Sokan sokfélék vagyunk. Más vágyaink, céljaink vannak. A világ ettől is olyan különleges hely. Míg az egyik él-hal a művészetekért, a másikat őrületbe lehet kergetni egy múzeumi belépővel.
A lényeg azonban egy: fontos, hogy mindenki megtalálja magának azt a hobbit vagy tevékenységet, ami érdekli. Már Émile Zola is megmondta: „Inkább a szenvedélytől haljak meg, mint az unalomtól.”
Rita (34) mindig nehezen teszi le a munkát, és általában még este is a benti teendők járnak a fejében.
– Sokszor még otthon is kattog a fejem. Ezért mindig olyan programot keresek, ami eltereli a figyelmemet a napi a stresszről. Zenélni szoktam, illetve van egy kis cserepes hobbikertem. Ha van időm, ott molyolok. Nézem, hogyan nő a saját kávém vagy földicseresznyém. Szeretek új növényekkel kísérletezni. Emellett pedig a barátnőimmel találkozgatok, grillezni, sütögetni, beszélgetni szoktunk. Vagy sétálunk egyet az erdőben.
A semmittevés nem jó dolog. Sőt, egy idő után kikezdheti az ember idegeit. Kell hogy legyen egy hobbi, ami kikapcsol, és amit mindig jó csinálni. Vagy valami elfoglaltság, ami feltölt a következő munkahét előtt. Ha pedig már végképp lemerülünk, akkor valami más kell... Valami nem mindennapi program, ahol igazán kiereszthetjük a gőzt!
Törés-zúzás keretek között
Teljesen mindegy, hogy csajos vagy pasis elfoglaltságot keresünk – a kettő napjainkra szinte teljesen összefolyt. A nagyvárosok tipikusan arra vannak berendezkedve, hogy még a legextrémebb óhajokat is teljesítsék. Ha nincs lehetőségünk elutazni Pozsonyba, Kassára vagy Budapestre, akkor sincs probléma, hiszen sok mindent odahaza is kipróbálhatunk a haverokkal: elég rákeresni a témára az interneten. És ha már az extrémitásnál tartunk, a bennünk felgyülemlett feszkó egyik levezetési módja lehet az épített törés-zúzás, kulturált keretek között. (Ezt otthon csak abban az esetben próbáljuk ki, ha sok fölösleges tárgyat halmoztunk fel az évek során.) Az egyik barátnőm a baráti társaságával nemrégiben egy számítógépet vert szét. Nem mintha randalírozni akart volna, csak egyszerű stresszlevezetőként garázdálkodott, mégpedig egy eme célból beüzemeltetett helyen. A pesti Dühöngőben védőfelszerelést kaptak és baseballütőt, majd nekiláttak a gépek püfölésének. Ő az akkori főnökét képzelte a ripityára tört monitor helyébe, hogy némiképp enyhítse az unszimpátiáját. (Bővebben Dühöngő címszó alatt kereshetünk rá a programra.)
A stresszlevezetés „finomabb” terepe az olyan étterem, ahol mi magunk is elkészíthetjük ételünket
Szimplán csak fogyasztani is beülhetünk, de arra is van lehetőség, hogy a sztárséfek menüit két kicsi kezünkkel alkossuk készre. Ha benne vagyunk a játékban, az étel áráért cserébe megkapjuk az alapanyagokat kimérve. Mellé pedig egy tabletet, amin végigkövethetjük az áhított étel elkészítési módját. Budapesten például a Budapest Makery fogad „önkéntes” kuktákat.
– Ú, az egy nagyon jó hely! – meséli az egyik ismerősöm. – Bemész egy fullos konyha-étkező-étterembe, s miután elfoglalod a helyedet, kiválaszthatod a tableten a menüt a recepttel. Minden alapanyagot konyhakészen kapsz. Csak keverni-kavarni kell, kicsit főzőcskézni, a mosogatás már nem a te dolgod. Minden modern konyhai felszerelést a rendelkezésedre bocsátanak.
Barbi először csak szülinapi helyszínt keresett, de annyira megtetszett neki a Chefparade (ez szintén egy s.k. étterem), hogy inkább a „csináld magad” főzést választotta.
– Tök sokat nevettünk aznap! Azóta már a párommal is bejelentkeztünk. Igazán jó élmény közösen elkészíteni, majd elfogyasztani az ételt.
