vagyis a segélykérő vonalat, állítsuk be a kihangosítást, és azonnal kezdjük meg az újraélesztést! Ne vesztegessük az időt az érverés (pulzus) keresésével! Az eszméletlen személyt fektessük kemény alapra (járda), és azonnal kezdjük meg a szívmasszást, azaz a mellkas ritmusos kompresszióját.
E mellkasi kompresszió a szív pumpafunkcióját hivatott pótolni, és csak akkor hatékony, ha a mellkas közepén, a mellcsont alsó felét legalább 5 centiméter mélyen benyomjuk, majd hirtelen felengedjük. Ezt nagyon gyorsan kell végeznünk: a legújabb ajánlás szerint 100-120-szor percenként. 30 kompresszió után két befújást is végezhetünk (szájból szájba), de utána azonnal folytassuk a kompressziót. A szájból szájba lélegeztetés el is maradhat – a legfontosabb teendő az állandó gyors szívmasszázs. Ne ódzkodjunk a kompressziótól azzal a kifogással, hogy „én laikusként ezt nem tudhatom”. Mindenki tudhat életet menteni! Ez olyan dolog, mint az idegen nyelv – ha nyelvtanilag rosszul is tudjuk, már pár szó ismerete is segíthet. Ugyanígy: a technikailag esetleg rosszul végzett kompresszió is életet menthet, ezért ne féljünk elkezdeni!
Ha az eszméletvesztés és légzésleállás olyan helyen következik be – például stadionban, vasútállomáson, bevásárlóközpontban –, ahol már van felszerelve AED-készülék (defibrillátor), a segélynyújtásba közben bekapcsolódók közül valaki rohanjon ezért a készülékért. (A kompressziókat végző személy természetesen folytassa a szívmasszázst!) A készülék elektródjait a mellkasra helyezve a készülék érzékeli a szívritmus zavarát, és utasít a defibrillálást adó elektromos kisütés elvégzésére. A kisütés idejére – másodpercekre – megszakítható a kompresszió, de azonnal folytatandó, ha a szívritmus nem tért vissza. 30 kompresszió és két befújás után a kisütés megismételhető.
Meddig kell végezni a kardiopulmonális reszuszcitációt (KPR)?
A szakszerű segítség, azaz a mentők megérkeztéig. Természetesen a mellkasi kompresszió testileg és lelkileg is nagyon fárasztó tevékenység, ezért az életmentést elkezdő személy felváltható: a lényeg az, hogy a szívmasszázs állandóan, hosszabb megszakítás nélkül történjen. Így van csak remény arra, hogy az oxigénhiányra (vérre) legérzékenyebb szerv, az agy nem szenved károsodást.
Erre csak 5 percünk van a lélegzés megszűnésétől kezdve! Ne várjunk tehát Valakire, legyünk mi az a Bárki, aki jól-rosszul, de azonnal cselekszik, és megkezdi a mellkasi kompressziót.
Ma, a mobiltelefonok korában a helyzetet megkönnyíti, hogy a segélykérő telefon másik végén ülő operátor értékes tanácsokat adhat a KPR kivitelezéséhez, ezért kell a l55-ös szám hívása után kihangosítani a telefonunkat. S az sem elvetendő tanács, hogy részt vegyünk a Vöröskereszt vagy más intézmények által szervezett életmentő tanfolyamok valamelyikén. Egyébként minden jogosítvánnyal rendelkező sofőrnek kötelessége azonnal segítséget nyújtani, hiszen az autósiskolában ezt is tanulta!
