A nagyi tud csak igazán hópehelypuha karácsonyi hangulatot varázsolni! Nála mindig lehet finom falatra, simogatásra és valami nagy-nagy szabadságra számítani. A nagyi szeret, a szülő pedig nevel. Ha jó a leosztás, a kötelességek a szülőkre maradnak. De vajon hol vannak a süteményillatú nagyik? Vannak-e még?
Nálunk sokáig tagadták a karácsony vallási töltetét. Pedig a vallások megtartó, normatív erőként működnek, és mindegyik „családban” gondolkodik. Ha ezt egy kultúra megtagadja, akkor pár generáción belül lezüllik. A történelem legalábbis ezt mutatja.
Strédl Terézia pszichológus, egyetemi tanár:
– A nagyiknak mindig fejtörést okoz, hogy milyen meglepetést szerezzenek az unokáknak. „Szívből jövőt” – azt tanácsolom. Ha ismerik az unokájukat, akkor nem lesz nehéz dolguk. Nem állítom, hogy a bolti játékok felérnek egy rongybabával, amelyet a nagyi varrt, de kedves ajándék lehet a társasjáték. És a legnagyobb ajándék, ha leülünk, és együtt játszunk! Sőt, a játékok maradhatnak a nagyinál. Nem gond, ha a „meglepit” csak pár nap múlva húzza elő: addigra a többi játék újdonság ereje elmúlt. Az elektronikai csodák segítségével a nagyi hangját is meg lehet örökíteni, ahogy mesét olvas, és le lehet fényképezni az együttlétet. Meglepetés lehet a karácsonyfa, amelynek minden dísze ehető. Míg otthon nem szabad hozzányúlni, addig a nagyi fájáról bármikor lehet enni. A mai világ klasszikus nagyija sok helyen a dédi, mert a nagyik még dolgoznak. Ha jó a nagyszülő-unoka kapcsolat, akkor a szülőnek segítség, ha elmennek az unokákkal kirándulni. Lehet szánkázni, sízni a hegyekben, vagy meglátogathatják együtt a gyerekbarát helyeket.
– Hol töltse a család a szentestét, mikor melyik nagyihoz menjen látogatóba?
– Ádám és Éva estéje a szűkebb családé, vagy ünnepeljen együtt szülő és nagyszülők, ha nagy a ház, és meg tudjuk hívni a nagyszülőket. Ha nem, feldobhatjuk az érmét, hogy az első és a másik ünnepen kihez menjünk. A szenteste varázsa éppen abban rejlik, hogy a gyermek otthon megkapja az ajándékokat, és nem rohanunk azonnal az egyik, majd a másik nagyihoz ajándékot bontani. Akkor most melyiknek örüljön a gyerek? Hisz mindegyik csodaszép! A felnőttek meg rátesznek egy lapáttal: hisz az én ajándékomnak nem is örültél annyira! A gyereknek nincs már ereje örülni, mert kifárad, annyi a varázs. Emellett nem jó rászoktatni a gyereket, hogy a nagyitól mindig valami anyagi juttatást várjon.Egyszer majd megnő, és a nagyitól még mindig ajándékot, zsebpénzt fog várni, és csak az előnyökre összpontosít. Pedig a nagyiék is megöregesznek egyszer, s akkor megfordul a szereposztás: az unokáknak kéne „felvigyázni” rájuk. Szomorú, ha a nagy távolság és az esetleges rossz idő miatt a nagyszülők nem találkozhatnak az unokákkal. Ilyenkor rajzolhatunk, írhatunk egymásnak, ha nincs meg a skype-olás vagy csetelés lehetősége. A lényeg az, hogy keressük egymást. Az ember szereti a magányt – de a magányosságot nem! Nincs magányosabb, mint a gyermek, aki minden berregő-villogó játékcsodát megkap, de nincs kivel játszania. A nagyszülők a közös játékban kiváló partnerek lehetnek, főleg ott, ahol nincs testvér.
A karácsonynak varázsereje van. Hiszen bárkitől kérjük, hogy nevezze meg az év legszebb ünnepét, a karácsonyt kapjuk válaszul. A karácsony azért ilyen meghatározó, mert egy hónapon át készülünk rá.
– Mit tehetünk, ha rossz a kapcsolat a nagyszülőkkel?
– Az érett személyiség arról ismerszik meg, hogy a gyermek érdekében hajlandó alkalmazkodni. Mert van olyan, hogy karácsonyi diplomácia! Ezzel nem azt mondom, hogy ha 11 hónapon át nem szerettük egymást, akkor most, a 12. hónapban egyszerre szeressük egymást, mert úgy illik. Ha a családot akarom vendégül látni, mint nagyszülő, akkor illik mindenkit meghívni – és elásni a csatabárdot. Mert ha „kidobósdit“ csinálok a karácsonyból, annak jó vége nem lehet. Mindig az az úr, aki otthon van. Ha élesre sikeredik a helyzet, a házigazda még kitessékelheti a nem kívánt vendéget. Vigyázat, a cinizmus is verbális agresszió, nincs helye a karácsonyi asztalnál! Ha nagyon rosszak a viszonyok, akkor maradnak a közvetítők: a postás, a Télapó, akik elviszik az ajándékot, a bejglit a gyerekeknek.
