Olvassák sok szeretettel Lackfi János rövid, ünnepi írásait.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak!
– Uram, miért ilyen csíkos a te világod, fekete után fehér, aztán fehér után fekete? Fájdalom után öröm, az öröm után meg fájdalom.
– Hullámvasútnak terveztem, hol lenn, hol fenn, izgalmas és változatos. Így teremtettem neked, csak mert szoktál panaszkodni az unalomra...
– Uram, itt minden szép és nemes mögött valami undokság lapul a mélyben.
– Igen, de azok alatt, még mélyebben, jó és tiszta vágyak rejlenek. Azért akar valaki hatalmat, mert hatalmam által én teremtettem. Azért vágyik a szexre, mert ölelésemre emlékszik. Azért akar mindenből újat, mert szüntelen szórom csodáimat. Csak nincs türelme kivárni, míg én töltöm be mindezekkel.
– Uram, ítéld már el ezt a nyomoroncot, látod, hogy teljesen igazságtalanul szállt belém! Nem muszáj rögtön halálra, de bánhatnál vele keményen.
– Vajon hol lennél, ha mindenkivel keménykednék? A te ítéleted azonnali megtorlás, az enyém az idő. Időt kap a megbánásra, javulásra, bölcsülésre, teljes pillanatokra, életörömre, közeledésre, formáló fájdalomra. Próbálom kicsalni belőle a jót.
– Uram, nem látod, mi folyik itt? Csalnak, lopnak, hazudnak, ember embernek farkasa.
– Én látok, de te látsz–e, vagy csak a látszatra hagyatkozol? Láthatatlan seregem munkálkodik, formálja a világ igazi arcát. Ha szemet cserélsz, meg fogsz lepődni.
– Uram, írtam egy hosszú kiáltványt a sötétség ellen, leleplezem a mocsokságait. Minden szépséget árnyékba borít, elfedi a gazságokat, rohadt egy alak.
– Tudod mit, ne foglalkozz vele annyit, inkább világíts az öngyújtóddal, hogy lássunk.
– Uram, neked az oké, hogy a testről mi, a te kedveskéid, csak szorongva merünk beszélni, míg a többiek hangosan röhögnek rajtunk?
– A kiégettek lazán előadott közönségessége nem a szabadságról szól, hanem egyfajta be nem vallott kétségbeesés. Inkább szomorkás, mint irigylésre méltó. A test titok, kijár neki az áhítat.
– Uram, miért ilyen csíkos a te világod, fekete után fehér, aztán fehér után fekete? Fájdalom után öröm, az öröm után meg fájdalom.
– Hullámvasútnak terveztem, hol lenn, hol fenn, izgalmas és változatos. Így teremtettem neked, csak mert szoktál panaszkodni az unalomra...
