Tisztelt Szerkesztőség! Nekem a karácsony a magányt és a szomorúságot jelenti.
Míg mások a szeretet ünnepéről beszélnek és a családjuk körében ünnepelnek, addig én egyedül ülök a kanapémon.
Sosem voltam túlságosan társasági lény. Ugyan van pár ember, akikkel beszélgetni szoktam, de ezek csak felszínes beszélgetések és kapcsolatok, java részük valamikori munkakapcsolat. Sok ismeretség nem élte túl, hogy nyugdíjba mentem. Vannak egykori kollégáim, akikkel néha írunk egymásnak, esetleg hívjuk egymást. Igazából csak gyorsan és illedelmesen érdeklődünk egymás egészségéről és családjáról, aztán bontjuk a vonalat.
Ilyenkor nagyon hamar kínos csend áll be a beszélgetésben: nekem ugyanis nincs már családom. A férjem 8 éve meghalt, gyermekünk sajnos nem született. A szüleim sem élnek már, és semmilyen közeli rokonom nem él 200 kilométeres körzetben.
Többször gondoltam már arra, hogy visszaköltözöm az ország túlfelén lévő szülőfalumba, de nem akarom elhagyni azt, amit a férjemmel kettesben felépítettünk. Évek óta megpróbálok úgy tenni, mintha a karácsony is ugyanolyan nap lenne, mint a többi.
Elég nehéz azonban a dolgom, mert bárhova megyek, mindenhonnan a karácsony kötelező imádatát sulykolják belém. Próbáltam kirándulni ebben az időszakban, de az még rosszabb volt, mint egyedül lenni otthon. Mindenhol boldog, mosolygó emberek, ünneplő családok. Ha rájuk nézek, eszembe jut, hogy nekem mindez nem adatott meg, és elfog a keserűség. Templomba rendszeresen járok, nem csak karácsony környékén. De a gyülekezetben is nehéz ez az időszak számomra.
Őszinte leszek: míg másoknak a karácsony a boldogság és az önzetlenség, addig nekem az irigység. Igenis irigy vagyok azokra, akik a szeretteikkel ünnepelhetnek. Próbáltam már idegenekkel, a városunkban lakó rászorulókkal tölteni az ünnep egy részét, de ettől sem lett bennem jobb érzés. Egyre csak az lüktetett bennem, hogy még karácsonykor sem tudok túllépni az irigységemen. Sőt, karácsonykor vagyok csak irigy igazán. Nem tudom, hogy szabadulhatnék ettől az érzéstől.
M.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