A Bartakovics család karácsonya mindig meseszép!
Az idei mégis különlegesnek ígérkezik, hiszen fiuk felesége várandós, és december 25-ére várják a kisgyermek megszületését. A nagyszülők már nyugdíjasok: Istvánagrármérnök, egykori parlamenti képviselő, Stefánia biológia–kémia szakos tanárnő. A karácsonyi menü hagyományosan halászlé, de a nagyi mindenkinek megfőzi a kedvére valót, kinek a bablevest, kinek a savanyú lencselevest. A mákos és diós bejgli sosem maradhat el a karácsonyi asztalról. Gútai szokás szerint a túrós derelye is fontos része az ételsornak. Az utolsó fogás a rántott ponty. A karácsonyfa alatt elénekelik a Mennyből az angyalt és a Csendes éjt. Az éjféli misére ma már inkább csak a fiatalok mennek, a nagyszülők osztoznak az unokák örömében.
A Bartakovics család
– Az ember sok szeretet ad a gyermekének, de nevelni is kell, néha kemény kézzel fogni! Az unokával egészen más a viszony – mondja Stefánia.
Apa és fia az István nevet viseli, és ugye, karácsony első napja István-nap. Töltött káposzta, sültek sorakoznak az asztalon, és jönnek a családtagok köszönteni. A tágas családi házban a szülők jó ideig együtt laktak a lányuk családjával. Ők szerencsére a közelben építkeztek, így nem kell messzire futni, ha az unokák meg akarják látogatni a nagymamát, nagypapát. Most a fiuk él velük a feleségével és a kisfiával. Nem szoktak azon vitatkozni, hogy a fiatalok kihez menjenek az ünnepek idején. Vejük mindig megegyezik a testvérével, hogy mikor látogassanak el özvegy édesanyjukhoz. Fiuk felesége pedig selmecbányai, oda szilveszterre és az újévi ünnepekre látogatnak a fiatalok. Az idén viszont valószínűleg a selmecbányai nagyszülők is Komáromban lesznek, mert a pici babával még nem ajánlatos utazgatni. A nagypapa feladata a családban a hit megőrzése, felesége, Stefánia szavaival élve: „Hívő családból származom, de én nem tudtam volna olyan erővel továbbadni a hitet a gyerekeknek, mint a férjem.“
Az adventtel legalizáljuk azt, hogy jók vagyunk. Adventben nem restelkedünk miatta! Mert ma mindenütt azt halljuk, hogy „minek jónak lenni a mai világban”. Legyenek jók a balekok! Ezt csak az advent semlegesíti, mert ilyenkor igazoltan lehetünk jók egymáshoz.
A Pfeiferlik nagyszülők (Komárom) még aktívan dolgoznak: a nagypapa, Lajos vállalkozó, felesége, Erzsébet könyvelő. A nagymama és a két fiú a feleségével a komáromi Concordia énekkarban énekelnek. Adventben mindig van adventi koszorú az asztalukon, és várakozás idején minden vasárnap sorban meggyújtják rajta a gyertyákat. A karácsony a legkedvesebb ünnepük, szenteste böjtölnek, halászlevet főznek. Az ünnepekre a menyek és a dédi is készít süteményeket. Mézeskalács és aprósütemény mindig jut a terített asztalra, de nyerő a nagyi BB pudingos gombóca , amelyet az unokák nagy-nagy örömére ilyenkor mindig elkészít.
A fiatalok az otthonukban töltik a szentestét. Ahol kisgyermek van, oda a nagyszülő megy látogatóba. Karácsony első napján mindannyian elmennek az ünnepi szentmisére. Erzsébet a férjét és az anyósát a református istentiszteletre is elkíséri. Sosem volt még abból gond, hogy melyik nap kihez menjenek a fiatalok karácsonykor. Minden évben előre megegyeznek: egyszer az első ünnepen, a következő évben karácsony második napján vannak a Pfeiferlik nagyszülőknél. Ezt a döntést a fiúk is egyeztetik, hogy a testvérek a gyerekeikkel mindannyian együtt tölthessék ezt a szép ünnepet, és a feleségek is azon a napon látogatnak el szüleikhez, amikor a testvérük. Amióta a fiúk családot alapítottak, a nagypapa feladata lett odahaza a karácsonyfa felöltöztetése.
A Pfeiferlik család
Karácsonykor a nagyszülők együtt játszanak az unokákkal, és a dédnagymama is velük tölti az ünnepet.