A Chefparade már Pozsonyban is működik, és rengeteg kurzust kínálnak. Baráti társasággal, kollégákkal, de akár a szerelmünkkel is bejelentkezhetünk, hogy együtt készítsünk valami finomat, amit aztán ott helyben, pikk-pakk, el is fogyaszthatunk. Csapatépítésnél a 3-5 fős sejtekre bontott társaság munkáját egy profi szakács segíti. Az ételekből a végén összeáll egy komplett, többfogásos vacsi. A Chefparade ma már több országban is jelen van, sőt, műhelyei a csoki- és sütiimádókat is kiszolgálják. Ötcsillagos elszállásolással is bejelentkezhetünk csokikészítésre (www.hotelamade.sk). A várkonyi kastélyszállóban egy márványasztalon finomabbnál finomabb bonbonokat, trüffeleket készíthetünk a komáromi Vargha Papp Katalin vezényletével (chocomaze.sk).
Munkánkat a legtöbb helyszínen profi szakemberek segítik, és az elkészült remekművekből degeszre ehetjük magunkat, de díszdobozban is hazavihetjük a sikerültebb darabokat. Ha pedig megtetszik a mestercukrász szerep, akár kurzusra is bejelentkezhetünk. (Mint fentebb írtuk, a Chefparade főzőkurzusokat is hirdet.)
„Fessneki, ess neki festeni!”
Még ha nem is vagyunk Picassók, a FessNeki.hu stúdióban kreatív sikerélményben lesz részünk. A bejelentkezők munkáját művészeti instruktor segíti. Legyen szó akár munkahelyi csapatépítésről, akár egyéni bejelentkezésről, néhány óra erejéig garantált a szórakozás. Az óra végén egy eredeti festményre megtévesztően hajazó „műalkotás” kerülhet ki a kezünk alól. Rita vágya, hogy egyszer ő is részt vegyen egy ilyen alkalmon.
– Az ismerőseim dicsérik a programot. A kép, amit festettek, ma a lakásuk falát díszíti. Borozgatva, beszélgetve telik egy ilyen festős est, és a végére elkészül egy vállalhatóan szép, dekoratív kép. Előre be kell jelentkezni. Mi a csajokkal egy Monet-képet szeretnénk újrafesteni. (Pozsonyban: www.ivetaslobodnikova.sk/teambuilding-1-s-malovanim)
Nyilván valamennyi programhoz bele kell nyúlni a pénztárcánkba, ám ne sajnáljuk! Feledhetetlen élményben lesz részünk. Pluszöröm, hogy mindegyik helyszínen kapunk kellékeket, védőruházatot, és az esemény utáni pakolással sem nekünk kell foglalkozni. Válasszuk bármelyik kurzust vagy tréninget, a lényeg az, hogy érezzük jól magunkat.
Kell egy hely!
Rita azt is elárulta, hogy ő is szívesen nyitna egy helyet, ahova gőzkieresztés, energiafeltöltés céljából betérhetnének a csajok.
– A gyerekeket leválasztanám az anyukákról, és animátorok foglalkoznának velük. Lehetne enni-inni, „gyerekbiztos” menüt is biztosítanánk. Kinek mihez van kedve, azzal foglalkozhatna: az egyik teremben agyagoznának, a másik teremben jógaóra folyna, aki pedig csak beszélni akar, az a sarokban kiönthetné a szívét egy szakembernek. Minden nő olyasmivel foglalkozhatna, ami a benne lévő nőt erősíti! Lennének borozós előadások, zenés, humoros estek és csacsogós délutánok. Hiszen nekünk, nőknek sokszor már az is elég, ha kibeszélhetjük a problémáinkat.
Tréning lovakkal: ki vagyok én, és ki vagy te?
Egy önismereti lovas tréning kimozdít minket a megszokott kereteink közül. Abból, ahogy a lovak reagálnak a viselkedésünkre, rengeteg minden kiolvasható. Bial Judit világbajnoki ezüstérmes lovasíjász kollégájával Balázsfán, egy idilli ranchon, nyugodt lovakkal tart önismereti és csapatépítő tréningeket. A gyakorlatok során a résztvevők a saját akaratukat viszik át az állatra: ki szelíd erőszakkal, ki játékosan, ki együttműködő partnerként oldja meg a feladatot.
Bial Judit
– Nem arra megy, amerre én akarom – mondják sokszor a résztvevők. – A legutolsó gyakorlat mutatta meg legjobban, milyenek vagyunk. A lovat vezetőszár nélkül, csak hangokkal és testbeszéddel kellett egyik pontból a másikba terelni. Mikor láttuk, hogy az állatnak esze ágában sincs megmozdulni, pánikba estünk. Ahelyett, hogy összedolgoztunk volna, összevissza rohangáltunk. Közben persze élveztük egymás társaságát és a saját bénázásunkat. A csökönyös kanca pedig szánakozva nézett minket. Gyorsan elszállt a négy óra. – A tréning segít a konfliktushelyzetek megoldásában.