– Nagy boldogság, amikor az embernek megszületik a gyermeke, leírhatatlan öröm. De amikor kezében tarthatja az unokáját, akkor azt érzi: hát ezért éltem. Azt kívánom minden szülőnek, hogy legyen nagyszülő, mert valahogy nagyobb értelme van tovább küzdeni – mondja Erzsébet. – A fiús mamák féltékenyebbek, mint a lányos mamák. Amikor a fiúk elhagyták a szülői házat, és kiürült a gyerekszoba, azt bizony én is nehezen viseltem. Amint megszületett az első unoka, minden a helyére került. Négy unokánk van, és csodálatos érzés, amikor karácsonykor körülállják a fát. Azt a sok szeretetet, amit drága szüleinktől kaptunk, és mi továbbadtuk a gyerekeinknek, most az unokákban kapjuk vissza.
Az a titok, hogy nincs is titok. Lényeges, hogy családi kapcsolatainkat az év folyamán se hagyjuk kihűlni. Az ünnep az év betetőzése: amint vetettünk, úgy aratunk. Még nem késő, van idő karácsonyig, hogy tisztázzuk azokat a sérelmeket, amelyek nem engedik, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. A nagyik bölcsessége rengeteget segíthet, mert kompromisszumok és diplomáciai érzék nélkül nincs tökéletes karácsony. Még „elég jó” karácsony sincs! S mint a beszélgetésekből kiderült: a hit sokat segíthet ünnepek idején!
A hit ajándék vagy kegyelem, és akinek megadatik, annak kincs van a birtokában. Aki meg nem tud hinni, próbálkozzon a szeretettel. Mert erre van igazán szükség, és nem csupán karácsony idején.
Strédl Terézia mondja
A nagyi nem csak karácsonykor nagyi. A szülő gondoskodik a gyerekéről, szereti és támogatja, a nagyszülő „csak“ szereti és támogatja. A szülő eréllyel nevel, olykor számon kér – a nagyi babusgat.
– Ma sok esetben együtt lakik a nagyszülő az unokával, és segít nevelni, vigyáz rá, míg a szülő dolgozik. Ahol a nagyinak az „anya” szerepe jut, ne csodálkozzunk, ha a gyerek inkább a nagyihoz húz. Ez természetes, mert az első 6-8 évben nagyon aktívan volt jelen életében a nagyi – és nagyon is beleszólt a történésekbe! A gyermekrajzokon gyakran látjuk, hogy a gyermek először a nagypapát és a nagymamát rajzolja le, és a végén a szülőpárt. Ezzel a szülő a testvér szerepet kapja meg.
– A nagyihoz mindig hazamehetek. Úgy mehetek haza, hogy csengetek. Nem kell kulcs, mert van, aki ajtót nyisson. Mindig van valami finomság az asztalon, mindig van, ki meghallgasson, mindig van, ki beszélgessen velem. Amitől óvakodni kell: a szülő és a nagyi nevelése ne váljon ketté. Erkölcsileg, eszmeileg és a többi. A gyerek ne kapjon kettős nevelést, mert ebből származik a legtöbb bosszúság (sajnos, gyakran a szülők sem tudnak a nevelési kérdésekben megegyezni).
– A karácsony nem csak az ajándékozás ünnepe. Legyünk őszinték, ilyenkor nagyokat eszünk és iszunk, azaz az élvezeteket is "hajhásszuk", és bizony ebben a nagyi bejglije, a kedvenc karácsonyi süti fontos szerepet játszik. Ha az unoka még karácsony előtt kéri, a nagyi elmagyarázza, hogy most nem lehet megsütni, mert ez a karácsonyi asztalra való. Ettől is szebb lesz a karácsony, a különleges finomságoktól.
– Van egy szituációs játék, amikor tizennégy lakóból hármat kell kiválasztani, akivel szeretnék egy lépcsőházban lakni, és hármat, akivel nagyon nem. Ebből a játékból megállapítható, hogy a fiatalnak milyen a kapcsolata a nagymamájával. Idén az egyetemen, ahol tanítok, három csoportból kettő kiválasztotta a hetvenéves nénit, azzal, hogy vele ugyan nem szeretnének együtt lakni. Először fordult elő hosszú évek óta, amióta a játékot alkalmazom! Megkérdeztem az okát, hogy miért nem akarnak a nénivel lakni. A válasz velős volt: „Hát én fogok neki segíteni? Belebeszélne a dolgainkba, a hangoskodásunkat csitítaná.“ A három csoportból az egyik a nénit a kedvencek közé sorolta. Rájöttem, hogy a játék: mérőskála. Megmutatja, hogy milyen a kapcsolat az unoka és a nagyszülő között. Mert ahol semleges vagy rossz a kapcsolat, ott a nem kívánt szomszéd szerepét osszák a nagyira. Ahol jó a kapcsolat, ott elfogadják szomszédnak. A ragaszkodás kölcsönös, és mindig a felnőtt kezdeményez. Akárhogyan is, de nem orrolhatunk meg az unokánkra.
